Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-65

4 Az országgyűlés képviselőházának 65 gévél, hatalmas külföldi barátaink támogatásával és a nagyszerű magyar honvéd hősiességével visszaszerzett és visszatért felvidéki és kárpátaljai területeknek a trianoni országgal való egységesítését célozza. Ez az egységesítés — sajnos — úgyis meglehetősen sokáig váratott magára ós éppen felvidéki képviselőtársaink beszélhetnének a legtöbbet arról, hogy ennek az egységesítésnek a hiánya és ennek a hiánynak a következményei sok tekintetben milyen káros helyzetet teremtettek a Felvidéken. Hiszen éppen a belügyi tárca költségvetésének tárgyalása során egyik felvidéki képviselőtársunk jegyezte meg nagyon szellemesen, hogy a felvidéki területek és a trianoni ország egységesítése szempontjából intézményesen és törvényesen kellene eltiltani a Felvidéken pl. a monokliviselést. Ez meglehetősen humorosan hangzik és a Ház naplójának tanúsága szerint a t. Ház tagjai valóban nagy derültséggel is fogadták ezt a megjegyzést, mégis azt kell hinnem, hogy a mi igen tisztelt felvidéki képviselőtársunk ezzel ;a megjegyzésével valóiban fején találta a szöget. Mert az én Felvidéken és Kárpátalján szerzett tapasztalataim is azt mutatják, hogy az egységesítés egyik legnagyobb akadálya ctZ cl kissé hányaveti, nyegle, — a szó rossz értelmében —dzsentriskedő, úrhatnám, »fenn az ernyő, nincsen kas«-szellem, amely a trianoni ország 20 esztendő alatt meghonosodott neobarokk szellemiségéből fejlődött ki. Ezt a neobarokk szellemiséget az egészséges felvidéki magyarság határozottan elutasítja .magától, mert hiszen ők 20 esztendő alatt, az elnyomás, a nyomorúság és a megalázottság alatt tökéletes magyar testvériséget fejlesztettek ki maguk között. Itt tisztázom a fogalmakat, amikor felvidéki szellem alatt ezt az abszolút tökéletes magyar testvériséget értem, amelyet mi, a trianoni ország magyarjai tőlük csak irigyelhetünk. Csak őszintén kívánhatjuk, hogy ez a szellem sugározzék át a trianoni országra is és éppen úgy megtermékenyítse a mi magyarjainkat, mint ahogy 20 esztendőn keresztül megtermékenyítette a felvidéki magyarságot. T. Ház! Ha mégis a javaslat ellen iratkozom fel, annak oka az, hogy e javaslattal szemben igen súlyos közjogi és politikai aggályaim vannak. Talán szabad azt hinnem, hogy a Felvidéken az országgyűlési képviselőválasztások mielőbbi kiírása elsősorban felvidéki és kárpátaljai képviselőtársaimnak szívügyük. Elvégre a mai közjogi interregnumnak, a mai helyzetnek a fonákságát nekik kell a legjobban órezniök. Ok voltak azok, akik 20 esztendőn keresztül hősiesen és lelkesen küzdöttek magyarságukért és küzdöttek egy idegen, magyarpusztító impérium közjogi berendezettsége ellen. Ma mégis az a helyzet, hogy a magyar országgyűlés képviselőházába, annak az idegen impériumnak választása alapján hivattak be, amely impérium ellen a legerőteljesebben. a legélesebben és a leghősiesebben küdöttek. Azt hiszem, hogy valóban felvidéki és kárpátaljai képviselőtársaim fognak annak örülni a legjobban, ha nem az 1939. évi V. és VI. törvénycikkek alapján, tehát behívás folytán ülnek a képviselőházban, hanem mandátumaikkal a felvidéki magyar népet annak közvetlen bizalomnyilvánítása alapján fogják képviselhetni. Az a tény, hogy felvidéki képviselőtársaim behívás alapján, az 1939. évi V. és VI. törvénycikk alapján ülnek benn, szomorú bizony. ülése 1989 december 12-én, kedden. ságot tesz a trianoni országra, a trianoni ország kormányzására abban a tekintetben, hogy egy év... (Füssy Kámán: Talán szégyenii, hogy bent vagyunk?) A képviselő úr nem jött be idejében, tehát beszédem elejét nem hallotta. (Br. Vay Miklós: Maga is keveset jár be!) Nagyon kérem, hogy a nemzeti szocialisták elleni gyűlöletét ne méltóztassék ilyen formában nyilvánosságra hozni. (Gr Zichy Nándor: Először is járjon be maga is rendesen! — Rapcsányi László: Csak nézze meg a tükörben magát! — Zaj.) Sajnos, hogy a behívásnak ez a ténye — mint ahogyan említettem — szomorú bizonyságot tesz arról, hogy egy évezred után egy esztendő sem volt elegendő ahhoz, hogy a kétévtizedes kényszerű távollét jogi és lelki kettősségét megszüntessük és ezt a kétévtizedes elszakitottságot valóban azzá tegyük a Felvidék magyarsága számára, amely valóban volt: egy átkos, véres, könnyes, kétségbeejtő epizóddá. A fasiszta Olaszország egy év alatt egy idegen világrészben meghódított egy birodalmat és beleépítette azt az ország jogi és gazdasági rendszerébe. Németország' megvalósított két Anschlusst és nyomban azután már meg tudta tartani a német törvények szerint a népszavazást, pedig se Abesszínia nem élt Olaszországgal évezredes államjogi közösségben, (Br. Vay Miklós: Ott nem parlamentáris rendszer van!) sem Ausztria, sem pedig a Szudetaföld nem élt évezredes állam jogi egységben Németországgal, mi pedig egy évezredes együttlét és kétévtizedes távollét után egy esztendő alatt nem tudtunk odáig jutni, hogy egységes közjogi rendszerbe építsük bele a Felvidéket a trianoni ország keretei közé. (Reibel Mihály: Nem kell nekünk a némel [ példa!) Itt megint az a halogatás és újra csak MZ A. halogatás látszik, mely igazán nagy kérdésekben a végleges megoldások elől húzódozik, pedig ehelyett sürgősen gondoskodni kel^ lett volna a kormánynak arról, hogy a jogi kettősség leépítésével megszüntesse ezeknek a területeknek Corpus Separatum jellegét és hozzásegített volna bennünket ahhoz, hogy elérjük azt, hogy ez a húsz esztendő a Felvidék és Kárpátalja magyarsága számára valóban egy rossz és gonosz emlékké váljék. Erre a halogatásra mi sem jellemzőbb, mint az 1939. évi VI. tc.-ként becikkelyezett annak a törvényjavaslatnak az indokolása, amely a Magyar Szent Koronához visszatéri kárpátaljai területnek az országgal egyesítéséről és ezzel kapcsolatban a kárpátaljai képviselőknek az országgyűlés képviselőházába való behivásáról szól. Ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában, a törvényjavaslat 0. "§-hoz szóló indokolásban a törvényjavaslatot benyújtó és képviselő miniszterelnök úr hivatkozik arra a többízben ismételt kijelentésére, amely szerint Kárpátaljának az autonómiát a magyar állam megadja, hivatkozik a Főméitoságú Kormányzó Ür március 20-án ugyané tárgyban Kárpátalja népéhez intézett kiáltványára és azután a miniszterelnök úr az indokolásban szórói-szóra a következőket mondja (olvassa): »Az ország egész közvéleményének meggyőződósét kifejező ennek az ígéretnek, — még.pedig kormányzói Ígéretnek — teljesítéseként még a folyó évben gondoskodni kívánok a Kárpátalja önkormányzatára vonatkozó tör: yényjavaslatnak az országgyűlés elé való terjesztéséről«. »Még a folyó évben« — mondja a j miniszterelnök úr — és ma, december 12-ét I írunk. Az esztendőből már csak néhány hét