Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

172 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1940 január 17-én, szerdán. de a remunéráció — amint itt méltóztatik hallani — megint levonható tétel. Ezért bátor vagyok erre a pénzügyi kormány figyelmét felhívni. Melyen t. Ház! Még egészen röviden szeretnék rámutatni a 13. § 21. pontiát illetőleg arra, hogy ennek a pontnak végrehajtása olyan nehézségekbe fog ütközni, amelyek ennek a rendelkezésnek a hatékonyságát nagyon illúzóriussá teszik. Ez a pont ugyanis azt mondja, iiogy a vállalat által külföldi természetes vagy jogi személyek részére szabadalmi és védjegyhasználati jog, gyártási titok, szerzői jog és ezekkel rokon természetű más jogosítványok használata fejében kifizetett vagy jóváírt öszszegeknek azt a részét, amely az átengedett jogosítvány révén elért forgalom 3%-át meghaladja, adózás alá kell bocsátani. Aki ismeri az «gyes gyártási cikkek előállítását, aki tudja azt, nagy néha egy gépbe, vagy például egy izzólámpában négy-üt-hat-féle licenc, szabadalmi jogosítvány van beleépítve, — mély tisztelettel kérnék félóra meghosszabbítást, —^..". Elnök: Méltóztatnak a kért félóra meghosszabbítást megadni? {Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Cselényi Pál :... az feltétlenül gondolkodóba esik azon, hogyan lehet kiszámítani annak az izzólámpának azt a forgalmát, amelyet ez az izzólámpa ennek az ötféle szabadalomnak révén ért el. Én azt gondolom, hogy a forgalomnak ezt a 3%-on túlmenő összegét maguk a vállalatok sem fogják tudni még a legjobb akaratuk mellett sem, rendkívül sok leltári árujukról kimutatni s a legkevésbbé fogja ezt ellenőrizni tudni a pénzügyi hatóság. Azért itt is valami modus vivendit kérnék, amely a célt szolgálná, de megoldhatóvá is tenné, mert a célt én sem adom fel. Nagyon jól tudjuk, hogy ezeken a külföldre kifizetett szabadalmi Összegeken ismét mennyi adóköteles nyereség vész el. Ezt meg kell fogni. Ebben egyetértek a javaslattal, csak valami olyan kritériumot kell konstruálni, amely kivihető, megfogható, ellenőrizhető. iAz elnöki széket Tasnádi Nagy András foglalja el.) Legyen szabad azonban ezeknek a szabadalmi jogoknak területén röviden egy speciális jogra rámutatnom és ez az irodalmi, zenei vagy tudományos szerzői jog, amelyre kivételes elbánást kérnék. Az érdekeltek között nem titok, hogy ezek a szerzői díjak igenis meghaladják a 3%-at. A külföldi szerzői díjak általaiban 4—5% között mozognak. Ha ez a <üfferencia adózás alá kerülne, akkor ez, azt gondolom, meglehetősen kultúrellenes kihatásokkal járna abban a vonatkozásban, hogy az értékes külfödi irodalmi termékek behozatalát csökkentené. Ezért mondom, hogy ezen a területen, a szellemi kultúrértékek védelmében kivételes elbírálást kellene biztosítani a szerzői .lógok tekintetében. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. Cselényi Pál: Nagyon helyes, hogy a aavaslat több vonatkozásban (gondoskodik a korlátolt felelősségű társaságok igazságos megadóztatásáról is. Az 1930:V. t.-c, amely ezt a társulási formát nálunk létrehozta, úgy gondolom, azt célozta, hogy a törpe részvénytársaságok helyébe, amelyek nemcsak a részvénytársasági formát, hanem sokszor magát a mezőgazdasági életet is diszkvalifikálták, jöjjön ez a társulási forma, amely a maga .mozgékonyságával, a kapitalista merev jéghiánya következtében, a nyilvános számadásra való kötelezettség alól való felmentettsege könnyebb töke-utánpótlási lehetősége a szanálásra való nagyobb lehetőség, s löleg nagyobb hitelképessége révén, mert a társascégeknek mégis csak szívesebben hiteleznek, mint az egyéni cégeknek — igen előnyös kereskedelmi forma. A cél tehát lőleg az volt, hoy y egyrészt a tőkehiánnyal küzdő egyéni cégek térhessenek át erre a társulási formára, másrészt az apró részvénytársaságok alakuljanak, át Kft.-oká. Ezzel szemben mit látunk? Azt látjuk, hogy nem a részvény társasagok tói,, nem a törperészvénytársaságoktól vett el ez a társulási forma területet, hanem a közkereseti társaságoktól, nyilvánvalóan azért,, hogy kihasználja azokat az adózási előnyöket, amelyekkel a Kft. bír a, közkereseti társaságokkal szemben. Ez a társulási forma, a korlátolt felelősségű társaság tehát a mai törvényes rendelkezések szerint úgyszólván búvóhelyük lett a közkereseti társaságoknak, hogy kevesebb adót fizethessenek. (Ügy van! Ügy van!) Ezésrt nagyon örülök annak, hogy a pénzügyi kormány javaslatában ezt az adoelf olyast is meg óhajtja akadályozni, ami sikerülni is fog. Köszönetet kell monüanom a pénzügyminiszter úrnak a 14. § 1. pontjának a rendelkezéséért, amely egy antiszociális intézkedést szüntet meg, mert sajnos, ez antiszociális intézkedés volt eddig. Megszünteti azt a korlátot, amely abban mutatkozott, hogy eddig a vállalati alkalmazottak nyugdíjalapja csak a tiszta nyereség egy százaléka erejéig volt dotálható, ha pedig* azon túlmentek a munkaadók, akkor már adókötelessé vált a többletösszeg*. Az, hogy a pénzügyminiszter úr ezt a megkötöttséget eliminálta, tényleg hálára kötelezi az egész alkalmazotti társadalmat. (Ügy van! Ügy van!) Meg kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban említenem azt is, hogy a 14. § most ismertetett pontjában, valamint a 13. $ 18. pontjában foglalt rendelkezések. — amely utóbbi bizonyos korlátokat állít fel a nyugdíjalapoknak, a vállalatok természetével és terjedelmével összhangban nem álló dotálásának és a kifizetett nyugdíjak mértékének amennyi; ben az ezt meghaladó öregeket szintén adó alá vonja, — hihetőleg semilyen összefüggésben nem áll az úgynevezett elismert nyugdíjpénztárakkal. Az elismert nyugdíjpénztárak ugyanis önálló jogi személyek és szerintem az elismert nyugdíjpénztáraknak a vállalat részéről való anyagi alátámasztása olyan gesztió, amelyet korlátozni még a 18. pontnak ezzel a vállalat terjedelmére vonatkozó kivételével sem lehet és szabad, mert hiszen a vállalat terjedelme és a vállalat nyugdíjfizetési kötelezettsége ezeknél az elismert nyugdíjpénztáraknál, illetőleg az ilyenekkel rendelkező intézeteknél szóba sem jöhet, mivel az elismert nyugdíjpénztárak háromévenként megismétlődő biztosítástechnikai számításon alapulnak, a belügyi kormány ellenőrzése alatt állnak, s azoknak nyugdíjfizetési obiigóit a Ibelügyi kormány által jóváhagyott alapszabály szabja meg. Itt tehát egy ilyen kritérium beállításáról szó sem lehet. Ezért kívánatosnak tartanám, ha szövegileg is elkülöníttetnék itt az elismert nyugdíjpénztárak ügye~ Méltóztassanak megengedni, bogy most áttérjek a döntőbíróság kérdésére, amely kérdés itt pro és kontra meglehetősen nagy vita