Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-71
Az országgyűlés képviselőházának ionosén az ilyen hosszúaktól! (Elénk derültség. — Matolcsy Mátyás: Rövidet szabad!) Cselényi Pál: Az az érzésem, hogy itt egy bizonyos határozott önmérsékiésre van szükség. Ha ez az önmérséklés magától nem jön híre, akkor igenis joga és kötelessége a törvényhozásnak és az államnak olyan intézkedéseket tenni, hogy azok a jövedelmek kellő korlátok közé szoríttassanak. (Helyeslés jobbfelöl és a középen. — Egy hang a közepén: Keresztény erkölcsi alapon!) Nem tudok azonban anielló a szélsőség mellé sem állni, amely azt kívánná, hogy nagy iparvállalatok, hatalmas bankok nagy felelősséget viselő, sokszor éjt nappallá tevő munkát produkáló alkalmazottai, vezetői egv falanszterrendszerű, előre megszabott fizetési osztályokba szorított javadalmazásban részesüljenek és így teljesítsék a kötelességüket. Nem osztozom ebben a felfogásban legkevésbbé akkor, ha az eléggé el nem ítélhető osztályirigységbő! folyik, de nem osztozom ebben a felfogásban akkor sem, ha az abban a beállításban szerepel, hogy most őrségváltás van. (Zaj a szélsőbaloldalon.) és elvárjuk, hogy a vállalatok élén álló keresztény vezetők egy, talán díszesebb koidustarisznyával induljanak meg az új keresztény közgazdasági élet felé. (Matolcsy Mátyás: Tizenötezer pengő!) Ebben a felfogásban sem tudok osztozni, hanem a középúton állok és azt mondom, hogy egy komoly vállalat vezetése nagy felelősséget, nagy munkát, nagy anyagi függetlenséget igénylő pozíció (Ügy van! Ügy van! a középen.) és ezt a fizetésnél tekintetbe kell venni. Egy kapitalista alapon álló. har keresztényesített kapitalista alapon álló gazdasági rendben nem szabad elfelejteni, hogy az ilyen vezetőpozíciókra való szellemi felkészülés és törekvés csak akkor remélhető, ha az ilyen vezető pozícióknak van valami vonzóerejük. (Wirth Károly: A Mateosztól a textilgyárakig!) Ha azonban ezeket a vezetŐpozíciókat minden anyagi vonzóerejüktől megfosztom, nem hiszem, hogy az aszkézis képes legyen egy kapitalista társadalmi rendben a vállalatok és a magángazdasági élet irányítására és vezetésére. (Ügy van! ügy van! a közénen. — Pándi (Pölcz) Antal: Szóval maradjon a zsidó recept? — Müller Antal: Ebből igazán nem lehet azt következtetni.) Kedves képviselőtársam, ebből nem az következik, amit ön mondott, hanem ebből az következik, — ha méltóztatik kívánni, hogy egészen konkréten fejezzem ki magam — hogy én nagyon szeretném, ha a tehetséges keresztény magyar urak ói.; gazdasági szakférfiak is megindulnának egyszer egy megengedett, tisztességes vagyonosodás útján. (Helyeslés és taps a középen,) En azt szeretném. (Wirth Károly: De csak a tehetségesek! — Pándi (Pölcz) Antal: A nyugalmazott miniszterekből lesznek mind...) Elnök: Pándi képviselő úr, méltóztassék csendben maradni. Cselényi Pál: En azt szeretném, «mélyen t. képviselőtársam, hogy az én kerületemben például, amely az ország legszebb kerülete, (Felkiáltások a szélsőbalpldalon: Melyik az?) amelyhez a gyönyörű budai hegyvidék tartozik ..... (Pándi (Pölcz) Antal: Az enyém szebb! — Elénk derültség.) Elnök: Kérem Cselényi képviselő urat, ne méltóztassék a r.£Ö.zbeszólásokra reflektálni. (Derültség. — Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — Nagy László közbeszól.) Kérem Nagy László képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Cselényi Pál: T. Ház! Azért mégis befejezése 194-0 január 17-én, szerdán. 171 zem, ha nem is a közbeszólásokra ' válaszolva. En azt szeretném, hogy ebben az én kerületemben, ahV>vá a gyönyörű hegyvidék tartozik, legyen e>gy csere a villatulajdonosokban is. (Müller Antal: Ügy van! Ne csak a zsidóknak legyen! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Legyen, legyen!) Es ez az út esetleg odavezet, mélyen t. képvislőtársaim. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Alljon be ott is egy szerepesere, egy »váltás«, éspedig a tisztességes vagyonszerzés, a megbecsült munka jogcímén álljon be ez a szerepcsere. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ügy van! Helyes!) — Jandl Lajos: Nem a villa a fontos, hanem a népnek a kenyér!) Elnök: Kérem Jandl képviselő urat, tessék abbahagyni az állandó köz beszólást. (Wirth Károly: A Hős-utcába kell elmenni! Ott is vannak villák! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek a Ház minden oldalán! Cselényi Pál: T. Ház! Nem áll az, áruit az érdekeltek hoztak fel ez ellen a rendelkezés ellen, hogy ez tulajdonképpen burkolt maximálása, 20.000 pengőben való rögzítése a vállalatvezetői jövedelemnek. Ez nem áll. (Pándi (Pölcz) Antal: Sajnos, áll!) Azért nem áll, mert maximálás nem is adójogi feladat. Ha azonban ahhoz az adójogi érdekhez, amely ebben a szakaszban le van fektetve, — ahhoz az érdekhez, hogy a vállalatok, különösen pedig egyes vállalatok ne oszthassák fel a vezetők között a nyereséget és ne vonhassák el azt az adóztatás alól — mondom, ha ehhez a tisztán pénzügyi és teljesen korrekt adózási érdekhez mellékesen egy szociális érdek is tapad és fűződik, én azt nagyon melegen üdvözlöm, bár tagadom, hogy a szóbanforgó rendelkezés a vezetői dotációk maximálása volna. Annál íkevésbbé az, mert nézetem szerint egy vállalat ezután is adhat nagyobb fizetést is, ha akar, ha reá nézve a vezérigazgató vagy ügyvezető igazgató olyan hihetetlen nagy értéket jelent, akkor ilyen túlzott összeggel is dotálhatja. (Wirth Károly: Az a baj, hogy az igazgatónak adnak, de a munkásnak nem! Heti 16 pengőt keresnek a munkások!) Elnök: Wirth képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Egy hang a jobboldalon; Nem érti! Azért nem tud csendben maradni. — Zaj. — Ellentmondások a szélsőbaloldalon,) Cselényi Pal: Ismétlem, megteheti a vállalat, hogy ilyen esetben nagyobb dotálást ad, de akkor az állam erre a többletre teljes joggal teszi rá a kezét. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Mélyen t. Ház! Fel kell azonban hívnom ennek a pontnak tárgyalásánál az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy ezt a nagyon üdvös rendelkezést igen könnyen paralizálhatja a 15. § (1) bekezdésének 3. pontja, amely úgy rendelkezik, hogy az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez nem lehet hozzászámítani a tantiemadó alá tartozó járandóságokat, valamint a tiszta nyereségből a vállalat alkalmazottainak kifizetett jutalékokat vagy jutalmakat, vagyis remuneráeiókat. Én attól tartok, hogy e mögé az intézkedés mögé oda fog bújni az az érdekelt, akit a másik intézkedés érint, egyszerűen azzal a fogással, hogy a vállalatok nem fizetés formájában fogják a többletet a vezetőknek odaadni, hanem remuneráció formájában s ezzel megkerülik a rendelkezést. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez tény! Ez a baj!) Annak a vállalati vezetőnek ugyanis teljesen mindegy, hogy milyen címen kapja a jövedelmet; igen,
