Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-73

240 Az országgyűlés képviselőházának 73, duenost, magyarul Jövő nevű szövetkezetet igyekeztek állami támogatással elterjeszteni. Ez nem volt más, mint a csehszlovák szociáldemokrata párt 'kihelyezett exponense és ennek útján gazdasági erővel — éppúgy, mint másutt politikai összefogással — akarták a magyar népet mindenáron gyöngíteni és cseh járomba hajtani. Amikor a szövetkezetek munkásságát említem és erre hívom fel a pénzügyminiszter úr szíves figyelmét és kérem a védelmüket, rá kell mutatnoim — mert a felszabadulás óta itt erről még nem hangzott el szó — arra a szövetkezeti központra, amely a mi magyar népünknek leginkább a nyugati részhen — de kiterjedt már kelet felé is — valóban nagy erőt adott és nagy szolgálatokat tett abban a tekintetben, hogy a magyar népet át tudtuk menteni minden kísértés és csábítás ellenére is. (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) Ez a szövetkezeti központunk nem. más, mint á Hanza-központ, (Éljenzés és taps*) amely Galántán létesült és amelyről — öröanmei hallottam — maga a miniszterelnök úr és a miniszter urak is nagy elismeréssel szólottak. Legyen szabad e szövetkezet működéséről néhány szóval megemlékeznem, csak azért, hogy kérésemet alátámasszam. Amikor szerencsétlen, félholt életünk kezdődött, amikor levágattunk anyánk testéről, gazdaságilag, politikailag, erkölcsileg, mindenhogyan ki akarták forgatni a magyar népet, hozzá akartak minket csatolni teljesen a cseh szövetkezeti mozgalomhoz, mert tudták, hogy ha kiszedik a népből az erőt és a cseh központhoz kötik, akkor tulajdonképpen a nép anyagilag, gazdaságilag oda fog tartozni és valamiképpen oda fog vonzódni. Magyar vezetőférfiaink már 1923-ban megkísérelték, hogy megkezdjék a munkát és a népet összehozzák, a cseh államhatalom azonban nem szívesen nézte ezt és ellenezte. Mégis 1925-ben Galántán, egy kis, egyszerű szobácskában, ahol Frank-kávés ládák és cukrosládák voltak, összejöttek néhányan s ott megírták az alapszabályokat, öszszeadtak 53.000 koronát —i ami azonban édeskevés, csekélység egy szövetkezet megindítá; sához, hiszen alig néhány ezer pengőt tesz ki — és erre megindult a mozgalom. Az a mozgalom, amely — legyen szabad ezt néhány szóval megemlítenem — most már 200 községben megszervezett szövetkezettel rendelkezik, 50.000 tagja van és az elmúlt esztendőben, 1939-ben a tagszövetkezeteknek 10,900.000 pengő értékű árut szállított, mezőgazdasági szükségleti cikkekben elért 1 milliós forgalmat, iparcikkek forgalmában 115.000 pengőt, ga|)Onaforgalomíban 4-5 millió pengőt, állatok értékesítésében 370.000 pengőt, más termények értékesítésében szintén 370.000 pengőt; összesen tehát 17 és majdnem félmillió pengőnyi forgalmat ért el ez a kis, ládákon elindított szövetkezet. (Zaj. — Elnök csenget.) Ugyancsak meg kell említenem, hogy ez a szövetkezet az elmúlt tíz esztendei működése alatt templomra, harangra, temetőire és egyéb ilyen magyar vallási célok szolgálatára 442.000 koronát, iskolára, .könyvtárra, színpadra, tehát a magyar kultúra szolgálatára 1,696.000 koronát fordított, szegényházak, árvaházát felállítására 75.000 koronát, tűzoltóságnak és egyéb ilyen közcélokra 167.000 koronát, tíz év alatt 2,383.000 koronát, évente tehát negyedmillió csehkoronát áldozott és ajándékozott. Hogy ezt hogyan és mikép tudtuk elérni, azt megmagyarázza az, hogy miként alakult szövetkezeteink vezetősége, A legutóbbi kimutatás szerint ülése 19hó január 19-én, pénteken. fogyasztási szövetkezeteink élén 54 lelkész és 170 tanító állt. Elnök: Méltóztassék fejtegetéseit a tárgyalás alatt álló törvényjavaslatra vonatkoztatni, ezek talán kissé eltérnek attól, (vitéz Makíray Lajos: Tanulságosak!) Király József: Azért voltam bátor ezeket az adatokat felsorolni, hogy szövetkezetünk kérését alátámasszam. Még megemlítem, hogy 2013 földmíves van beszervezve szövetkezeteink élére, azt hiszem tehát, hogy szövetkezeteink megérdemelnék, hogy a jelen törvényjavaslat során is méltányosabb elbánás alá essenek. (Meskó Zoltán: Poloskairtóra szükség van!) A 13. § (7) pontja azt mondja, hogy az áru- és az anyagkészlet minden szövetkezetnél és egyéb társulatnál a forgalmi értékben legyen feltüntetve. Ez szövetkezeteinkre nézve valamíkép hátrányos, mert azok nem dolgoznak olyan üzleti haszonra, mint más, magánvállalatok és így benne lenne már az adóalapban tulajdonképpen a realizált nyereség is. Kívánatos lemie tehát, hogy csakis az áruk beszerzési árát, illetve nyersárát vennék az adózás alapjául. (Szász Lajos pénzügyminisztériumi államtitkár: Majd lehet tartalékolni!) A 14. § (3) pontja szerint adómentesen kezelendő az az öszszeg, amelyet a vállalat az épületek, gépek, gyári esizközök, üzleti felszerelések és berendezések elhasználása által bekövetkezett értékcsökkenés leírásiára fordított vagy ily célból tartalékalapba helyezett. Ezek olyan vagyontárgyak, amelyek az üzletvitelhez szükségesek, a nyereség létrejöttében közreműködnek. Ezt a rendelkezést ki szeretnénk bővíteni azzal, hogy a berendezési tárgyak, gépék, épületek értékéből az építkezésre, gépekre, vagy tárgyakra igazoltan eszközölt kiadások 20%-át leírásba hozhassuk. Említettem, hogy mennyit áldozott szövekezeti központunk kultúrházakra. A legtöbb szövekezetnek, 200 szövetkezetünk közül mintegy 164-nek saját háza van és amellett már 104 kultúrházat építettek. Azt szeretném, ha a szövetkezeti központok által ilyen célokra fordított költségek adómentesen kezeltetnének, s ezt javasolom is. Fel kell említenem még azt, minthogy a szövetkezeti központok maguk látják el fiókjaikat áruval, igen fontos volt a múltban, de fontos a jelenben is a gépjárműszállítás. A múltban meg volt rá az alkalom, hogy könnyebben szerezhettek be gépkocsikat, mert a csehszlovák előírások szerint három éven át aa autók árát leírásba hozhatták. Ezt nemcsak a szövekezetek fejlődése szempontjából tartanám fontosnak, hanem nemzetvédelmi szempontból is, mert a gépjárművek száma ezzel tetemesen megnövekedett (Ügy van! Ügy van! a balközépen.) s ezért volt az, hogy a felszabadult területen aránylag sokkal nagyobb volt a gépjárművek száma, mint az anyaország területén. A 21. § (2) bekezdése kimondja, hogy azoknál a szövetkezeteknél, amelyek alapszabályaik szerint az üzletrészek után 6%nál nagyobb osztalékot nem fizetnek, az adó csak 10%. Itt csak azt volnék bátor felemlíteni, hogy az Okh tagszövetkezetei és fiókjai eddig ettől mentesültek, s minthogy a fogyasztási szövetkezetek nem tulajdonképpeni haszonszerző kereskedelmi vállalatok, hanem -J még ha fejlődtek is, mint ahogy nálunk is az említett módon megerősödtek — olyan intézmények, amelyek a nép közkincsévé válnak és nem szolgainak sem magáncélok, sem magánhaszon támogatására, szükséges volna, hogy szövetkezeteink mentesüljenek ez alól a 10%-os adó alól is es az eddi-