Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-70
154 Az országgyűlés képvisdőházának alatt végbement értékemelkedést a tiszta nyereséghez hozzá kell számítani. Amennyire abszurdnak tartottam azt, hogy itt a veszteségeket egyik évről a másikra átvigyék, anynyira helytelennek tartom ezt a fogalmazást. Mert hogyan lehet elképzelni azt, hogy egy januárban elkészített mérlegben egy magasabb kurzuson értékelt értékpapír, vagy magasabb . ár mellett értélkelt nyersanyag árkülönbségét az előző évhez képest mint tiszta nyereséget állítsak be, amikor közben az év folyamán : % : gyártás során — egy konjunktúradepressziós szakaszt tételezve fel, ami minduntalan visszatér a gazdasági életben — az árlemorzsolódás következtében nemhogy jövedelem nem áll elő, hanem egyenesen veszteség lesz az abból a nyersanyagból való termelés. Az a megítélésem tehát, hogy ez a fogalmazás közgazdasági abszurdum. De ezenfelül azt kérdezem a pénzügyi kormányzattól hogy vájjon ennek a szakasznak milyen módon tud szankciót teremteni? Mert nagyon könnyű az olyan devizáinak, valutáknagy, vagy még olyan értékpapiroknak is az értékelését felvenni, amelyeket hivatalosan jegyeznek. De viszonylag jóval kisebb része a vállalati tőkének az, amelyről itt szó van, és annak az értékgyarapodása, amelyről itt be 1 szélünk. Kérdezem a pénzügyi kormányzatot: hogyan fogja megállapítani a nyersanyagok; vágy különösen a félkészáruk értékét, azt az árszínvonalat, amelyen azt felvenni szabad, Bogy az előző évvel szemben a helves különbség kijöijön? Tessék a nagyvállalatokra gondolni. Akár a Weiss Manfréd-művekre, akár a Ganz-művekre, vagy akármelyik óriási rmatmmutüzem re gondolunk, ahol az árukészleteknek és a félkészáruknak óriási mértéke halmozódott fel: hogyan lehet ott a helyes árat megáll arjítani hogyan lehet azt kibogozni, ha például adócsalásként állíttatnék velük szemben, hogv helytelen áron értékeltek és ilyen módon a tiszta nyereséget eltitkolták s ezzel adócsalást követtek elf Ennek kivizsgálásához a hites revizorok egész hadserege volna szükséges, hogv abból valami gyakorlati dolog kijöjjön. Tehát nekem az a felfogásom, hogv a törvényjavaslatnak ez a resize, amely a vállalatok tiszta. jövedelmének fokozását ezen az úton kívánja biztosítani és elérni, egvrészt közgazdaságilag helytelen, másrészt gyakorlatilag, könyvtechnika ilafr is megfoghatatlan. fÜgu vàn! a szélsőbaloldalon.) De tovább kell mennem e kérdés vizsgálatánál: azt szeretném hangsúlyozni, hogy e törvényjavaslat révén, amely az indokolás szerint és a paragrafusok szeriint is valóban a vállalatok tiszte, jövedelmének növelésére, az adóalap emelésére fekteti a fősúlyt az én megítélésem és a szakkörök véleménye szerint az adóalapnak körülbelül 10—15%-os emelkedésére lehet számítani. Hogy tisztán lássunk, szeretném, ha a t. pénzügyi kormányzat megcáfolná ezt az állításomat: akkor legalább kiugranék a nyúl a bokorból. Itt kapcsolódom bele előző kritikámba és azt mondom, hogy a társulati adónak 10—15%-kal való emelkedése az adóalap ílyemmódon való növelésével nem hozza me-g; azt az eredményt, amelyre mi számítottunk. (Ügy van! a baloldalon.) Ugyanitt kell hangsúlyoznom — és telje® mértékben egv véleményen vagyok ebben az egy pontban "Pajor \igen t. képviselőtársamiwal. aki szintén hangsúlyozta ezt ^-, hogy igenis, a társulati adónak kulcsát sem lehet figyelmen kívül hagyni. 7Qi ülése 1940 január 16-án^ kedden. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hogy mennyire nem lehet figyelmen kívül hagyni az adókulcsot, ezzel kapcsolatiban rá kell mutatnom a magyar adórendszer rákfenéjére, a képmutatásra is. A törvényjavaslatban benne van ugyan az adókulcs óriási l progressziója, benne van, hogy 16%-tói 30%-ig mehet az adó a tiszta nyereség százalékában t kifejezve, de nézzünk csak a dolog mélyére, hogy a valóságban milyen kulccsal adóznak a vállalatok.^ Engem ugyanis nem nyugtat meg ; az, ha előfordul, hogy esetleg egy vállalat 30%-káí adózik. S a dolog érdemében itt óriási i hibát látok. Legyen szabad megint a hivatalos pénzügyminisztériumi adósítatisztikára hivatkoznom. E szerint 974 vállalat volt, amely 16%-os adókulccsal adózott. Az így befizetett társulati adó kereken hatmillió pengő volt. E vállalatok adóköteles alaptőkéje 1122 millió, tehát ha emlékezünk még a 2'2 milliárdos vállalati alantőkére, ennek pontosan a fele olyan, amely 16%-os, telhát a legkisebb adókulccsal adózott. Es mosft nehogy azt higyje valaki, hogy a másuk fele a skálán felkapaszkodik és lerója adóját. Ehelyett az történik, hogy a többi 3054 vállalat pedig, amely 615 millió pengő adóalapot reprezentál, a minimális kétezrelékes veszteséges mérleg után fizeti az adót, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) ez az adó pedig ágy mindössze 1*4 millió pengő. Most méltóztassék megfigyelni, mi van a magasabb adókulcsokkal. 16—18% között, tehát a következő lépcsőfokban már csak 94 vállalat van mindössze 43 millió pengő adóköteles alaptőkével és 1*2 millió társulati adóval. Tehát míg a 16%-os lépcsőnél még 1122 millió tőke szerepelt, a következő lépcsőfoknál már csak 43 milliós tőke adózik. A 20%-os kulcsnál — tessék megfigyelni — már csak 18 vállalatot találunk, amelyeknek alaptőkéje 1*6 millió pengő s az általuk befizetett társulati adó már csak 45.000 pengő. A 22%-os lépcsőnél 9 vállalat van, a következőben 7, azután 6 és azután elfogynak. Például a 26%-os adókulcs esetén a vállalatok már csak 14.000 pengő társulati adót fizetnek. Ezt azért mondottam el ilyen részletesen, — ez a hivatalos pénzügyi adóstatisztika — hogy rávilágítsak arra a progresszióra, amely a törvényjavaslatban nagyon szépen mutat, amely esetleg a sajtó számára is nagyon emelkedő lépcsőfokot mutat, de amelynél a valóságban egészen más a helyzet, mint amit itt az adóstatisztika mutat. Tehát. t. Ház, az az én felfogásom, hogy ennek a törvényjavaslatnak az a legnagyobb hibája, hogy az adókulcsot érintetlenül hagyja. A közvélemény felé óriási garral jövünk, de a vállalatok nyugodtak, mert az adókulcsban nincsen változás. Eltömik^ azokat az apró réseket, ahol elfolynak a pénzek, — ezt helyeslem, mert teljesen lehetetlennek tartom azokat a bizonyos igazgatósági díjakat és méginikább helytelennek tartom azt, hogv a • - kormiánvpártoin is ülnek gróf urak és általában a főúri osztály tagjai közül, akik a vállalatoknál a 'díszgój szerepét vállalják, akik ezekből az elcsöpögő kis összegekből, amelyek egyébként élés nagy összegek, élvezik az élet naposabb oldalát — de a lényeg az, t. Ház, hogy a társulati adó kulcsát igenis változatlanul hagyták. A progresszió az én meggyőződésem és az adóstatisztika szerint csak formai és nem adja
