Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-71
Az országgyűlés képviselőházának 7 Maróthy Károly: ... hanem erkölcsi kérdésnek tekintjük és-,. Elnök: Képviselő úr, méltóztassék befejezni beszédét! Maróthy Károly: Egy kötőszót mondtam; azt hittem, mondatomat szabad befejeznem. (Zaj.) Elnök: Egy »és«-sel még egy félóráig lehetne beszélni. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pártatlan elnök!) Tessék befejezni! Maróthy Károly: Àz igazság és az erkölcs nevében kérem a miniszterelnök urat, intézkedjék ebben a kérdésben. (Taps a szélsőbaleldalon. — Zaj.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. Következnék Korláth Endre képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. k. képviselő úr interpellációjára halasztást kért. Kérdem, méltöztatnak-e a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következnék ezek után Korláth Endre képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Korláth képviselő úr erre az interpellációra is halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következnék Tauf fer képviselő úr interpellációja a földművelésügyi miniszter úrhoz. A képviselő úr interpellációjának előterjesztésére halasztást kért. Méltóztatnak a halasztást megadni 1 ? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Budinszky László képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. (Budinszky László: Tisztelettel halasztást kérek.) A képviselő úr interpellációjára halasztást kér. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a halasztást megadni, (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Következik Stitz János képviselő úr interpellációja a belügyminiszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Nagy Ferenc jegyző (olvassa): Interpelláció a bányanyugbér biztosítás törvényes rendelése ügyében a belügyminiszter úrhoz. Hajlandó-e a belügyminiszter úr a bányanyugbérbiztosítottak ügyét olymódon rendeztetni, hogy ez az Oti. többi biztosítottjának nyugbérével összhangba hozassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó! Stitz János: T. Ház! Kormányunk szociálpolitikája a konvulzió lázában ég, igyekszik szociálpolitikai elgondolásait minél széleseb0 alapokon megvalósítani, azonban, bár a társadalombiztosítás a kormány politikájában igen előkelő szerepet játszik, mégis találunk ott olyan ágazatokat, amelyek sürgős reformra szorulnak, A társadalombiztosító intézmények, az Oti., a Mabi., a postai, a vasúti, a hajózási és egyéb biztosító intézetek több mint egymillió lelket számlálnak biztosítottjaik köze. Van azonban egy társadalmi osztály, amelynek biztosítása hátrányos a többivel szemben és ez a bányászság, amelynek nyugbérbiztosítását át kell alakítani. Az Oti. 1938. évi jelentéséből veszem azokat az adatokat, hogy bányanyugbérbiztosításra kötelezett munkavállaló az 1938, évben 52.934 volt. (Gruber Lajos: Erről már interpelláltunk!) Ezek 76 munkaadó vállalat kötelékébe tartoznak. E 76 vállalat közül 17 tart fenn bányatárspénztárt. a többi 59 pedig a kerületi pénztárak ellenőrzése alá esik. (Wirth Károly: Ezt már júniusban elmondta Gruber Lajos!) 1928-ig a bányászság nyugdíjügyeit a baí.'ülése 1940 január 17-én, szerdán. 181 nyavállalatok társládái látták el. Amikor azonban az 1927 : XXI. te, továbbá az 1928. évi XL. te. megalkotta a társadalombiztosításnak minden irányban való kiterjesztését, akkor a bányatársládák és báuyatárspénztárak beolvadtak az Oti. keretébe. Ezeket a bányatársládákat, amelyek közül több még a XIX. század előtt létesült, az Oti. átvette minden kötelezettségükkel együtt és egyben átvette azokat a tartalékalapokat is, amelyekből a nyugdíjakat fizetni volt köteles. Ezek a tartalékalapok azonban — sajnos — kevesebb anyagi erőt biztosítottak az Oti.-nak, mint amekkora nyugdíjkötelezettség hárult rá ezáltal és így előállt az a helyzet, hogy a bányászság, amelynek a maga roppant nehéz munkája során sokkal hosiszabb várakozási idő alatt sokkal,'több járulékot kell fizetnie, mint a többi ipari vállalkozásnál alkalmazott munkásoknak, ezekkel szemben sokkal kisebb nyugdíjban is részesül. Néhány adatot szeretnék itt felsorolni. 52.934 nyugbérbiztosításra kötelezett bányászmunkavállaló közül 2619%, tehát 13.868 élvezte 1938-ban ezeket a nyugbéreket, még pedig oly formában, hogy a nyugbérjogosultak száma 6896 volt, az özvegyek száma 4828-at tett ki, az árvák száma jpedig 2144 volt. Ez összesen pontosan évi 4,056.002 pengő nyugbérjárulékot reprezentált. Egy-egy nyugbéresre tehát a bányászok között 36*45 pengő jutott, szemben az egyéb ipari vállalkozásoknál alkalmazott munkásokkal, ahol az átlagos havi járulék 39-12 pengő volt. Ennek a jógi szabályozása ugyanis oly módon alakult, hogy az 1925 : XXXIV. te. alapján kiadott 4400/1926. N. M. M. számú rendelet 6. %-SL kimondta, hogy a bányász 10 évi várakozási idő alatt juthat el nyugbérjárulékának élvezéséhez, ezzel szemben az 1928. évi XL. te. 39. §-a alapján az egyéb ipari munkás 400 munkahét után jutott el az Öregségi járadék élvezésének jogához és 200 munkahét után került abba a helyzetbe, hogy rokkantsági, özvegyig illetve árvái járulékához hozzájusson. Kétségtelen tehát, hogy ez természetellenes állapot volt. Ezt érezte az akkori kormányzat is és ezért kibocsátott egy pótlólagos és kiegészítő rendeletet és ebben a 6100/1928. N. M. M. számú rendeletben, s ennek is 20. §-ában kimondta, hogy később megalkotandó jogszabály szükséges ahhoz, hogy a bányászság jogait ugyanerre a nívóra, tehát a 200, illetve 400 hetes várakozási időre emelje. Ennek a rendelkezésnek a.z alapján azután számos bányamunkás pert is indított az Országos Társadalombiztosító Intézet ellen és ezeket a pereket rendszerint meg is nyerték. Csak egy ilyen ítéletre akarok hivatkozni, amelyet a Társadalombiztosítási Közlöny 1935. évi évfolyamának 807. oldalán közöl. A társadalombiztosítási bíróság- ebben az M. F. XIV/4897/1935. számú ítéletében kimondotta, hogy a felperesnek igenis kifizetendők ugyanazok a szolgáltatások, amelyek az 1928 : XL. te. alapján az egyéb ipari munkásokat megilletnék. Az említett rendelkezésben tehát megígérte akkori kormányzatunk, hogy ezt a kérdést újonnan megalkotandó jogszabállyal sürgősen rendezni fogja. T. Ház! Ha valaki leszáll a fekete gyémántok birodalmába és ott az Inferno-ban, az anyaföld méhében látja a munka héroszainak azt a hallatlan energiával folytatott küzdelmét, amellyel kitermelik azt az energiát, amellyel nekünk ebben a szibériai hidegben meleg otthont tudnak biztosítani, amikor látjuk, hogy egész iparunk alapja a kitermelt
