Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

Áis országgyűlés képviselőházának 71. zött a kufárok között úgy, amint Krisztus tette valamikor, mert úgy látom, hogy itt paragrafusok már nem segítenek. Az intézkedésre elérkezett már a 24-ik óra is, várjuk az intézkedést, mert különben az adófizető polgárok ezrei mennek tönkre és ez, azt hiszem, egyáltalában nem^ lehet a magyar állam érdeke. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. Következik Gruber Lajos képviselő úrnak második interpellációja a földművelésügyi, pénzügyi és igazságügyminiszter urakhoz. Kérem^ a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földművelésügyi, pénzügyi és igazságügyminiszter urakhoz a tatai járási védett birtok felügyeleti hatóság furcsa személyi összetétele és törvénytelen intézkedései tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a tatai járási védett birtok felügyeleti hatóság tagjai közül kettő összeférhetetlen helyzetben van, mert dr. Virágh Zsigmond elnök egyúttal a védett birtokosok legnagyobb részénél hitelezőként szereplő Tatatóvárosi Takarékpénztárnak is ügyésze, míg dr. Sárvári Sándor elnökhelyettes a fentemlített takaréknak az igazgatója. 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a fentemlített tatai járási ivédett birtok felügyeleti hatóság a kiadott rendeleteket nem hajtja végre, sőt védett gazdákat elárvereztetnek, mint az legutóbb Soós Fe^ rencné és Soós Józsefné védett birtokos tatai lakosok esetében is történt. 3. Hajlandók-e a minisztefr urak intézkedni, hogy a fentemlített bankemberek a védett birtok felügyeleti hatóságból eltávolíttassanak, a törvényellenesen és jogtalanul elárverezett Soós Józsefné és Soós Ferencné pedig védett birtokukba visszahelyeztessenek'? Gruber Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Képviselőház! Bár a védett birtokok terhelési határának megváltoztatására vonatkozó 1800/1936. számú igazságügyminiszteri rendelet 6. szakaszának 2. bekezdése rigorózusan előírja azt, hogy a védett birtok felügyelője csak olyan egyén lehet, aki mint hitelező nem érdekelt fél, mégis a tatai járásban, speciálisan Tatatóvárosban cl Z ÍIZ eset, hogy a járási védett birtokfelügyeleti hatóság három tágja közül kettő a hitelező banknál, a Tatai Takarékpénztárnál érdekelve van. A járási Védett birtokfelügyeleti hatóságnak elnöke, dr. Virágh Zsigmond ügyvéd a Tatai Takarékpénztárnak egyúttal ügyésze, helyettese, a zsidó Sárvári Sándor, a banknak igazgatója. Stieb er Antal, a földművelésügyi minisztérium megbízott szakértője pedig a banknak nagyrészvényese. A védett birtok felügyeleti hatóságnak ez a furcsa személyi összetétele tette lehetővé azután, hogy Soós Józsefné és Soós Ferencné védett birtokosoknak birtokát elárverezhessék. Soósék 1932-ben adósodtak el. Összes adósságuk 3400 pengőt tett ki.' Ez az adósság a Tatatóvárosi Takarékpénztárnál állott fenn. A takarékpénztár perelte őket és árverést kért ellenük. Soósék ekkor eladtak «gy 3000 négyszögöles telket 2800 pengőért és ezt rögtön befizették a banknál. Virágh Zsigmond, a bank ügyésze ezt az egész $800 pengős összeget ügyvédi és végrehajtási KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 19 UO január 17-én, szerdán. 199 költségek fejében számolta el, úgyhogy tőketörlesztésre nem maradt semmi. (Paczolay György: Ügyvédi etika!) Soósék ezután a furcsa elszámolás után tartozásukat áttették a Tatatóvárosi Közgazdasági és Iparbankhoz dr. Garzuly József ügyvéd, tiszteletbeli vármegyei ügyész, az Országos Igazságügyi Tanács tagja segítségével, aki ezért a ténykedésért 450 pengő ügyvédi költséget számított fel. Soósék nem tudtak fizetni, tehát megint megkezdődött ellenük a hajsza. Per perre halmozódott és a végén az ügyvéd 450 pengő költség címén végrehajtást vezetett ellenük. Ehhez az eljáráshoz csatlakozott a bank is 3400 pengővel. Bár Garzuly ügyész többször kérte a győri törvényszéktől, mint ahogy az iratai mutatják, a védettség megszüntetését, de azt a győri törvényszék mindannyiszor elutasította, mégis megtörtént az a furcsa^ eset, hogy 1939 májusában a tatatóvárosi járásbíróság Soós Ferencné és Soós Józsefné ingatlanait elárverezte. Elárverezte pedig olyan módon, hogy a 2400 négyszögölnyi telken álló házat, amely legkevesebb 5000 pengőt ért, eladták 3500 pengős tartozás fejében, de mivel a költségek ebből nem kerültek ki, elárverezték még a 9 katasztrális hold príma földjüket is, 9000 pengőért. Az ügyész, dr. Garzuly József, ezzel még nem elégedett meg, a családot állandóan zaklatta és a házból való kiköltözésre ösztökélte. Egyszer távollétükben csendőrökkel és lakatossal jelent meg, kirakatta holmijukat a házból és a saját lakatjával bezárta az épületet. Soósék azóta is hiába futkosnak Ponciustól Pilátusig, hiába próbáltak egyik, vagy másik hatóságnál orvoslást találni, minden maradt a régiben. En úgy látom ebből, hogy a tatai járási védettbirtok felügyeleti hatóság^ nem állt hivatása magaslatán, a banknál érdekelt emberek vizsgálták felül az ügyeket, ezek okozták ezt a lehetetlen állapotot, tehát ők felelősek a következményekért is. Arra kérem az érdekelt miniszter urakat, szíveskedjenek odahatni, gyorsan intézkedni, hogy Soósék visszahelyeztessenek védett birtokukba, a költségekkel pedig terheljék meg elsősorban dr. Garzuly Józsefet, aki őket földönfutóvá tette, de terheljék meg a védett birtok felügyeleti hatóság többi tagjait is. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván válaszolni. Radocsay László igazságügyminiszter: T, Képviselőház! Az interpellációnak csak reám vonatkozó részére válaszolhatok és arra röviden a következő választ vagyok bátor megadni: Mint méltóztatnak tudni, a védett birtokok felügyelő bizottságai részint jogász, részint gazda, részint hiteléleti szakemberekből állanak, egy-egy rendes tagot és meg nem határozott számú póttagot nevez ki a jogászemberek közül az igazságügyminiszter, a gazdák közül a földművelésügyi miniszter, a hitelélet tagjai közül a pénzügyminiszter úr. A felügyeletet ezeknek a felügyelő bizottságoknak működése felett nem az igazságügyminiszter és nem a földmívelésügyi miniszter urak gyakoroljak, hanem a pénzügyminiszter úr. A másik két miniszternek ebben a tekintetben nincs semmi más feladata, mint a rendes és a póttagok kinevezése, vagy hogy abban az esetben, ha akár lemondás, akár elhalálozás következtében, akár oedig azért, mert a védett birtokok felügyelő hatósága felett a legfelsőbb fel31