Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-71
Az országgyűlés képviselőházának 71. Ez is igaz!) Ami tehát a liberális gazdasági rendszer szempontjából megengedhető és helyes volt, az az irányított gazdálkodás szempontjából már nem megfelelő. Nem tüdők azonban teljesen egyetérteni ezekkel a paragrafusokkal, mégpedig azért, mert vannak olyan dolgok, amelyeket még az irányított gazdasági rendszer mellett is figyelembe kell venni. Itt van például a II. fejezet 13. §-ának 7. pontja, amely azt mondja, hogy adózás alá kell vonni azt az értéktöbbletet, amely az egész anyag- és árukészlet mérlegszerűi ti értéke és azoknak forgalmi áron számított értéke között mutatkozik. Mélyen t. Ház! Ez nagyon súlyos dolog. Ez most, amikor háborús világban élünk, amikor az árak felfelé tendálnak, megállja a helyét. Én is szövetkezeti ember vagyok, több szövetkezetet vezettem, amíg ráértem, és tapasztalatból tudom azt, hogy bizony nem egyszer beszerzési áron alul kellett értékesítenünk az árut, csakhogy el tudjuk adni. Ha már most egy szövetkezetet megadóztatnak az (uitám az árkülönbözet után. amely a. beszerzési ár és a mostani forgalmi érték között van, akkor nemcsak az a veszteség éri a szövetkezetet, hogy most a beszerzési áron alul köteles eladni az árut, hanem még az is veszteség-e, amit adóban befizetett. Szerintem ez a paragrafus nem teljesen helytálló, mégpedig azért nem, mert — mondom — nem a realizált nyereség után veti ki az adót, másrészt pedig azért nem, mert ez nem áll a köznek sem az érdekében; hiszen a köznek az az érdeke, hogy ne akadályozzuk meg a nyerskészletek összegyűjtését. Elismerem, hogy ha itt nem szabunk hatáTokat. akkor lehetnék olyan esetek, amikor az .adóparagrafusokat tényleg kijátsszák, — mert lehetséges, hogy valaki áruba fekteti be a pénzét, és mivel így nyerskészlet formájában halmozta fel a pénzét, ezáltal az adózás alól kivonta, — de normális esztendőket véve alapul, ez,az eset nemigen fog előfordulni, mert sokkal jobban tudja gyümölcsöztetni a maga pénzét, mintha a pénze, nyersanyagban fekszik. Viszont az ország érdekében áll, hogy minél több nyerskészlet legyen felhalmozva, hogy itt zavarok ne állhassanak elő, — láttuk a közelmúltban — mert ezek a zavarok nem fogják növelni a nemzet erejét, hanem kishitűvé fogják tenni, kétségbeesésbe fogják kergetni magát a nemzetet. A harmadik ok, amiért ez a rendelkezés helytelen, az, hogy van nekünk egy árellenőrző kormánybiztosságunk, amely nagyon helyesen, nem engedi meg, hogy valamiért utánpótlási árat számítsanak. Ha azonban most a nyersanyag-készletét megadóztatják, akkor lehetetlen, hogy ezzel az adóval meg ne terhel* jék a beszerzési árat, ha azonban valaki drágábban adja el az árut, mint ahogyan beszerezte, akkor már törvénybe ütköző cselekedetet követ el és börtönbe kerül. Ezek olyan dolgok, amelyeket, kérem, méltóztassék figyelembe venni és esetleg valami megoldást találni. A 6. pont, amely az értékpapírokról szóí, helytálló. Mélyen t. Ház! Ez a korlátozás, még az állam pénzügyi érdekeivel sem egyezik teljesen és nem lehet azzal egybevágónak mondani, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy az államnak sok beruházási tőkére van szüksége es az volna a helyes, ha meg lehetne találm azt a megoldást, amely mellett mind az adóbevétel, mind a tőkeszükséglet kérdése kielégítő elintézést nyerne. Ezt el is lehet érni, mégpedig úgy, » ülése 19 UO január 17-én, szerdán. 165 hogy a mai keretek között továbbra is megengedem ezeknek az adómentes tartalékoknak gyűjtését, de olyan feltétel alatt, hogy ezeket a tartalékokat állampapírokba fektessék bele. Ma 6686 társulat van, amelyeknek saját tőkéje az 1937. évi adóstatisztika szerint 2.286,840.000 pengő. Az adómérlegek szerint ezeknek nyeresége 91,812.000 pengő volt. Az adó pedig pótlékok nélkül\17'5 millió pengő volt, vagyis a nyereség 195%-ának felelt meg. Az előirányzás ma 24 millió pengő. Mivel az adókulcs nem emelkedett, hanem ugyanaz maradt, ez azt jelentené, hogy az állam nem 91 millió , pengős, hanem 126 milliós nyereséget feltételez, amely adózás alá -fog esni, tehát 35 millió pengővel több nyereség esik majd adózás alá, mint a múltban. Ha azonban ezt nem vonjuk adózás alá, hanem adómentessé tesszük és azt mondjuk, hogy megengedjük ennek az' összegnek tartalékolását, de állampapírokba kell befektetni, akkor az állam mintegy 35 milliós be* vételhez fog- jutni, amelyből rengeteg sok állami szükségletet lehet majd fedezni s amely 35 milliós bevétel nagyos sokban meg fogja segíteni az államot a fiildbirtokpolitikai r és a többi fontos szociális kérdések elintézésében. Ezzel eleget tettünk az adóbevétel szempontjának, mert hiszen az adónak az volt a célja, hogy az állam a szükséges összegeket előteremthesse, de viszont eleget tettünk magának az állam tőkeszükségletének is, amelynek fedezésére az adón keresztül szükség volt. Az állam így 35 millió pengős többletet fog kapni, amelyet sémiképpen sem kaphat meg akkor, ha ezt az összeget adóköetlessé teszi, mert ez adóban mindösssze 2,700.000 pengőt jelentene, tehát sokkal kevesebbet, mint amennyit kap akkor, ha megengedi az adómentes tartalékok létesítését, de azzal a feltétellel, hogy azt állampapírokba kell fektetni. Mélyen t. Ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat célja, mint említettem, az egyenlőtlenségek, aránytalanságok megszüntetése a kétféle adózás között. Beszédemben rámutattam arra, hogy ez a törvényjavaslat célját a maga teljes egészében nem éri el, de rámutattam arra is, hogy a mai nehéz idők talán nem is igen alkalmasak arra, hogy ez a törvényjavaslat száz százalékig- elérje ezt a célt. Mindenesetre iparkodott a javaslat azokat a tokeket is megfogni és megadóztatni, amelyek eddig mint latens tartalékok szerepeltek és adómentességet élveztek és valahogyan helyreállítják az adómorált. Teljes egészében azonban csak akkor állitaná helyre, ha nem volna különbség abban a tekintetben, hogy föld es ház után adózik-e az adózó, avagy ingó toké után. A ház és a föld nem mindig: hóz annyi jövedelmet, hogy az adóztatásnak eleget tudjon tenni, ezek a társulatok azonban, amelyek tiszta nyereséget mutatnak fel, mindig képesek erre. Éppen ezért kívánatos, hogy a kormány ne állapodjon meg ennél a rendezésnél és ha a maga megítélése szerint úgy látja is, hogy a mai helyzetben tovább nem mehet, az első alkalmat ragadná meg arra, hogy a közteherviselés terén állítsa helyre a teljes jogegyenlőséget és igazságot, (Paczolay György: Ne csak a iól húzó lovat terhelje!) — úgy van — iparkodjék, a terheket megfelelően szétosztva, megteremteni a békét az adózók egész frontján. . Legyen szabad meg arra is hivatkoznom, hogy szükség van erre a szolidaritás nevében is, mert ne higyjük, hogy ez a mai gazdasági rendszer, amelyet irányított gazdálkodásnak:
