Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-73
Az országgyűlés képviselőházának 73. Azt hiszem, hogy ha talán egyszerűbb ember is kezébe veszi a törvényjavaslatot és vizsgálja, megérti és megérzi azt, hogy hiszen a nervus rerum gerendarumra minden államnak, minden államigazgatásnak szüksége van. Ezért nem tudom megérteni teljesen a tegnapi napon elhangzott egyik felszólalást, amikor Gratz képviselő úr nagy szakértelemmel tárgyalta a javaslatot és feltételes módon említette azt, hogy ha az államháztartásnak szüksége van anyagi erőkre, akkor ő azt máskép gondolná el. Talán senki sem lehet közülünk, aki azt mondaná, hogy itt a »ha« szót lehet használni, mert a feltételes módot igenis el kell hagyni a mostani nehéz időkben, (Czermann Antal: Ügy van! Nagy szükség van rá!) amikor láttunk országokat, népeket eltűnni, mert talán nem volt elég erejük, nem tudták'az államfenntartó és államalkotó erőket összpontosítani és összefogni. Igenis, szükségünk van arra, íhogy erős országban erősen alátámasztott és megalapozott, anyagilag, pénzügyileg jól megszervezett kormányzat révén tudjuk a mi népünk érdekeit védeni és oltalmazni. Amikor a pénzügyminiszter úr beterjesztett javaslatát vizsgáljuk, meg lehetünk győződve arról, hogy minden erejével és bizonyára _ halljuk több oldalról a statisztikát emlegetni — a nemzetnek és a nemzetfenntartó erőknek képét is vizsgálgatva nézte azt, hogy hol kell keresni olyan erőket, amelyek eddig talán nem szolgáltak elég mértékben az állam fenntartására. (Rapcsányi László: Nem úgy fogta meg a dolgot, ahogy kellett volna!) Ügy érzem tehát, hogy ha talán van valamelyikünk részéről valami hozzáfűzés, ezt itt elmondhatjuk, hiszen azért vagyunk a törvényhozás házában, hogy népünk kívánságát, óhaját idehozzuk (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) és egyúttal a nép lelkületéből mintegy képeket vetítsünk ide az országgyűlésbe, a törvényhozás házába; mondom, ha van is valamelyikünknek valamiféle kívánsága és megjegyzése és azt igaz magyarsággal, keresztény szeretettel a felelős miniszterek elé tárjuk, akkor minden bizonnyal megértik és mérlegelés tárgyává teszik a nép kívánságát és óhaját. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Nem tudom elfogadni azt, hogy valaki akár ellenzékiségből, akár talán ellenszenvből eleve szembehelyezkedjék a törvényjavaslattal, bár azt elismerem, hogy mindenkinek lehet valami kívánsága vagy megjegyzése. Elöljáró szavaimban kijelentettem, hogy pártunk nevében hozzájárulok a törvényjavaslat megszavazásához, de nem tagadom, hogy nekünk is vannak, vagy lehetnek kívánságaink, kéréseink. Hiszem, hogy szükség van különösen a társulatoknak, a családi részvénytársaságoknak és korlátolt felelősségű társaságoknak nagyobb mértékben való megadóztatására, mint ahogyan ez eddig történt, olyan mértékű megadóztatására, ahogy ezt a pénzügyminiszter úr keresztülvinni szándékozik, mert hiszen sajnos, kisebbségi nehéz sorsunkban szomorúan tapasztaltuk, hogy bizony igen nagy értékeink forogtak veszélyben éppen az említett társulatok védettsége folytán. Megtörtént például, hogy Komárom megyében, Irsa község határában a csehek elvettek egy magyar birtokot, odaadták csehszlovák kézbe és az az addig keresztény magyar birtok, amely iskolákat tartott fenn, elveszett a magyarságra nézve, mert idegen kezekbe kerülve egyszerre csak azt vettük észre, hogy ki akarja vonni magát az adózás terhe, illetőleg kötelezettsége KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 19AO január 19-én, pénteken. S23Ö alól. Mindent megkíséreltem, amit tudtam, mint iskolaügyi esperes vizsgáltam felül a dolgot és kerestük az orvoslást, de sajnos, nem találtuk, mert az új tulajdonos a családtagokkal együtt a birtokból családi részvénytársaságot alakított és egy régi magyar rendeletre támaszkodva kivonta magát az iskolafenntartás kötelezettsége alól; hasztalan próbáltunk fellebbezni, megvolt a védettsége, így tehát megvolt a mi r.agy bajunk is és jó, hogy az Úristen jóvoltából most felszabadulhattunk, mert magyar iskolánkat elveszítettük volna, amennyiben az idegen birtokos átjátszotta volna az iskolát a csehszlovák állam, illetőleg csehszlovák^ nemzetiség kezére. Ebből látjuk, hogy valóban szükséges az eddig talán erősebben védett társaságokat erélyesebb intézkedésekkel arra kényszeríteni, hogy a közfeladatok teljesítésében, az állani fenntartásában és egyéb közcélok szolgálatában nagyobb, terhek viselésével működjenek közre. Ugy látjuk és érezzük a törvényjavaslatból, hogy ez igenis arra szolgál, hogy több erőt vegyen tőlük igénybe, hogy nagyobb erővel támogassák az államháztartást. Legyen szabad azonban egyúttal megemlítenem, azt is, hogy néhány kéréssel bátorkodom a törvényjavaslat egyes pontjaival kapcsolatban előállani. Általánosságban csak annyit kérnék, hogy a korlátolt felelősségű társaságok működésót a pénzügyminiszter úr, illetőleg — ha ez, hatáskörét tekintve, teljes mértékben nem függ a pénzügyminiszter úrtól — at. kormány kísérje éber szemmel, mert épnen most az iparengedélyek revíziója alkalmával, sajnos, történtek keresztény népünkre nézve igen hátrányos visszaélések. Megtörtént az, — Komárom járását és városát említem, hogy konkrét dolgot mondjak — hogy megvonták valamelyiktől az iparjogot és akkor helyben talán nem tudott korlátolt felelősségű társaságot alakítani^ hanem megalakította ezt Budapesten, az ország fővárosában, elkerülve a nép éber szemét, majd rövid idő mnlva néhány pengő költséggel az egészet áthelyeztette és ott zavartalanul működik tovább, maga mellé vonva — tálán úgy mondhatnám — néhány strómant, akik közrejátszanak abban, hogy az illetők tovább űzzék és folytassák az iparban keresztényellenes munkásságukat. Bátor volnék előhozni azt a kérésemet is, amelynek teljesítése a népnek szintén kívánsága lenne és a magyar keresztény jövő — amelyet mint láttuk, ez a törvényjavaslat szintén szolgál és alátámaszt — maga is kívánná azt, hogy a mammut jövedelmeik, amelyekről . az előbb is hallottunk, akár a törvény javaslat keretében, akár más intézkedésekkél, erősebb adózás alá essenek. Húszezerpengős határt látok a törvényjavaslatban, de azt hiszem, tízezer pengő is alkalmas lenne ana, hogy azon felül erőssebben adózzanak a nevezettek, akik így élvezik n társulatokban a nép fáradságából eredő pénzjavadalmakat. Most, amikor rátérek a törvényjavaslat egyes pontjaira, leginjkább bátorkodom — erre vonatkozólag már Reibel igen t. képviselőtársam is adott élő kérést — a szövetkezetek védelmét nagy szeretettel ajánlani a pénzügyminiszter úr figyelmébe. De ezt sem teszem álta- lánosságban, mert hiszen vannak talán olyan szövetkezetek, amelyek nem mindenben szolgálják a nép érdekét és ügyét. Láttuk ezt éppen a mi nehéz .sorsunkban is, amikor városainkban, sőt nagyobb községeinkben is a Bu37