Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

228 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 19 UO január 18-án, csütörtökön. betöltöttek: magáncégek lesznek és -aszerint fogják fizetni jövedelem- és kereseti adójukat. Ezek a korlátolt felelősségű társaságok nagy lármát csaptak és azt kérték a pénzügyminiszter úrtól, hogy vagy szüntesse meg ezeket az aránytalanságokat, vagy pedig engedje meg, hogy ők kereseti adót fizethessenek társulati adó helyett. De ez nem megy, mert a kereseti adó községi bevétel, a társalati adó pedig állami bevétel. Hiszen a korlátolt felelősségű társaságok adója nem olyan súlyos, mindössze tíz százalék és elég méltányosan bánik velük a törvényhozás, ha ezt a paragrafust elfogadja. De hogy a kereseti adót fizessék a társulati adó helyett, ennek sok adópolitikai, gazdasági, költségvetési akadályai is vannak, így véleményem szerint az előbbi kívánalmat semmi körülmények között sem lehet honorálni. A lényeg az, hogy a korlátolt felelősségű társaságok adózzanak a valóságos adóalap után és ebben a tekintetben a törvényjavaslatban megkonstruált különleges rendelkezések minden tekintetben megfelelvén, azokat tartom elfogadhatóknak. Még az adóáthárítás kérdésével szeretnék foglalkozni egy pillanatig. Most 24 millióval van ez az adó előirányozva. Próbáltunk többen, adó-emberek egy becslést csinálni, hogy ennek a törvénynek mi lesz a hatása. Megítélésünk szerint lehet arra gondolni, hogy 24 millióról talán 35 millióra fog ez az adóteher emelkedni. Ez nagyon hozzávetőleges számítás, amelyet igazán semmiféle formában nem mernék garantálni. Ez mindenesetre egy olyan szám, amelyet Gratz Gusztáv aposztrofált, azonban mégis eléggé elfogadható szám. Ha arra gondolok, hogy itt meglehetős adóemelés jelentkezik, nyilvánvaló, hogy az adóáthárítás kérdése is előbb-utóbb felüti majd fejét. Mint már mondottam, itt kétségtelen, hogy ez vagy a munkások bérénél, vagy a fogyasztónál, vagy — mint az előbb jeleztem — az ipari üzem modernizálásánál jelentkeztetik. Itt lehetne kiegyensúlyozni ezt az újabb terhet. Én veszedelmesnek tartom azt a lehetősé get, hogy a részvénytársaságok ezt az adóterhet áthárítsák. Nem új adónak behozataláról van szó, hanem arról van szó, hogy a régi aránytalan helyzetet kiegyensúlyozzák, arról van szó, hogy egy hosszú időn át élvezett hallatlanul előnyös^ helyzet szűnjék > meg. Csak pótlásról van szó. Nincs tehát létjogosultsága az adó áthárításának. Pedig ez máris jelentkezik. (Egy hang a szélsőbáloldalon: És hogyan akadályozzuk meg?) Arra majd rátérek. Égy vidéki esetet mondhatok el, amely jellemző. A tavalyi bodajki vásáron egy paraszt gyermekének kabátot akart venni. A vásári árus 10 pengőt kért tőle. Drágálta, nem vette meg, gondolta, majd az idén. Idén meg venni, amikor pedig 30 pengőt kért érte az a vásári árus. így érvényesül utolsó fokon, a végső kezekben az adóáthárítás politikája, mert hiszen a magasabb adó jelentkezik, mint termelési költség — ezt láttuk a forgalmi adó váltságnál is — a gyárban és ez megy kézről kézre, mindenütt hozzácsapódik a haszonkulcshoz és a végén viseli a falu népe. A mezőgazdasági termeivények árait azonban nagyon rigorózusan maximáltuk és így a falusi termelő nem kerül abba a helyzetbe, hogy mondjuk télikabátot vehessen gyermekének, T. Ház! Nem általánosítok, de azt hiszem, elérkezett az ideje annak, hogy az árkormánybiztosság ellenőrző munkája is meginduljon, hogy az árkormánybiztosság megfelelőképpen fel legyen szerelve, megfelelő személyzettel rendelkezzék, és azonkívül elérkezett a kereskedelemben a szabott áraknak a korszaka. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Már régen elérkezett!) Nem lehet így a vidéki élet problémáit megoldani. Végső fokon minden árunál ilyen jelenségek mutatkoznak máris. Nem tudjuk, hol van a hiba. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Tudjuk! A keleti mentalitásban! A rendszerben!) de itt hiba van s ezt a hibát a falu népével szemben orvosolni kell, mert ha az egyik oldalon maximáljuk a nehezebb munkával, az egy év keserves verejtékével, a természeti viszonyokkal folytatott küzdelemmel termelt mezőgazdasági termékek árát, akkor a másik oldalon ezzel arányba kell hozni az ipari termékek árát. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ezt mondtuk mindig. — Maróthy Károly: Gyere át hozzánk, minden meg van bocsátva!) Amikor a társulati adót tárgyaljuk, csodálom, ha a szociáldemokrata párt ennek a kérdésnek tárgyalása során még nem hallatta hangját. (Kéthly Anna: Föl vagyunk írva, de még nem kerültünk sorra!) Hiszen itt súlyos következmények lesznek! Azt hittem, hogy az első helyen fognak jelentkezni ennek a kérdésnek taglalásánál, hiszen a tőkének, a nagy »Kapital«-nak megrendszabályozásáról van szó, és eddig ebben a kérdésben egyetlenegy hang nem hallatszott részükről. (Kéthly Anna: Meghallja majd holnap!) Még csak egy kérdést teszek fel, azt, tíogy tőkeellenes-e ez a javaslat, mert ez a vád is jelentkezett és maga Gratz Gusztáv is ilyen értelemben .beszélt. Az én meggyőződésem az, hogy ez a nemzet és mi mindnyájam, akik itt ülünk, igazságot keresünk és semmi egyebet. Azt, hogy ez a törvényjavaslat a tőkegyűjtést megakadályozná, nem hiszem, mert az a körülmény, hogy ezután a tartalékokat csak adózottan lehet megalakítani és hogy a titkos tartalékoknak a^korszaka eltűnt, azt hiszem, semmiféle befolyással nincs mindnyájunknak takarékosságára. Sőt azt hiszem, éppen ellenkezőleg áll. Emellett le kell szögezni továbbá azt, hogy ebben a javaslatban sok pártoló rendelkezés is^ van. El kell ismernünk, hogy ennek a törvényjavaslatnak rendelkezései a mostani viszonyok között a lehető legcéltudatosabban igyekeznek a kérdést megoldani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jő szándékkal, kevés eredménnyel!) Meglesz az eredmény,_ az a meggyőződésem, mert a rendelkezések jók, a kivitel pedig, amely nagyszerű adminisztrációra van bízva, (Kovarcz Emil: Nyomorgó adminisztráció!) feltétlenül sikeres lesz. Éppen ezért, mert ezt hiszem és vallom és mert meggyőződésem, hogy ez a törvényjavaslat az adóreformok terén nagy és bátor előrehaladást jelent, a törvényjavaslatot elfogadom (Helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A napirendünk tárgyalására megállapított idő letelt, ezért a vitát félbeszakítom. Javaslatot teszek arravon átkozó an, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és ennek napirendjére tűzzük ki a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat vitájának folytatását, továbbá a mai napirend 2—6. pontjai alatt felvett jelentéseket. Méltóztatnak napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen.) A Haz az elnök napirendi javaslatát magáévá teszi.