Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-72

Az országgyűlés képviselőházának 72 adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani«. Az eddigi gyakorlat szerint azonban a szállodai iparnak módjában volt nemcsak azokat az öszszegeket, amelyeket ezzel a 7-5%-os leírási tartalékba helyezett, adómentesen kezelni, hanem amikor leltári vagyonát idő előtt pótolta, ezt is leírásba vehette, mint adómenteset. Azt kérik tehát most, hogy a törvényjavaslaton keresztülviendő szövegmódosítás lehetőleg engedélyezze ennek a gyakorlatnak a fenntartását is, mert ma tényleg az a helyzet, hogy a leltári vagyon pótlásának igen nagy idegenforgalmi jelentősége van. Erre a budapesti és vidéki szállodásipar is nagyon rá van szorulva. Én magam is tapasztalatból tudom ezt, hiszen amikor néhány évvel ezelőtt egy tatai'ozási kölcsönnel igyekeztünk a szállodásipar segítségére sietni, amelynek kamatgaranciáját a kereskedelemügyi minisztérium jóváhagyásával az Idegenforgalmi Hivatal vállalta, még így is ailig volt egy-két szállodás, aki ezt a kölcsönt igénybe merte volna venni. Ezen a nehéz? helyzeten tehát nézetem szerint csak bizonyos adókedvezményekkel és mérséklésekkel tudunk segíteni, hogy ezt a nagy értéket, ezt a nagy vagyont megmentsük, konzerváljuk és a jövőre nézve lehetőleg fejlesszük is. T. Képviselőház! Röviden még egy negyedik kérést is szeretnék a pénzügyminiszter úr elé terjeszteni a törvényjavaslat 21. §-ának 3. bekezdésére vonatkozólag, bár tudom, hogy ezzel igen kényes kérdést érintek. Ez a rendelkezés ugyanis azt mondja, hogy (olvassa): »Az 1. § (1) bekezdésnek 2. pontjában említett állami, törvényhatósági és községi (városi) vállalatoknál, ha az adóköteles nyereség 6000 pengőt nem halad meg, 5% ...« stb. Ez azt jelenti, hogy ezek a vállalatok a társulati adó tekintetében ís alacsonyabb kulcs szerint adóznak, mint a többi társulati adó alá eső vállalatok. Kétségtelen, hogy ezek a vállalatok a magyar idegenforgalom terén bizonyos r úttörő szerepet játszottak. Ezek a közületi szállodák, ezek a jóléti és nyugdíjalapból létesített szállodák igenis a legtöbb helyen — hogy példákat említsek fel, például Balatonöszödön, Balatonkenesén, vagy most a Galyatetőn épült igen szép modern szálloda — új idegenforgalmi kultúrát teremtettek meg oly helyeken, ahol a magánipar talán nem mert, vagy nem tudott utat törni. Én ezt az úttörő munkát nem kívánom érinteni, nem is kifogásolom, sőt a legnagyobb ^elismeréssel adózom neki, de mégis az volna szerintem a helyes, r hogy ahol ezek a magániparnak konkurrenciát csinálnak, ne részesüljenek ilyen adókedvezményben. A kérdés szerintem egy más módon volna megoldható. Nézzük, rendszerint milyen célt szolgálnak ezek az üdülők? Céljuk tulajdonképpen a nyugdíj, vagy jóléti alapok vagyonának bizonyos tőkebefektetés útján való biztosítása iés gyümölcsöztetése, de ezen _ kívül ^ a tisztviselők üdülési lehetőségeinek biztosítása is. Magam is állami tisztviselő voltam hoszszabb ideig és nagyon sok tisztviselőtársammal beszéltem erről. Beszéltem városi és r állami tisztviselőkkel egyaránt. Megállapíthatom, hogy a tisztviselő akkor üdül, amikor megszokott környezetéből egy másik környezetbe megy át, tehát bizonyos környezetváltozás, miliőváltozás az, ami a nyári üdülést a legkellemesebbé teszi. Ha azonban én szeretett kollégáim köréből megint csak szeretett kollégáim körébe vagyok kénytelen^ üdülni menni, ez nem jelent környezetváltozást. Hiszen — őszintén szólva — a legjobb barátság fennálKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ TV. ülése 19W .január 18-án, csütörtökön. 219lása mellett is, megunja az ember azt a környezetet. (Egy hang balfelöl: Ez túlzás!) Szerintem nem ez volna e rendszer kiépítésének helyes módja. Eddig hasznos volt ez., az állapot, mert hiszen utat törtek a jövő felé, most azonban már azt javasolnám, méltóztassék megfontolás tárgyává tenni, nem volna-e helyesebb, ha ezek a közintézmények bizonyos alapítványi kölcsönökkel támogatnák a magánszállodaépítkezést, esetleg 100.000—200.000 pengőt befizetnének, vagy kölcsönadnának az. építeni készülő szállodás magániparnak és ennek megfelelően .alapítványi szobákat foglalnának le, amelyekbe a tisztviselők mehetnének üdülni. Vagy pedig megállapodást létesítenének a legtöbb budapesti, vagy vidéki szállodával, hogy azok ezeknek az alapoknak a tagjai között lévő tisztviselőket kedvező ellátásban részesítsék. így a tisztviselőnek módjában volna válogatni, hogy hol üdüljön, az üdü• lés kedvezményes voltát pedig a jóléti alapszemélyenként és naponként befizetett térítései biztosítanák. Ezekben voltam bátor egészen röviden érinteni e törvényjavaslat idegenforgalmi kérdéseit. Tekintettel arra, hkgy a törvényjavaslat nemcsak ezeket az idegenforgalmi kérdéseket, hanem sokkal nagyobb horderejű kérdéseket^ is érint,- amelyeknek fontosságát teljesmértekben átérzem és miután meg vagyok győződve arról, hogy ezeket az én kis kéréseimet az idegenforgalmi kérdésekre vonatkozólag a pénzügyminiszter úr jóindulatúan fogja kezelni, a törvényjavaslatot természetesen elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Vásári István! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Megay Károly jegyző: Pándi Antal! Elnök: Pándl Antal képviselő' urat illeti a szó. Pándi Antal: Mélyen t. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslathoz hozzászólva idéznem kell a pénzügyminiszter úrnak a költségvetés tárgyalása során elmondott beszédéből azt a részt, amely az adókra vonatkozik és amelyben azt mondta (olvassa): »Midőn adókérdéseket tárgyalunk, bennünket nem vezethetnek kizárólag csak fiskális szempontok. Nekünk a gazdasági hatásokat is figyelnünk kell. Nekünk a termelésre irányítólag kell hatnunk az adópolitikával és azonkívül a szociális szempontot sem hagyhatjuk figyelmen kívül.« Az előttünk fekvő törvényjavaslatból ezt az intenciót nem olvashatom ki. Szociális éle nincsen, ennek csak fiskális éle van. A pénzügyminiszter úr bankember volt, . sőt — mi több — kollégám volt, mert egy bankban szolgáltunk, ö tehát alaposan belátott a bankok katlanába, belátott az ottani mérlegek készítésébe s most igen üíryes kézzel akar ebbe a zsebbe belenyúlni. Hogy helyesen fejezzem ki. magamat, ez az adójavaslat kármentő akar lenni, mert az adóprésnél bizony nem minden csöpp folyik oda, ahova a pénzügyminiszter szeretné, hanem mellékutakra terelődik. Ez a javaslat tehát a kármentő szerepét akarja betölteni. Hogy milyen adóalanyokhoz nyúl r a pénzügyminiszter úr, azt jól tudjuk. Az egész ország érzi, hogy ezek a meggazdagodott intézetek, társulatok, ahol a legtöbb haszon mutatkozik, a legtöbb pénz forog és a legnagyobb hatalom van, fizetik aránylag a legkevesebb adót. A hatvanas évek után az volt a magyar 34