Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

Az országgyűlés képviselőházának 73. Kéthly Anna:... annak a családnak a leszármazottai kapják, azoknak szolgáltatják ki ezeket a magas fizetéseket, akik semmi mást nem csináltak ezen fizetések megszerzéséért, mint hogy jó családból születtek, vagy mint mondtam, kijárok és politikai összeköttetéseikkel bírnak. Elnök: Kérem képviselőtársamat, ne méltótassék általánosságban ilyeneket mondani. Kéthly Anna: Ezek olyan gazdasági tények, amelyeket ha nem monduník ki, akkor is léteznék. Elnök: Ne méltóztassék az elnöki figyelmeztetéssel vitába szállani és méltóztassék magát ahhoz tartani, amit voltam bátor mondani. Kéthly Anna: T. Képviselőház! Ezeknek a visszásságoknak a megszüntetése, például speciálisan a túlságosan magas fizetésekre vonatkozólag, valóban nem adójogi feladat. De ha megadóztatjuk ezeket a jövedelmeket ahelyett, hogy a másik oldalon nyúlnánk hozzá, akkor azt^ a veszedelmet idézzük fel, hogy megszüntetésüket majd a fiskális szempontokkal szembekerülve nem tudjuk elérni, mert az állam, a pénzügy nem fogja kezéből kiengedni azt a jó adóalanyt, akit ilyen könnyen tudott megfogni, nem fogja kiengedni azt a lehetőséget, hogy ériről az oldalról is a maga számára adóbevételeket szerezzen. Ez a mostani megoldás, az államnak ez a betársulása a munkanélkül való jövedelem részesedésébe, nem fogja olcsóbbá tenni a fogyasztást sem. Az előttem szóló képviselő urak egyrésze teljes indokoltsággal, teljes joggal aggódott az áthárítás miatt, és ennek az áthárításnak megelőzésére vagy megakadályozása ra semmi esetre sem orvosság az árkoTinánybiztosság. Az áruuzsorának ellenszeréül alkalmazott kényszerrendszabályok körülbelül hasonlatosak ahhoz a módszerhez, mintha valakinek olyan szűk cipőbe bujtatják a lábát, hogy nem tud járni benne, ennélfogva mankót dugnak a hóna alá, hogy menni tudjon. Az árkormánybiztosság intézkedései részben a legtöbbször későn jönnek, részben a fokozódó kockázat ellensúlyozására, az áruhiányt, az elrejtett áruk értékének magasabbra szökését vonják maguk után. Azok a drákói ítéletek, amelyek most egyik-másik kereskedőt, egyikmásik vállalati vezetőt sújtják, rendszerint nem a legvétkesebbet, hanem azt, aki utoljára bentmaradt a rostában, csak . fokozzák a piac bizonytalanságát és a kisember fogyasztási cikkekkel való ellátásának kihagyását. A szociális védelem sem látja hasznát ennek az intézkedésnek, ennek az új módszerű adóztatásnak, mert az, amit az állam ezekből az összesekből később visszatartott Összegekkel, azokkal az összegekkel, amelyekből ez a munkanélküli jövedelem kialakul. De azt is tudnunk kell. hiszen ez már elv az államéletben, hogy az állam addig nyújtózik, ameddig takarója ér. és ha egy ilyen úi takaró-kiszélesedéshez jut, akkor gondoskodik aról is, hogy kényelmesebben helyezkednék eí alatta. IIvénkor mindig viszaemlékszem boldbgult Gaal Gastonnak arra a meffállapítására, hofry ha valahol egy üres szobában elhelyeznek valami íróasztalt, valami állami intézményben, egészen bizonyos, hogy néhánv hónap múlva e körül az íróasztal körül háromnégy miniszteri tanácsos és megfelelő osztály alakul ki, amelynek költségeit természetesen az adózók összességének kell fizetnie. A nyuardí jak emelése a magánvállalatoknál, a magasabb fizetés adása, a családalapítás ülése 19UO január 19-én, pénteken. 243 megkönnyítése az eddigi nősülési tilalom helyett és egyéb szociális gondoskodási lehetőségek mind-mind bele fognak fulladni ebbe az osztozkodásba, amely az állam és a vállalatok között a munkanélküli jövedelem tekintetében történik. Az indok, mint hallottuk, az állam pénzügyi szükségletei, hogy fokozni kell az adóbevételeket. Ennél az adózásnál azonban emlékeznünk kell arra is és tudnunk kell^ azt az alapelvet is, hogy minél magasabb és minél vexatóriusabb egy adónem, annál rosszabb az adómorál, és bármennyi ellenőrt és^ döntőbiz-bttságot raknak a nyakukra, akárhogy is próbálják az adó kimunkálását teljessé tenni, amíg ezzel szemben meglesz az a törekvés, amely ezeknek az adóknak az állam által előirányzott összegű kimunkálását meg fogja akadályozni. A társulati adó az egyik képviselő úr statisztikája szerint öt év alatt a^ kétszeresére emelkedett és most az új adóztatás szerint ennek körülbelül a felével, talán még többel is — nem tudom pontosan — fel akarják emelni. Aki ismeri a kapitalizmusnak, a kapitalista gazdálkodásnak lényegét, az nagyon jól tudja, hogy mire fog ez vezetni. Elég módot találnak majd arra, hogy ezeket a jövedelmeket más egyéh úton szerezzék meg maguknak, illetve rejtsék el a maguk számára, ha nem kénytelenek visszaszolgáltatni azoknak, akiktől igazságtalanul elvették. De arra is érdemes ennek a javaslatnak a tárgyalásánál figyelmet fordítani, hogy tulajdonképpen mi is az oka annak, hogy az ipar és a kereskedelem most ennél a javaslatnál is és általában az utóbbi években az antikapitalista érveknek ilyen bombázása alá került, mert hiszen valósággal ismétlik és elölről kezdik azt, amit mi évtizedeken keresztül elmondottunk. Nos, hogy miért vetik magukat a gazdasági élet területén valóban meglévő, az erről az oldalról igen sokszor támadott visszaélésekre, miért nem adják ki a rejtett és szerintünk jogosulatlan nyereségeket a dolgozóknak, miért nem fizetik ki ezt magasabb bérekben, olcsóblb árakban, szociális intézkedésekben,^ annak az oka egyrészt közéletünk nagy részének ioar- és kereskedelemellenes beállítottsága. Ez a beállítottság körülbelül két okból fakad. Az egyik ok az, hogy ezt a

; területet nagy részben még mindig úgy szemlélik, mintha zsidó érdektér volna, ennek a beállítottságnak másik oka pedig az. hogy ilyenformán ismét megint elkerülhető a nagybirtok igazságosabb megadóztatása. Az első ok, az első magyarázat, az első szemlélet már túlhaladott, hiszen a két zsidótörvény megtette a hatását, a gazdasági

1 égen új csillagok ragyognak és állítólag új szellem is ütötte fel a tanyáját. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem vesszük észre! —- Közi Horváth József: Ahogy Chorin és Vida ragyog! — Derültség. — Elnök csenget.) Nekem nem is kell jellemeznem ezeket az új csillagokat, hiszen beszéltek már előttem a koraszülötten nyugalomba ment államtitkárokról, a mindenhez értő bürokráciáról és valóban meg kell állapítanom azt, hogy a zsidótörvény után a magyar ipar, a magyar vállalkozás a bürokrácia rokkantellátó és nyugdíjpótló intézményévé vált. Mint már régebben említettem, a keresztény kistisztviselők egyáltalán nem élvezik ennek az átalakulásnak az előnyeit. Azok, akik nálunk vannak szervezve és a vállalatok belső átalakulásáról számot adnak, elmondják, hogy