Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

182 Az országgyűlés képviselőházának energia, akkor sokalnunk kell azt az időt, amely alatt a kormányok tizenegy esztendő óta adósok maradtak ígéretük beváltásával. T. Ház! Teljesen tisztában vagyok .kor­mányzatunk szociálpolitikai intencióival.' Tu­dom, hogy kormányzatunk mindent meg óhajt tenni és mindent meg fog tenni, hogy ezen a téren is javulást idézzen elő. (Mozgás a szélső­baloldalon.) Két igen nagy szénbánya van az én kerületemben, amelyek munkásságának ne­vében, de más képviselőtársaim kerületében is vannak bányák és így ezeknek a képviselőtár­saimnak nevében is szólok, amikor a belügy­miniszter úr figyelmét felhívom erre a kér­désre. Meg vagyok győződve arról, hogy ő erélyes és gyors intézkedéssel j hamarosan olyan helyzetet fog teremteni, hogy a bánya­munkásság heorikus és nehéz küzdelmét, ame­lyet értünk a föld alatt vív, megjutalmazzák azzal, hogy ugyanolyan mértékkel mérnek né­kik is, mint'az egyéb ipari munkásoknak. (Taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván vála­szolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: T. Képviselőház! Az interpelláló kép­viselő úrnak teljesen igaza van abban, hogy a társadalombiztosítás rendezéséről szóló tör­vény intenciója szerint a bányamunkásság öregségi biztosításának ugyanazt a színvona­lat kell elérnie, amely színvonalon a többi ipari munkásság öregségi biztosítása rendez­tetett. (Vgy van! a jobboldalon.) Hogy ebben a tekintetben a vonatkozó törvény nem tar­talmazott azonnali imperativ rendelkezéseket, ennek az volt az oka, hogy a bányanyugbér­pénztárak régi keletű intézmények és azoknak matematika, pénzügyi megalapozottsága ab­ban az időben nem tette lehetővé ugyanazt a rendezést, amely az újonnan felállított társa­dalom biztosító intézeten keresztül a többi ipari munkásságra nézve elrendeltetett. Rövi­den és magyarul mondva: bányanvue-bér­pénztáraink nem rendelkeznek és nem rendel­keztek akkor távolról sem azokkal a fedeze­tekkel, amelyek szükségesek lettek volna ahhoz, hogy a bányamunkásoknak ugyanolyan méretű biztosítás lett volna öregségükre ad­ható. Ez a hiány, amely ebben a tekintetben fennállt, igen nagy összeget képvisel. A hely­zet az, hogy bár a bányamunkásság valami­vel magasabb járulékot fizet az öregségi biz­tosításhoz, mint a többi ipari munkásság, mégsem részesül azokban a járadékokban, amelyek a szociális igazság szempontjából megilletnék. Ez a kérdés hosszú évek óta állandó gon­doskodás és tárgyalás anyaga, azonban soha sem tudott a kormányzat odáig jutni, hogy megtalálja azokat a pénzügyi fedezeteket, ame­lyek ezeknek a hiányoknak pótlására szüksé­gesek lettek volna. A járulékok felemelése le­hetétlen. A bányavállalatoknak olyan mérték­ben való további megterhelése, amely ezt a hiányt eliminálni tudta volna, szintén lehetet­lennek mutatkozott a múlt gazdasági viszo­nyok között azért, mert bányavállalataink nem voltak olyan helyzetben, hogy ezt a terhet el­bírták volna. Természetes dolog, hogy itt me­gint nemcsak a gazdasági, hanem a szociális szempont is előtérbe tolul és a kormányzat nem térhetett arra az útra, hogy olyan mér­tékben terhelje meg a bányavállalatokat, ami­nek . következtében azok azután üzemüket restringáiják és munkásaikat tegyék kenyér­telenné. A harmadik tényező, amely figyelembe 71. ülése 19UO január 17-én, szerdán. jöhetett volna, az állam segítsége lett volna, méltóztatnak azonban ismerni az állampénztár­helyzetét hosszú évekre visszamenőleg; ez megint nem bizonyult lehetőnek. En most körülbelül egy év óta foglalkozom, behatóan ezzel a helyzettel és áthatva attól a meggyőződéstől, hogy szociális szempontból a mai helyzet tényleg igazságtalan, minden tö­rekvésem oda irányul, hogy a bányamunká«­ság öregségi biztosítását ugyanarra a nívóra hozzam, amelyen a többi munkásság öregségi biztosítása van. Remélem, hogy tárgyalásaim és az ez irányban folytatott tanulmányaim arra az eredményre fognak vezetni, hogy ezt a célt belátható időn belül el is fogjuk érni Kérem válaszom tudomásulvételét (Helyes­lés és taus a jobboldalon és a középen.) Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-o a belügyminiszter úr válaszát tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik ifj. Tatár^ Imre képviselő úr interpellációja a földmivelésügyi miniszter tírhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in­terpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): » Interpol láció a m. kir. földmivelésügyi miniszter úr hoz a futóhomokon és más, csak szőlő termesz tésére' alkalmas talajokon a szőlőtelepítési ti­lalom feloldása tárgyában, Tekintettel az 1938:XXX1. tc.-kel kapcsolat­ban lefektetett egyes fejezetek tartalmára is: módjában van-e a miniszter úrnak a futóho­mokon és más, csak szőlő termesztésére alkal­mas talajokon a szőlőtelepítési tilalmat ^ fel­oldani és a. szőlőkartevők elleni védekezéssel kapcsolatos kérdéseket úgy megoldani, hogy az közmegelégedést keltsen? Elnök: Az interpelláló képviselő urat ït-~ leti a szó. Ifj. Tatár Imre: T. Képviselőház! A kis­bérletek alakításáról szóló törvényjavaslat; tár­gyalása alkalmával általános megállapítást nyert az, hogy ebben az országban nincs any­nyi szántóföld, hogy minden rászoruló érde­mes kisembernek tudjunk szántóföldet jut­tatni. Szerintem azonban adva van egy mód. amelynek alkalmazása mellett azoknak az ér­demes, munkálkodni akaró kisembereknek tu­dunk életbázist alapítani, akik a szántófölddel kapcsolatban foglalkozáshoz nem juthatnak: ez pedig a futóhomok és a hegyoldal, amely csak szőlőtermelésre alkalmas. Az 1938: XXXI. hegyközségi törvény 23. §-a kimondja, hogy a törvény életbeléptetésé­től számított 3 éven belül tilos a szőlőtelepí­tés s ezt a tilalmi időt a földmivelésügyi mi­niszter még további 3 évvel meghosszabbít­hatja. Ha Magyarországon a nagykiterjedésű futóhomokterületeket és hegyoldalakat arra rászoruló r érdemes kisembereknek juttatnánk szőlőtelepítés céljaira, akkor sok nincstelen­nek lehetne önálló exisztenciát alapítania. Ennek azonban akadálya a szőlőtelepítést ti­lalmazó törvény. A földmivelésügyi miniszter úr több eset­ben mutatta jószándékát a magyar kisember­rel szemben, ennek alapján tisztelettel kérem, hogy az 1938 : XXXI. te. 23. §-át méltóztassék hatályon kívül helyezni, vagyis oldja fel a szőlő telepítési tilalmat. Viszont a legerélye­sebben meg kell tiltani a szőlőtelepítést azo­kon a területeken, amelyek más termények termelésére alkalmasak. Szintén kívánom a

Next

/
Thumbnails
Contents