Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

Áis országgyűlés képviselőházának 71. zött a kufárok között úgy, amint Krisztus tette valamikor, mert úgy látom, hogy itt pa­ragrafusok már nem segítenek. Az intézke­désre elérkezett már a 24-ik óra is, várjuk az intézkedést, mert különben az adófizető pol­gárok ezrei mennek tönkre és ez, azt hiszem, egyáltalában nem^ lehet a magyar állam ér­deke. (Ügy van! Ügy van! Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a keres­kedelem- és közlekedésügyi miniszter úrnak. Következik Gruber Lajos képviselő úrnak második interpellációja a földművelésügyi, pénzügyi és igazságügyminiszter urakhoz. Ké­rem^ a jegyző urat, szíveskedjék az interpel­láció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): »Interpel­láció a m. kir. földművelésügyi, pénzügyi és igazságügyminiszter urakhoz a tatai járási védett birtok felügyeleti hatóság furcsa sze­mélyi összetétele és törvénytelen intézkedései tárgyában. 1. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a tatai járási védett birtok fel­ügyeleti hatóság tagjai közül kettő összefér­hetetlen helyzetben van, mert dr. Virágh Zsig­mond elnök egyúttal a védett birtokosok leg­nagyobb részénél hitelezőként szereplő Tata­tóvárosi Takarékpénztárnak is ügyésze, míg dr. Sárvári Sándor elnökhelyettes a fentemlí­tett takaréknak az igazgatója. 2. Van-e tudomásuk a miniszter uraknak arról, hogy a fentemlített tatai járási ivédett birtok felügyeleti hatóság a kiadott rendele­teket nem hajtja végre, sőt védett gazdákat elárvereztetnek, mint az legutóbb Soós Fe^ rencné és Soós Józsefné védett birtokos tatai lakosok esetében is történt. 3. Hajlandók-e a minisztefr urak intézkedni, hogy a fentemlített bankemberek a védett birtok felügyeleti hatóságból eltávolíttassanak, a tör­vényellenesen és jogtalanul elárverezett Soós Józsefné és Soós Ferencné pedig védett birto­kukba visszahelyeztessenek'? Gruber Lajos s. k.« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Képviselőház! Bár a vé­dett birtokok terhelési határának megváltozta­tására vonatkozó 1800/1936. számú igazságügy­miniszteri rendelet 6. szakaszának 2. bekezdése rigorózusan előírja azt, hogy a védett birtok felügyelője csak olyan egyén lehet, aki mint hitelező nem érdekelt fél, mégis a tatai járás­ban, speciálisan Tatatóvárosban cl Z ÍIZ eset, hogy a járási védett birtokfelügyeleti hatóság három tágja közül kettő a hitelező banknál, a Tatai Takarékpénztárnál érdekelve van. A járási Vé­dett birtokfelügyeleti hatóságnak elnöke, dr. Vi­rágh Zsigmond ügyvéd a Tatai Takarékpénz­tárnak egyúttal ügyésze, helyettese, a zsidó Sárvári Sándor, a banknak igazgatója. Stieb er Antal, a földművelésügyi minisztérium megbí­zott szakértője pedig a banknak nagyrészvé­nyese. A védett birtok felügyeleti hatóságnak ez a furcsa személyi összetétele tette lehetővé azután, hogy Soós Józsefné és Soós Ferencné védett birtokosoknak birtokát elárverezhessék. Soósék 1932-ben adósodtak el. Összes adósságuk 3400 pengőt tett ki.' Ez az adósság a Tatatóvárosi Takarékpénztárnál állott fenn. A takarékpénz­tár perelte őket és árverést kért ellenük. Soósék ekkor eladtak «gy 3000 négyszögöles telket 2800 pengőért és ezt rögtön befizették a banknál. Virágh Zsigmond, a bank ügyésze ezt az egész $800 pengős összeget ügyvédi és végrehajtási KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV. ülése 19 UO január 17-én, szerdán. 199 költségek fejében számolta el, úgyhogy tőke­törlesztésre nem maradt semmi. (Paczolay György: Ügyvédi etika!) Soósék ezután a fur­csa elszámolás után tartozásukat áttették a Tatatóvárosi Közgazdasági és Iparbankhoz dr. Garzuly József ügyvéd, tiszteletbeli várme­gyei ügyész, az Országos Igazságügyi Tanács tagja segítségével, aki ezért a ténykedésért 450 pengő ügyvédi költséget számított fel. Soósék nem tudtak fizetni, tehát megint meg­kezdődött ellenük a hajsza. Per perre halmozó­dott és a végén az ügyvéd 450 pengő költség címén végrehajtást vezetett ellenük. Ehhez az eljáráshoz csatlakozott a bank is 3400 pengővel. Bár Garzuly ügyész többször kérte a győri tör­vényszéktől, mint ahogy az iratai mutatják, a védettség megszüntetését, de azt a győri törvényszék mindannyiszor elutasította, mégis megtörtént az a furcsa^ eset, hogy 1939 májusá­ban a tatatóvárosi járásbíróság Soós Ferencné és Soós Józsefné ingatlanait elárverezte. Elárverezte pedig olyan módon, hogy a 2400 négyszögölnyi telken álló házat, amely legkevesebb 5000 pengőt ért, eladták 3500 pen­gős tartozás fejében, de mivel a költségek eb­ből nem kerültek ki, elárverezték még a 9 katasztrális hold príma földjüket is, 9000 pen­gőért. Az ügyész, dr. Garzuly József, ezzel még nem elégedett meg, a családot állandóan zaklatta és a házból való kiköltözésre ösztö­kélte. Egyszer távollétükben csendőrökkel és lakatossal jelent meg, kirakatta holmijukat a házból és a saját lakatjával bezárta az épüle­tet. Soósék azóta is hiába futkosnak Poncius­tól Pilátusig, hiába próbáltak egyik, vagy másik hatóságnál orvoslást találni, minden maradt a régiben. En úgy látom ebből, hogy a tatai járási védettbirtok felügyeleti hatóság^ nem állt hi­vatása magaslatán, a banknál érdekelt embe­rek vizsgálták felül az ügyeket, ezek okozták ezt a lehetetlen állapotot, tehát ők felelősek a következményekért is. Arra kérem az érdekelt miniszter urakat, szíveskedjenek odahatni, gyorsan intézkedni, hogy Soósék visszahelyez­tessenek védett birtokukba, a költségekkel pe­dig terheljék meg elsősorban dr. Garzuly Jó­zsefet, aki őket földönfutóvá tette, de terhel­jék meg a védett birtok felügyeleti hatóság többi tagjait is. (Helyeslés és taps a szélsőbal­oldalon.) Elnök: Az igazságügy miniszter úr kíván válaszolni. Radocsay László igazságügyminiszter: T, Képviselőház! Az interpellációnak csak reám vonatkozó részére válaszolhatok és arra rö­viden a következő választ vagyok bátor meg­adni: Mint méltóztatnak tudni, a védett birtokok felügyelő bizottságai részint jogász, részint gazda, részint hiteléleti szakemberekből álla­nak, egy-egy rendes tagot és meg nem hatá­rozott számú póttagot nevez ki a jogászembe­rek közül az igazságügyminiszter, a gazdák közül a földművelésügyi miniszter, a hitelélet tagjai közül a pénzügyminiszter úr. A felügye­letet ezeknek a felügyelő bizottságoknak mű­ködése felett nem az igazságügyminiszter és nem a földmívelésügyi miniszter urak gyako­roljak, hanem a pénzügyminiszter úr. A má­sik két miniszternek ebben a tekintetben nincs semmi más feladata, mint a rendes és a pót­tagok kinevezése, vagy hogy abban az esetben, ha akár lemondás, akár elhalálozás következ­tében, akár oedig azért, mert a védett birto­kok felügyelő hatósága felett a legfelsőbb fel­31

Next

/
Thumbnails
Contents