Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-73
242 Âz országgyűlés képviselőházának 7 musnak a létalapja és létfeltétele volt hosszú ideig; amikor azonban gazdasági téren egyeduralkodóvá vált, akkor túlhaladottnak és saját mozgási szabadságát gátlónak érezte azokat a szabadságjogokat, amelyeknek birtokában az értéktermelő dolgozóknak is joguk nyílott az állam ügyeibe való beleszólásba és amelyek segítségével a dolgozók társadalmi, gazdasági és szociális létüknek védelmére megfelelő rendszabályokat alkothattak a törvényhozás útján. Európának mai szerencsétlenségében valóban a főbünösök azok, akik a gazdasági liberalizmusnak és a marxista szemléletű munkásságnak ezt a harcát még azzal is súlyosbították, hogy a politikai liberalizmust jelentő szabadságjogoknak a minimumát is megtagadták a munkásságtól és amikor a történelmi események ezek megadására kényszerítették őket, akkor minden eszközt felhasználtak arra, hogy ezekkel a jogokkal a dolgozók ne éljenek, vagy legalább is hosszú ideig ne élhessenek. A felelősség kérdése, t. Képviselőház, az állami és a kapitalista hatalmasságok felé egyáltalában nincs elintézve. És ha most az államhatalom az ilyen törvényjavaslatokkal és bizonyos részben a szociális gondoskodás öltö-zetében jelentkezik és a kapitalizmus nagyobb részt kénytelen leadni a profitjából, mint a szabad gazdasági verseny ideje alatt, ez az állam fiskális céljainak szolgálatában áll és még korántsem jelenti azt, hogy a dolgozók védelme teljesebb, a dolgozók megélhetése biztosítottabb és a dolgozóknak a közösség értékeiből való részesedése arányosabb és igazságosabb. T. Képviselőház! Természetesen ezt a javaslatot is ennek az előbb említett kettősségnek alapján kell megítélni. Ha a kormányzat kapitalista alapon áll, akkor nem lehet célja annak a tőkének megsemmisítése, amely a kapitalizmust jelenti. Errenézve utalok Gratz Gusztáv tegnapi felszólalására, amely ezt a rideg és szerintem elavult és merev álláspontot képviselte, ha azonban szemben áll ezzel az alappal a kormány, akkor is ezeknek az intézményeknek kisajátítására és nem megsemmisítésére kell törekednie. A javaslat mind a két állásponttal szemben csak a középúton marad. Az egyik oldalon elvesz a kialakult és elrejtett tőkéből annyit, amennyi a vállalatok szerint és Gratz Gusztáv felfogása szerint is az intézmény fennmaradásának veszélyeztetését jelenti, a másik oldalon azonban nem tesz semmit annak érdekében, hogy az intézmények birtokosainál a munka nélkül jelentkező haszonnak kialakulását megakadályozza, illetőleg azt a kivételes helyzetüket megszüntesse, hogy ez a kialakulás megtörténhessék. A javaslat köirül természetesen meiglmutatkozik az a kettősség, amelyet fejtegettem, az az eszmei és gyakorlati zűrzavar, a fogalmaknak tisztázatlansága, amely a XX. század második negyedének legkirívóbb jellegzetessége. (Zaj a baloldalon- — Közi Horváth József és Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Kérem, méltóztassanak a párbeszédeket abbahagyni. (Malasits Géza: A kezdőre tesisék rászólni!) Malasits képviselő urat rendreutasítom. Kéthly Anna: Az előadó úr eltrösztösödött plütokráeiáról beszélt. Megállapította, hogy iparvállalataink 90%-a bankérdékeltség, megállapította azt, hogy ezeknek tevékenységét nem á termelés fokozása, hanem egyszerűen pénzügyi szempontok irányítják. Ezekben mind '. ülése 19hú január 19-én, pénteken. tökéletesen igaza van, hiszen aki semmi egyebet nem olvasott, csak azokat a felszólalásokat, amelyeiket a karteltörvény tárgyalásánál elmondottunk, megtalálja ezeket a megállapításokat ezekben a felszólalásokban. Valóban igaza van abban is, hogy a Konkurrenzkampfhan fölvásárolják és megsemmisítik a vetélytársat, nem törődve azzal, hogy a megszüntetett intézmény hány dolgozót tesz kenyértelenné, hány dolgozótól veszi el a kenyeret, azoktól a dolgozóktól, akik az intézmény tulajdonosainak a kalácsot teremtették meg. Valóban igaza van: olyan bank- és kartelmonopóliumok vannak, amelyeknek nem a termelés racionalizálása, a termelés észszerűvé tétele, könnyebbé tétele a céljuk, hanem egyszerű pénzügyi pirofitot termelő szempontok vezérlik őket csak éppen azt nem mondotta ki, hogy ezeknek a hasznoknak egyetlen értelmes elnevezése van: munkanélküli jövedelem és ennek kialakulásához az állam a vámvédelemmel, az adópolitikájával, az adókedvezményeivel, a szubvenciókkal szintén hozzájárul a dolgozók és fogyasztók által befizetett adókból. Amikor azonban ilyen logikusan leszögezték a tényeket, amikor ilyen loigükusan megállapítják a helyzetet, a cselekedetek ma is a sokat támadott és ma már mások által is elismert tények megszüntetése ellen nyilvánulnak meg. Ami ebből a javaslatból előreveti az árnyékát, az tulajdonképpen nem több, mint egy hatalmas birkózás az állam és a tőkeszervezet között, a pénzügyminisztérium s a bank és vállalati érdekeltségek között abban a vonatkozásban, hogy a termelő munkából kialakult értéktöbbletet a kettő közül melyik vigye el, vagy legalább is milyen arányban legyen megosztva a két verekedő fél között. Pedig a kérdés helyes megfogalmazása az volna, hogyan lehet a munkanélküli jövedelem kialakulását megakadályozni arra a eélra, hogy olcsóbb leg'yen a fogyasztás, nagyobb legyen a munkabér és teljesebb legyen a szociális védelem. A javaslat azonban ezekkel a fontos tényezőkkel nem törődik. Adójogi javaslat, — mondja az indokolás, mondják a felszólalók. Adójogi javaslat és egy mondatában még az igazságos és értelmes bérnivellálás ellen is tiltakozik, mondván: fontosahb, hogy a vezető tisztviselők méltánytalanul magas fizetését az adóztatásnál vegye igénybe, mint azt megfelelően ölossza. Én tudom, hogy éppen a mi szervezetünk, amelyhez én tartozom, évtizedek óta harcol az úgynevezett zseni-fizetések ellen. Gyakorlati tapaszta; lataim vannak arról, nogy ilyen rendkívüli fizetéseket .a kapitalista vállalkozások nagyszerűen kifejlett hierarchiájában manapság csak a Herbertek vagy kijárok, politikai öszszeköttetése ( kkel jelentkező egyének kapnak. Azok, akik valamikor ezeket az ipari és kereskedelmi vállalatokat megalapították, az^ alapítással járó kockázatot viselték, akik felé talán — nem ismerem el száz százalékig, de talán -• volt indokoltsága, hogy a kialakult jövedelemből, a kialakult értéktöbbletekből többet vegyenek a maguk számára igénybe: ezek réges-régen meghaltak, vagy visszavonultak, szóval eltűntek a gazdasági élet területéről. ; Azok, akik ma ezeket a zsenifizetéseket kapják, valóban semmi egyebek, mint a szent családnak, — bocsánatot kérek, ezt nem akarom semmifélekép profanizált értelemben érteni... Elnök: Kérem, méltóztassék^ fejtegetései1 ben megfelelő óvatosságot tanúsítani.
