Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

Az országgyűlés képviselőházának &S. van hátra és még csak jele sines annak, hogy a miniszterelnök úr ezt a beígért törvényjavaslatot Kárpátalja autonómiájáról be akarná terjeszteni. Ennek a halogatásnak láttán joggal felmerülhet Kárpátalja népében az a kérdés, hogy vájjon... Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy nem Kárpátalja autonómiája vau napirendre tűzve. Méltóztassék a napirenden levő javaslathoz hozzászólni. Hubay Kálmán: Ilyen körülmények között természetes dolog, hogy ezt a kérdést tovább nem fejtegetem. Mindenesetre ebből a törvényjavaslatból is kitetszően úgy a kárpátaljai, mint a felvidéki nép igen szomorúan kérdezheti azt, hogy vájjon miért részesül ő más elbánásban, mint a trianoni Magyarországban élő magyarok, akikre a cseh választójogi törvény nem vonatkozott. (Egy hang a középen: Ők egészen más meggyőződésben vannak!) Kérem, képviselő úr, a múltkor Eajniss Ferenc képviselő urat az elnök tír figyelmeztette már, hogy legcélszerűbb, ha feliratkozik és akkor mondja el a véleményét. Általánosságban bírálva most már az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy alapvető ellentétben áll közjogunk egyik sarkalatos tételével. Még csak nagy közjogi tudósnak sem kell hozzá lenni, minden sikerrel levizsgázott másodéves jogász tudja, hogy közjogunk egyik sarkalatos tétele az, hogy Magyarországon a választójog úgy a választói jogosultság, mint a választhatóság és a választói jog egyéb rendelkezései szempontjából teljesen egységes. A magyar magánjog ismeri a jus particulare-t, a magyar közjog azonban a particularis jogot nem ismeri, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nemi — Derültség jobb felől.) A választójog tekintetében, t. belügyminiszter úr, nem ismeri. Mindenesetre jellemző, hogy egy alkotmányellenesnek bélyegzett nyilaskeresztesnek kell felhívnia erre az alkotmányvédő túloldal figyelmét. Az a tény viszont, hogy a magyar kormány^ ezzel a törvényjavaslattal a trianoni ország és a visszacsatolt részek között egy közjogi kettőséget konstruál, vagy arról tesz tanúbizonyságot, hogy a magyar kormány még mindi«- nem találta meg azokat az eszközöket és módokat, amelyekkel az egységesítést keresztül tudná vinni, vagy pedig olyan hátsó és rejtett szándékai vannak ennek a törvényjavaslatnak ilyetén való megszövegezésével — és ez a legvalószínűbb, — amely rejtett szándékokra még lesz alkalmam kitérni. A törvényjavaslat mindjárt első paragrafusában leszögezi magát a bizonytalan ideiglenesség mellett, amikor kimondja azt, hogy ez a törvényjavaslat addig marad érvényben, amíg a törvényhozás ebben a kérdésben további intézkedéseket nem hoz. Ez formailag természetesen egészen helyes, ellenben mégis fel kell hívnom az igen t. Ház figyelmét arra, hogy a provizóriumok általában, de különösképpen a közjogi provizóriumok azok, amelyek a magyar alkotmányfejlődéssel Összeegyeztethetetlenelk és amennyiben közjogi provizóriumok következnek be, azok magukat a magyar alkotmányfejlődésben csaknem mindenkor meg is bosszulták. A javaslat 3. §-a kimondja, hogy a 2. §-ban említett területeken, tehát a visszacsatolt felvidéki területen és Kárpátalján a (2) bekezdésben említett kivétellel, tehát Kassa város kivételével, csak egyéni választókerületeket kell ülése 1939 december 12-én, kedden, B alakítani. Most kiindulva abból a közjogi térteiből, hogy Magyarországon a választójog, xígy a választói jogosultság, mint a választhatóság és a választójogi törvény egyéb rendelkezései szempontjából egységes, nézzük meg, hogy mit mond erre az 1938:XIX. te. E törvény 2. §-ában a következőket mondja (olvassa): Egyéni választókerületeket minden vármegyében kell alakítani, a törvényhatósági jogú városok közül csak azokban, amelyek a jelen törvény hatályba lépésekor érvényben volt választókerületi beosztás szerint egy kép^ viselőt választanak«. Ugyan-e törvény 3. |*a akként rendelkezik, hogy minden törvényhatóság önálló, egymagában egy-egy lajstromos választókerületet alkot. Kivételt képeznek a törvény szerint az egy képviselőt választó törvényhatósági jogú városok, valamint Budapest székesfőváros és Pest vármegye tisztán azért, mert hatalmas területük miatt Budapest három lajstromos választókerületre, Pest megye pedig négy lajstromos választókerületre oszlik. Vagyis mit mond ki ez a törvény? Kimondja, még pedig expressis verbis mondja ki, hogy minden megyei törvényhatóság és minden egynél több képviselőt választó városi törvényhatóság területén lenni kell lajstrímios választókerületnek. A törvénynek ezt a szellemét, a törvényhozónak ezt az intencióját maga a kormány is érzi, különben nem tartaná szükségesnek, hogy ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak az indokolásában mentegetőzzék, vagy finomabban kifejezve: magyarázkodjék az 1938:XIX. te. imperativ rendelkezéseinek megszegése miatt. Azt mondja a javaslatot benyújtó és képviselő belügyminiszter úr (olvassa): »Az 1938. évi XIX. tc.-ben lefektetett úgynevezett vegyes lajstromos és egyéni kerületi rendszert a visszacsatolt területeken ezidőszerint még nem lehet alkalmazni«. Vájjon miért nem lehet alkalmazni? Errevonatkozólag azt mondja a törvényjavaslat indokolása (olvassa): »Azoknál a vármegyéknél ugyanis, amelyeknek területe csak részben visszacsatolt terület, tekintettel arra, hogy területük egyrészén már volt választás, az 1938 : XIX. tc-nek azt a rendelkezését, amely szerint minden törvényhatóság önr állóan, egymagában egy-egy lajstromos kerületet alkot, nem lehet alkalmazni; az egyes vármegyéknek csupán a visszacsatolt területére kiterjedő külön lajstromos kerületek alakítása viszont — minthogy a lajstromos kerületeknek a dolog természeténél fogva legkeve*sebb két-két képviselőt kell juttatni—-nagy aránytalanságokra vezetne. Kárpátalján azért . nem alkalmazható az 1938 : XIX. tc.-nek a törvényhatósági szervezetekre alapított ^vegyes rendszere, mert ezen a területen eziclőszerint nincsenek törvényhatóságok«. Két mondat és mind a kettő tipikus példája a krokodilokoskodásnak. Igaz, hogy az 1938. évi XIX. te. 1938 tavaszán született meg, amikor sem a kormányzat, sem az országgyűlés, sem a nemzet nem gondolhatta még, hogy elszakított felvidéki ós kárpátaljai testvéreink egyrésze Isten különös kegye folytán még 1938-ban visszatér hozzánk. Az is igaz azonban, hogy amikor a belügyminiszter úr ennek az 1938. évi XIX. tc.~nek kiegészítéseképpen — amint várni lehetett tőle — rajtaütésszerűén kiadta a választókerületek beosztását, akkor már az országgyűlés feloszlatása után, 1939 májusában voltunk, amikor a Felvidék egy része és Kárpátalja, hála Istennek, már visszatért a Ma-