Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-71

162 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 194-0 január 17-én, szerdám. vidékre való kiterjesztése, a eseh-szlovák állam által garantált hitelügyletek bizonytalansága, ami különösen a túlméretezett építkezések ügyleteinél fordul elő, továbbá a cseh-szlovák állammal szemben fennálló követelések bizonytalan helyzete, végül a csek-szlovák földreform során kiosztott földekre adott hitel és a bekebelezett zálogjogok hivatalból való törlése. A jelenleg külföldi pénzintézetek fiókjainál elhelyezett tőkék értéke is nagyon bizonytalan, mert — mint tudjuk — a Felvidéken ma is érvényben van még a cseh mozgósítás idejében bevezetett moratórium-rendelet, amely szerint a pénzintézetek havonként a betéteknek csak öt százalékát kötelesek kifizetni és azt is igen nehezen tudják teljesíteni, miután tőkéjük nincs. Tőkéjük ki van helyezve és hogy kötelezettségüknek eleget tudjanak tenni, szorítják adósaikat, perrel fenyegetik Őket s minden lehetőt elkövetnek, hogy követeléseiket saját adósaiktól behajthassák és Ötszázalékos fizetési kötelezettségüknek pontosan eleget tudjanak tenni. Hogy ezek a manőverezések a gazdasági életet milyen hátrányosan befolyásolják, azt talán felesleges is bizonyítanom. Mindenesetre szükséges, hogy ezek a már több mint egy év óta függő kérdések mielőbb és sürgősen intézményes elintézést nyerjenek. A pénzintézetek és vállalatok tárcájában lévő értékpapírok értékelése is sok nehézséget fog okozni. Tudjuk azt, hogy- a különböző eseh-szlovák pénzügyi intézményeknél, a leszarni toKusi és lombardintézeteknél, valamint az általános nyugdíjbiztosító intézet papírjainál nagy veszteségekre leihet számítani. Hogy e papírok mikénti értékelése már mostanáig is milyen kellemetlen helyzeteket teremtett, legyen szabad rámutatnom arra, hogy a felvidéki fiókintézetek revízióját végző Pénzintézeti Központ ezeket az értékpapírokat egyáltalában semmire sem becsülte, ezzel szemben az adóhivatalok azt kívánták, hogy ezek az értékpapírok a mérlegben a prágai tőzsdei árfolyamon vétessenek számításba. A prágai tőzsdei árfolyamot azonban már nem is lehetett megállapítani, mert hiszen

1 hol van ma már a prágai tőzsde? Ettől eltekintve sincs azonban semmiféle különösebb tampont arra nézve, hogyan lehetne ezeknek az értekpapíroknak valamilyen pozitív értékét megállapítani, hogy így ezek a papírok pozitív vagyonként jöhessenek számításba. Felmerült az a javaslat is, hogy ezeknek az értékpapíroknak értékelését a kereskedelmi és iparkamara eszközölje. Nem hiszem, hogy felelősségének tudatában bármelyik kamara is vállalkoznék erre és azt sem hiszem, hogy ez a kamara hatáskörébe tartozhatik. Kívánatos tehát, (hogy mindezekre a bizonytalan értékekre nézve adómentes tartalékolás engedélyeztessék, mely tartalék a vállalatok esetleges későbbi veszteségeinél is felhasználható legyen. T. Ház! Minthogy meg vagyok győződve arról, hogy a végrehajtási utasításban gondoskodás fog történni arra nézve, hogy az annyira szükséges és kívánatos vállalkozási kedv ne csökkenjen, hogy a vállalatok prosperitása továbbra is biztosittassék, s mivel meg vagyok győződve arról, hogy a törvényjavaslat az eddigi igazságtalanságokat és egyenlőtlenségeket megszüntetni kívánja s hogy végül a Felvidéket érintő és az előbb említett kérdések a való helyzetnek megfelelő igazságos rendezést fognak nyerni, a törvényjavaslatot pártom nevében elfogadom. (Helyeslés és taps a íphjyoldaion és a közéjien. A smnoJmt vd~ vözíik.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Megay Károly jegyző: Reibe! Mihály! Elnök: Keiből képviselő urat illeti a szó. Reibel Mihály: Mélyen t. Ház! Pajor igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a mai eminens veszedelmek szükségessé teszik, hogy a vállalatok is meghozzák a maguk áldozatát. Ezzel a megállapítással szembeszállók, amikor azt mondom, hogy nem áldozatot követelünk, hanem igazságot. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rapesányi László: Kötelességet!) Évtizedek óta követeljük az igazságos adóztatást; mi tehát nem áldozatot követelünk, hanem azt, hogy a magyar élet keresztjéből mindenki kivegye a maga részét. Mélyen t. Ház! Minden törvényjavaslat bírálatánál figyelembe kell vennünk azt, hogy az a törvényjavaslat, amelyhez hozzá kell szólnunk, mennyire alkalmas azoknak a céloknak elérésére, amelyek eléje kitűzettek és menynyire alkalmas arra, hogy beleilleszkedjék abba a gazdasági és társadalmi rendbe, amely most fennáll. Amikor pedig egy gazdasági javaslatról van szó, — aminthogy az előttünk fekvő javaslat tényleg az — akkor ezenfelül még azt is vizsgálnunk kell, hogy ez a javaslat menynyiben képes előmozdítani minden kormányzatnak legfőbb célját, ami nem más, mint az ország polgárai anyagi sorsának jobbra fordítása. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy tisztában kell lennünk azzal is, hogy milyen gazdasági rendszerben élünk, melyek azok a szempontok, amelyekből nekünk az előttünk fekvő törvényjavaslatot vizsgálnunk és bírálnunk kell. Most nem könnyű dolog ez, tudniillik egy nagy változás előtt áll az egész gazdasági élet. Az 1914—18-as világháború előtt minden művelt nemzet a liberális gazdasági rendszer elveire építette fel a maga egész gazdasági életét. Hogy ez a liberális gazdasági rendszer mit jelent, azzal mindannyian tisztában, vagyunk, tudatában vagyunk annak, hogy jelentett fejlődést, de viszont azt is tudjuk, hogy a korlátlan lehetőségek rengeteg sok nyomorúságot és szerencsétlenséget okoztak. Ennek a liberális gazdasági rendszernek helyet kellett adnia egy új rendszernek. Mielőtt erről beszélnék, leszögezni kívánom, hogy a nemzetgazdaságnak nagy fellendülését, előrehaladását éppen a tőkének teljes önkéntes és szabad képződése és a tőke teljesen szabad felhasználása, tehát a gazdasági szabadság adta meg. Ez volt az a lendítőkerék, amely látszólag minden országban, ahol a liberális gazdasági rendszerre volt lefektetve a gazdasági élet, előrehaladást, virágzást jelentett. De azt is nagyon jól tudjuk, hogy e virágbaborulásnak nem mindig volt ízlelhető gyümölcse, hanem sokszor keserves sirámok fakadtak ennek nyomán és semmi sem volt természetesebb, mint az, hogy amikor a világháború ezt a liberális gazdasági rendszert próbára tette, nrndenfelé recsegett és ropogott ez a gazdasági rendszer és kénytelen helyet adni egy új rendszernek, úgyhogy ma a szegényebb és sűrűbben lakott országokban azt látjuk, hogy ennek a liberális gazdasági rendszernek már vége és helyet ad egy^ új gazdasági rendszernek, amelyet mi irányított gazdálkodásnak vagy tervgazdálkodásnak nevezünk. Amikor tehát mi ezt a javaslatot itt bíráljuk, akkor nem lehet ezt a liberális gazdasági rendszer szempontjából bírálnunk, hanem figyelembe kell vennünk azokat az alapelve-