Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72, ben mindnyájunknak kell megfizetnünk. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez nem magánkérdés, ez az áthárítás révén végeredményben a fogyasztót érinti, tehát nem közömbös ennek a kérdésnek mikénti rendezése. Ehelyütt még rá kell mutatnom a következőkre az egyes vállalatok nyugdíjalapjával kapcsolatban, amelyeknek fenntartásáról ez a törvényjavaslat is gondoskodik. A javaslat nagyon szociálisan úgy intézkedik, hogy normális keretekben adómentesen lehet a nyugdíjalapot dotálni. Vannak ivállalatok, ahol az az usus, hogy mihelyt a nyugdíjkötelezettséghatárához eljut az a szerencsétlen tisztviselő, aki a nyugdíj reményében kisebb javadalmazással is megelégszik, akkor felmondanak neki is elbocsátják. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Két hónap múlva esetleg újból felveszik és újból kezdheti alulról az egészet. Ez erkölcstelen állapot és akkor, amikor a részvénytársaságok ellenőrzéséről beszélünk, erre is ki kell terjedni az ellenőrzésnek. Ott van továbbá a nősülés kérdése. Csak nőtleneket vesznek fel és mihelyt valiaki bejelenti, hogy nősülni akar, elbocsátják az állásából. (Zaj a szélsőbaloldalon, — Elnök csenget.) Ha beszélünk a családvédelemről, nemzetszaporodásról, szociális gondoskodásról, akkor nem tűrhető ez a berendezés. A veszély még nagyobb lesz, ha a családi pótlék intézményes lesz. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Itt van az alkajom! Intézzük el most!) A szociális vonatkozások mellett e törvényjavaslatok a termelést előmozdító rendelkezéseit sem szabad elhanyagolni. Ezt a miniszter úr javára kell írnom, hiszen a vállalat modernizálására fordított tőkéket adómentesen kívánja engedélyezni. Ez nagyhorderejű rendelkezés azért is, mert gondolom, hogy a részvénytársaságok a jelentkező adóterhet valamiképpen meg akarják oldani, vagy úgy, hogy áthárítják a munkásokra, vagy úgy, hogy áthárítják a fogyasztóra, vagy pedig úgy, hogy a belső gyártás tökéletesítésével olcsóbbítják majd a termelést. Ha erre az utóbbi útra lépnek, akkor a törvény elősegíti ezt a törekvésüket. Ez nagyjelentőségű probléma és mint később rá fogok mutatni, s már szociális szempontból is kell hogy foglalkozzunk ezzel a kérdéssel. Ugyancsak a termelés érdekeit mozdítja elő az a rendelkezés, hogy fontos közgazdasági érdekből, tehát nemcsak közhiteli, hanem közgazdasági érdekből is adómentesen tartalékokat lehet létesíteni. A vállalati tőkéből mérlegrendezésre felhasznált összegek az állam, a törvényhatóságok, a községek által juttatott támogatások, amelyek a vállalatot erősítik, azonkívül a hitelezők és a részvényesek által juttatott segítség, támogatás összege ugyancsak adómentesek. Mindez a vállalat megerősítésének célját kívánja szolgálni. .- Az a rendelkezés, hogy a nyereség visszatérítés ezután az értékesítő szövetkezeteknél adómentes, szintén a termelés érdekeit szolgálja, mert hiszen ezzel a rendelkezéssel a falu népének termeivényeit kívánják jobban, céltudatosabban forgalomba hozni, értékesíteni. Eddig ez a kedvezmény csak a fogyasztási szövetkezeteket illette meg. Röviden rá akarok mutatni még* a korlátolt felelősségű társaságok kérdésére, amely forma annakidején, mint már jeleztem, azért alakult KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 19W január 18-án, csütörtökön. 227 ki, hogy a részvénytársasági formával szemben egy könnyebb társulási forma létesülhessen. Ezzel szemben éppen az ellenkezője történt: a magáncégek alakultak át korlátolt felelősségű társaságokká. Miután pedig a törvény minimális törzsbetétként 10.000 pengőt ír elő, tehát tagonkint 10.000 pengő volt a törzsbetét. Az ilyen társaság alapítója önmagát mint tisztviselőt alkalmazza, megállapítja a maga részére a fizetést, természetesen úgy, hogy jövedelmi adó alá ne essék, s úgy természetesen jövedelmi adót nem fizet, A korlátolt felelősségű társaságnál tehát — kis betéttel dolgozván, az a minimális adóteher, amelyet a törvény kivetett rá, az a két ezrelék valóban semminek sem bizonyult. így tehát a korlátolt felelősségű társaság olyan hallatlan előnyhöz jutott a magánkereskedelemmel szemben, hogy bizonyos esetekben, mondhatnám, azt végveszélybe döntötte. A törvényjavaslat bölcsen rendezi ezt a kérdést és ezzel, mint az indokolás mondja, az áruházi adónak kérdését is megoldja és megoldja a fiókokkal rendelkező kereskedelmi vállalatok kérdését is. Ezen a téren jelentkeztek talán a legnagyobb anomáliák. Hiszen tudjuk azt, hogyha korlátolt felelősségű társaságnak Budapesten van a székhelye és vidéken van 33 fiókja, akkor Budapestre szalad össze minden, a társaság itt adózik s adójából 20 százalékot Budapest kap, 80 százalékot pedig megosztanak a forgalom arányában a vidéki fióküzletek székhelyei között. Mi Volt ennek az eredménye? Miután a törzsbetét kicsi volt s miután a törzsbetétes még amellett, hogy magának fizetést adott, kölcsönt is adott a vállalatnak s ennek kamatait természetesen ő élvezte, amivel elvitte a jövedelemnek még utolsó maradékait is, a korlátolt felelősségű társaság csak minimálisan adózott. Mi volt ennek az eredménye? Az, hogy vidékre minimális összegek kerültek és megtörtént az, hogy szép, nagy portáléval jelentkező, kitűnően felszerelt, nagyszerű forgalmat lebonyolító fióküzlet kevesebb adót fizetett, mint az a nyomorult kis szatócs, akit amellett, — természetszerűen nemcsak azért, mert a külsőségeknek is óriási előnyét élvezték a korlátolt felelősségű társaságok fiókjai — éppen az adóteher miatt is tönkrement. Ezt nem lehet elősegíteni; nem lehet a kormányzatnak feladata, hogy egy jóhiszeműen megkonstruált kereskedelmi formával így éljenek vissza. (Ügy van! Ügy van!) A német törvényhozás ebben a tekintetben nem ismer irgalm-at. Megmondja azt, hogy ha a fennálló törvényes rendelkezések keretén belül is valaki igénybe kíván venni egy olyan adókedvezményt, amelyet a törvény nem kívánt adni, ezt a kedvezményt nem élvezheti, azt bünteti és üldözi, mert szerinte csak azt a kedvezményt lehet igénybevenni, amelyet a törvény kifejezetten kíván engedélyezni bizonyos célok, elsősorban termelési célok érdekében. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Törvényesen engedélyezett adócsalás!) Azt hiszem, mi is arr-a az álláspontra helyezkedhetünk, hogy a társulati forma, a jogi forma megválasztása nem függhet össze az adópolitikai előnyök élvezetével. (Ügy van! Ügy van! jobbfelőli) Egészen bizonyos, hogy ezek -a korlátolt felelősségű társaságok meg fognak szűnni, már tudniillik azok, amelyek • sem töltik be közgazdasági hivatásukat. Ezekért nem lesz baj, nem lesz kár, mert hiszen gazdasági szerepük az lesz, amelyet eddig isi 35