Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-71
Az országgyűlés képviselőházának 71 lati vagyonadót vezet be. A levonási tételek ; megszorítása csak olyan tételekre vonatkozik, amelyeket az egyéni cégek adóalapjának megállapításánál levonni nem lehet és ekképpen ez a megszorítás a vállalatok adózásánál indokolt, mert hiszen meg kívánja közelíteni az igazságos, az arányos és az egyenlő teherviselést. Az adózlás szempontjából nagyfontosságú intézkedése a javaslatnak, hogy a rejtett nyereségjuttatásokat is megadóztatni kívánja s adóköteles nyereségnek minősíti főleg mindazt, amit a vállalatban érdekelt tőkeérdekeltség a nyereség nyilvános és mérlegszerű kimutatása előtt a vállalattól a maga javára nyíltan vagy burkoltan elvon. Elrendeli a törvényjavaslat annak az ellenőrzését, ihogy a kölcsönvett tőke arányban áll-e a vállalat tőkéjével és hogy ezen tőkeérdekeltség kamatok és különböző jutalékok címén nem von-e el többet a vállalat nyereségéből, mint amennyit a valóban kölcsönvett tőke igényel. A törvényjavaslat főleg* a családi részvénytársaságokat és a családi korlátolt felelősségű társaságokat kívánja fokozottabban ellenőrizni, mert a tapasztalat szerint ezeiknél a vállalatoknál történt a legtöbb visszaélés. Erősebben megszorítja a javaslat a reprezentációs és bizalmas kiadások adómentes elszámolását és pedig azért, mert ezen a címen a vállalatok nyereségükkel arányban nem álló összegeket számoltak el és vontak el az adóalap elől. Ha tehát ezek a megszorítások olyan tételekre vonatkoznak, amelyek eddig az arányos és egyenlő teherviselés alól mentesülni igyekeztek, helyesnek kell minden olyan intézkedést tartani, amely, ezeknek az anomáliáknak ii megszüntetését célozza. Legyen szabad azonban rámutatnom arra, hogy a törvényjavaslat 13. §-ának 6. és 7. pontjában körülírt értékpapírok, devizák, valuták, valamint áru- és anyagkészletek, s a 14. § 6. pontja szerint megállapítandó értékkülönbözeti tartalék mikénti kezelésére nézve a törvényjavaslatban intézkedés nincs. Ez a tartalék kimutatott, vagy pedig belső tartalékképpen kezelhető. Ügy vélem, miután a kimutatott tartalékok évenkénti változása és hullámzása bizonyos bizalmatlanságot kelt, ami nem kívánatos az üzleti életben és miután a belső, úgynevezett intern tartalék adóalapul úgy is szolgál, mert hiszen minden tartalékot a pénzügyigazgatóságnak és az adókivető hatóságnak beterjesztendő részletes kimutatásban előterjeszteni és bemutatni kell, tehát semmi akadálya nincs annak, sőt a gazdasági és üzleti érdekből célszerű, — amennyiben megengedik — hogy ezeket a tartalékokat mint intern tartalékokat kezeljék. A törvényjavaslat a 13. § 7. pontjában megjelölt anyag- és árukészlet forgalmi árát kívánja a mérlegben feltüntetni. Kérdés azonban, hogy vájjon a beszerzési vagy eladási értéket vegyék-e számításba a vállalatok. Erre nézve a törvényjavaslatban világos intézkedés nincs. A törvényjavaslatnak a társulati vagyonadót tárgyaló 19. és 20. §-ából nem állapítható meg világosan, hogy az előbb említett és a 14. § szerint alakított tartalék a társulati vagyonadó alapjába beszáimítható-e vagy nem. Mindezekre nézve a törvény végrehajtási utasításában könnyen történhetik intézkedés. T. Ház! Nem tudom célszerűnek tartani a törvényjavaslat 39. §-ának azt az intézkedését, bogy a pénzügyigazgatóság másodfokú határozata ellen csupán a 39. §-ban megállapított ülése 19W január 17-én, szerdán. 161 képviseleti költségek, nyugdíjak. segélyalapok, külföldi igazgatási és ellenőrzési költségek, szabadalmi és védjegyhasználati jog. gyártóisi titkok, jogosítványhasználatok, kamatok^ és esetleges jutalékok, továbbá árkiigazítások kérdésében a felállítandó Országos Döntőbizottsághoz adható be fellebbezés. T. Ház! Â közigazgatási bíróság erősen meg van terhelve. Tudjuk, hogy határozatait a fellebbezés, illetve panasz beadása után 3—4 év múlva hozza meg, s tudjuk azt, hogy a panasz csak birtokon kívül adható be. Addijr a — mondjuk — igazságtalanul, vagy sérelmesen kivetett adó behajtása esetleg a vállalatokat alapjaiban támadhatja meg. Fontoljuk meg azt a körülményt, hogy a társulati adó kivetése alkalmával hozott pénzügyigazgatósági határozat ellen, esetleg .kétféle fellebbezést kell beadni, illetőleg jogorvoslattal élni. Egyiket a döntőbizottsághoz, a másikat a közigazgatási bírósághoz. Feltételezem, hogy miután a döntőbizottság gazdasági szerv, gazdasági intézmény lesz, a fellebbezést elintézheti 5—6 hónap alatt. A közigazgatási bíróság azonban csak 3—4—5 év alatt. Méltóztassék elképzelni azt a majdnem lehetetlen helyzetet, hogy à társulat egy évi adóját nem tudja pontosan megállapítani, mert a panaszt a közigazgatási bíróság nem intézte el. Tiszteletteljes véleményem az, hogy a társulati adóval kapcsolatos minden másodfokú határozat ellen bármely kérdésben beadandó fellebbezés a döntőbizottság hatáskörébe utaltassék. Méltóztassanak megengeidni, hogy a törvényjavaslatnak a Felvidékre való alkalmazásánál felmerülhető nehézségekre, sőt talán igazságtalanságokra is rámutassak és kérjem a pénzügyi kormányt arra, hogy a törvény végrehajtási utasításában legyen ezekre tekintettel és adjon módot arra, hogy a Felvidéknek ezeket a sérelmeit elismerjék és orvosolják. Mindenekelőtt köszönettel kell adóznunk á 162,778. szám alatt kiadott utasításért, amely megengedi, hogy a felvidéki vállalatok az 1939. évi átértékelési, úgynevezett nyitó leltárt készíthessenek, amely leltárba az 1938. decemberében felvett leltárban szereplő áru- és anyagkészlet értékét a csonkaországban lévő értékekhez viszonyítva beállíthassák, hogy az értékkülönbözetet tartalék címén a ^terhek közé számíthassák, hogy ezt az értékkülönbözetet adómentesen kezelhetik és azt az évenként esetleg jelentkező veszteségek fedezetére felhasználhatják. Legyen szabad azonban felhívnom a pénzügyi hatóságok szíves figyelmét arra, hogy^ a vállalatok vagyonát nem csupán a nyitó mérlegben átértékelhető áru- és anyagkészlet, hanem a különböző követelések, továbbá a jelenleg külföldi pénzintézetek felvidéki fiókjainál elhelyezett tőkekövetelések, valamint a vállalatok és pénzintézetek tárcájában lévő értékpapírok is képezik és hogy ezeknél is igen lényeges változások várhatók. A felvidéki vállalatok künn lévőségeinek bonitását igen hátrányosan befolyásolják különböző tényezők. Ezek között talán első helyen kell felemlíteni a Felvidéken keresztülvitt iparrevíziót, amelynek következtében az iparukat vesztett adósok tartozásuk megfizetése alól kibújni szándékoznak. Ilyen hátrányos tényező az adósok nagyrészének ismeretlen helyre való távozása, ezen követelések behajtásának jelenlegi nehézségei, a Nemzeti Bank eng*edélyének beszerzése, egyelőre a perelhetőségt lehetetlensége. Ilyen korlátozó tényező továbbá á magyar adósvédelmi rendszer bevezetése, a gazdavédelmi rendeleteknek- a 1 Fel26*
