Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

198 Az országgyűlés képviselőházának ï delmi miniszter úrnak. Következik Gruber Lajos képviselő úr interpellációja a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Szeder János jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úrhoz a keresztény kiskereskedők áruval való ellátásának biztosítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy 1939 szeptember óta a keresztény kiskereskedőket, különösen a vidékieket a zsidó nagykereskedők teljesen kijátsszák, mert míg nekik alig-alig adnak árut, addig a zsidó szatócsokat bőven ellátják mindennell 2. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a zsidó nagykereskedők, ha adnak is árut a keresztény kiskereskedőknek, azt jóval drágábban adják a megszabott árnál, de számlát nem adnak, hogy felelősségre ne lehessen őket vonni? íW Hajlandó-e a miniszter úr a keresztény kiskereskedőkön segítenii és lehetővé tenni számukra, hogy felvehessék a zsidókkal a versenyt! 4. Nyilatkozzék a miniszter úr, hajlandó-e azonnal, rendeletileg ^ intézkedni, hogy ez az újabb zsidó manipuláció miegszíinjék

1

?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Gruber Lajos: T. Képviselőház! A zsidótörvény meghozatala óta a keresztény kiskereskedelem — különösen a vidéki kiskereskedők — igen nehéz helyzetbe került. A zsidó nagykereskedők — már pedig, sajnos, nagykereskedőink 95%-a zsidó — megvonták a hiteleket, követelésüket igen erélyesen igyekeztek behajtani, sőt később egyáltalán nem is adtak hiteleket, hanem csak készpénzfizetés esetében szolgáltatták ki az árut. A keresztény kiskereskedők mit tehettek mást: nyeltek egy nagyot és ha valóban nehezen is. de megpróbálták üzleteiket fenntartani. Amikor bekövetkezett a kivételes állapot és a készletek összeírása, akkor az áruk egyszerűen eltűntek. Tapasztalhattuk, hogy a játék először a sóval és a cukorral kezdődött. Amikor beállott a hideg idő és következett volna a disznóölési szezon, egyszerre eltűnt a piacról mindenféle fűszeráru. Valóságos háborús állapotokat éltek a háziasszonyok, mert bizony, kukoricakásával kellett rizskása helyett tölteni a hurkájukat is. Bárhol jártam az országban, mindenfelől jöttek a panaszok. Eleinte azt hittem, hogy a háborús hangulat, a kivételes állapot okozta áruhiány miatt nem kaptak a kiskereskedők árut, azonban csakhamar láttam azt, hogy mig a keresztény Molnár Gyulák és Kis Jánosok üzleteiben üresen ïâtonganak a polcok, addig a Grünzweigqk és Braunok pultjai roskadoznak az áruktól és a '•ws'o minden földi jót megkaphatnak tőlük. Szomorúan tapasztaltam, hogy például petróleujnot az egész ősz folyamán úgyszólván nem lehetett vidéken kapni, a keresztény kiskereskedők decinként mérték ki ezt a drága nedűt, de a zsidó kereskedésekben szinte korlátlan mennyiségben, lehetett kapni. Karácsony előtt megtörtént az a furcsa eset, hogy például szaloncukrot keresztény kiskereskedőknél egyáltalán nem lehetett kapni, ezért el kellett menni a zsidó kereskedésekbe. (Rapcsányi László: Szép kis állapot !) A textiláruk beszerzése tekintetében szintén anomáliák uralkodnak, mert míg a vidéki ke 1. ülése 19 UO január 17-én, szerdán. resztény kiskereskedők bizonyos időközökben súlyra kaptak bizonyos mennyiségű textilárut, addig a zsidó kereskedők szinte minden korlát nélkül juthattak hozzá. Cérna tekintetében is egészen lehetetlen helyzet uralkodik. Vidéken nem lehet cérnát kapni. Ezzel szemben, ha az ember vonaton utazik, zsidó vigécek úton-útfélen kínálják a cérnát, természetesen lánckereskedelmi árakon. Űgylátom, hogy itt egy mesterséges machinációval állunk szemben. A zsidóság, a zsidó nagykereskedők meg akarták mutatni, hogy ők fittyet hánynak a II. számú zsidótörvényre, ezzel el akarják érni azt, hogy a keresztény kiskereskedőket gazdaságilag tönkretegyék és ezzel együtt megmutassák, hogy egyedül ők a jó kereskedők, ők azok, akik hivatva vannak az ország kereskedelmét kézben tartani. Csodálkozom, hogy a II, számú zsidótörvény végrehajtásának esztendejében öt hónapos szörnyű anomáliák után a kormányzat még egyetlen egy intézkedést sem tett olyan irányiban, hogy akár áruvásárlási jegyek formájában, akár más formában a keresztény kiskereskedőket áruhoz juttassa. Veszélyes ez a játék, mert hiszen a keresztény vásárló, aki keresztény szatócshoz van szokva, ha most akar valamit vásárolni, kénytelen elmenni a zsidóhoz, a zsidó pedig csak abban az esetben ad neki rizst, petróleumot, ha a többi áruját is ott szerzi be. Megtörténik tehát a keresztény üzletfelek átcsábítása a keresztény kiskereskedőktől a zsidókhoz. Ez maga után vonja a keresztény kereskedők teljes leszegényédesét, akik nem tudnak adót fizetni. Amint a birtokomban levő levelek mutatják, igen sok kiskereskedő az öngyilkosság gondolatával foglalkozik, mert nem tudja miből előteremteni foglalkozása révén családja számára a kenyeret. Szeretném látni, ha kereskedelmi kormányzatunk a lehető legrövidebb idő alatt megvalósítaná például a motalkó-utalvány terén jól bevált jegyrendszert, hogy áruutalványokat bocsátana a kiskereskedők rendelkezésére s egyben gondoskodnék arról is, hogy ezekre az áruutalványokra a zsidó nagykereskedők ki is szolgáltassák az árut. Malasits képviselőtársam beszélt már előttem a szénkérdésről. Én ezzel csak abban a vonatkozásban akarok foglalkozni, hogy itt is elsősorban a zsidó nagykereskedelem idézte elő az anomáliákat. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ö itt lelkiismeretlen kufárokról beszél. Azok a lelkiismeretlen kufárok megint csak zsidó nagykereskedők. Ma is lehet Pesten is, Pest környékén is szenet kapni, még pedig zsidóknál, azonban azok a szénnagykereskedők és pincés zsidók csak régi vevőiknek szolgáltatnak ki szenet és megkezdik a veivők csalogatását. Megint azzal dolgoznak: »Ja, igen, maga nem nálam vásárolt. Menjen oda, ahol eddig vásárolt. Majd, ha nálam köt le rendszeresen nagyobb mennyiséget és vesz ezentúl is, hajlandó vagyok szenet adni«. Tehát minden jel arra mutat, hogy itt a zsidóság tervszerű akcióval igyekszik a keresztény kiskereskedelmet tönkretenni. Minden jel arra mutat, hogy a zsidóság ország-világ előtt be akarja bizonyítani az ő kizárólagos kereskedelmi szakértelmét, hogy ezzel megkontreminálja a második számú zsidótörvényt és ezzel előnyt tudjon magának biztosítani. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Jön a harmadik zsidótörvény!) Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, csapjon szét korbáccsal ezek kö-