Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-70
Â% országgyűlés kêpviseloMzêmk 7t Ez azt jelenti, hogy ezer pengő értékű földre ebben a csoportban, amely vagyonadót is fizet, 13 pengő földadó és vagyonadó jutott. De nézzük továbib ennek az országnak második nagy tőkevagyonát, és ez a házvagyon. Ugyanez az adóstatisztika azt mondja, hogy a ház vagyonadóalapja 3196 millió pengő, amely után a házaknak vagyonadót kell fizetniök. Befizettek 3.152.000 pengő vagyonadót, 100 százalékos pótlékával együtt 6'3 millió pengőt, természetesen a vagyonadó-köteles házak házadóját is számbavéve. mint ami ezt a vagyont terheli. Én ezt az eljárást úgy egyszerűsítettem, hogy itt számbavettem a Budanesteu és a törvenyhatóságli jogú városokban lévő háziak házadóiát és a mee-yei városok és a falvak házadóját egyáltalán nem vettem számba, mint olyat, ahol • vagyonadóval a házak nincsenek terhelve, tehát olyan kicsiny o'bjektumokról van szó. Természetesen a megyei városok jórészében méar számos olyan ház van. amely vagyonadóköteles, de az egyszerűsítés okából és a számadatok hiánya miatt ezt voltam kénytelen használni, de iVy is feltétlenül lefelé kerekítettem a terhet és ilyen módon kiadódik, hogy Budapesten ebben az évben 40'5 millió pengő házadót. a vidéki városokban pedis 1 ÍM millió pengő háza dót fizettek, összesen 49,680.000 nengőt._ Kereken tehát a vagyonadóval együtt 56 millió pengőt fizetett ez a házvagyon-komplexiim, amely 3-2 milliárd pengő értékű. T. Ház! Tessék ezt ismét ezer pengőre vonatkoztatni és kiadódik, hogy ezer pengő értékű házvagyon vagyonadó- és házadóterhe 17 pengő. A földnél, mint említettem, 13 pengő. T. Ház! Köztudomású, hogy a házak rendkívüli mértékben vannak adóztatva, de ami most minket a legjobban érdekel, az az, hogy vájjon a vállalatokban dolgozó tőkékre milyen teher esik? (Halljuk? Halljuk! bal/elől) Itt a következőket kell felsorolnom. Ugyancsak ennek az adóstatisztikának az alapján megállapíthatjuk azt, hogy 2250 millió pengő alaptőke után, saját tőke után fizetnek a vállalatok társulati adót. Ennek 40%-os pótlékával — a mert hiszen 40%i-os pótlékot kell fizetni — a vállalati társulati adó 1936-ban 12"5 millió pengő volt. Ehhez jön a tantiémadó 1'3 millió pengővel és a társulati vagyonadó jellegű mezőgazdasági hozzájárulást is számításba véve, — a törvény javaslat erről szintén szól később — összesen 18'5 millió pengő terhet jelent ennek a 2250 millió pengős vállalati vagyonnak, tőkének a terhe. -(Egy hang a szélsőbaloldalon: Hallatlan!)_A felsorolt adatok alapján megállapíthatjuk, hogy a vállalati tőke társulati és társulati vagyonadójellegü terhe ezer pengőre átszámítva mindössze 8 pengőt tesz ki, amikor pedig a foldvagyonnáí 13, a házvagyonnál pedig 17 pengő a megfelelő szám. Nem tudom megérteni, hogyan lehet megtűrni azt az állapotot, hogy a vállalatokba invesztált tőke 62%-kai kevesebb adót viseljen, mint a földben reprezentált tőke és talán száz százalékkal is kevesebbet, mint a ház vagy ónban lévő tőke. Nyilvánvaló, hogy a pénzügyminiszter úr is ezért hozta ezt a javaslatot a Ház elé, mert ő is érezte és tudta ezeket az egyenlőtlenségeket, de csodálkozom azon, hogy úgy hajtunk végre operációkat, hogy fel sem állítják a diagnózist és fel sem mutatják azt, hog^ ezen a téren, milyen egyenlőtlenségek és aránytalanságok vannak. (Rapcsányi László: Kuruzslás! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Rá fogok mutatni arra, hogy ez a törvényjavaslat éppen azért ad bizony felületes kezelést és megölni 'Ülése 1H0 január lß^en, kedden. ' 153 dást, mert a problémák kütámozásánál nem megy elég melyre. Elismerem, hogy a törvényjavaslatnak vannak jó oldalai is, — esst mindnyájunknak el kell ismernünk — én azonhan a törvényjavaslatot és annak felépítését alapjában elhibázottnak tartom. Nem látom ugyanis biztosítva, hogy valóban megszünteti ezeket az egyenlőtlenségeket. A pénzügyminiszter úr azt mondja a javaslat indokolásában: arra törekszik, hogy minél jobban összeszedje, összesepergesse a vállalatok tiszta jövedelmét, illetve — amint 5 mondja — el akarja tömni azokat a csatornákat, ahol ezek a jövedelmek elfolytak, elszivárogtak és ilymódon csökkentették a vállalatokat terhelő társulati adót. Itt az am én észrevételem, hogy vájjon elegendő-e csak eltömni emnek a nagy kádnak a szivárgó nyílásait, de a benne összegyülemlett óriási jövedelmekből ugyanannak a régi adókulcsnak a szerény kanalával meríteni & r köz céljaira? Itt látom én a kardinális hibát és azt a lényeges különbséget, amely a mi felfogásunk és a javaslát szövegezése között van. Meggyőződésein szerint — rá fogok erre mutatni — itt van elhibázva a kérdés, mert teljes mértékben helytelen a társulati adó kulcsát érintetlenül hagyni, amint ezt különben a kormánypárt vezérszónoka is kifejezte beszédében. (Úgy van! Ügy van! halfelől.) Mielőtt rátérnék erre a kérdésre, "foglalkozni kívánok a törvényjavaslat inteneiéinak megvalósításával és ennek lehetőségeivel. A törvényjavaslat abból indul ki, hogy minél pontosabban állapítsuk meg a vállalatok adóköteles jövedelmét és minél többet hozzunk össze. A 11, 12., 13. és 14. §-ofc foglalkoznak ezzel a kérdéssel és szolgálják ennek megoldását. Én itt azt látom, hagy vasláb an van ebiben « törvényjavaslatban egy sereg nagyon helyes intézkedés, amely valóban szolgálja a jövedelmek megfogását. Ilyen például az az elv, hogy a vállalat életét, adókötelezésre szolgáló idejét egy év alatt lezárt körnek tekinti, amiből következik az, hogy nem lehet átvinni az egyik év veszteségét a másikra és nem lehet ilyen módon jövedelmeket eltüntetni és az adózás alól kibújni. Ugyancsak helyesnek tartom a javaslatnak azt az intézkedését, hogy a családi részvénytársaságok és a korlátolt felelősségű társaságok rendkívüli módon alkalmazott adócsalásait valamilyen mértékben meg fog.ia fogni. Ez kétséget kizáróan helyes. De én szeretek mindent számszerűleg lemérni és arra a megállapításra kell jutnom, hogy ezek az ilyen módon összesöpörgetett jövedelemtöbbleteknek — mert remélem, a "pénzügyminiszter úr is tisztában van azzal, hoey a vállalati 'tőke általában a mammutv-í 11 Játoknál húzódik meg és az egész vállalati tőkének több mint 80%-a a nagyvállalatok, a milliós alaptőkén felüli vállalatoknál húzódik meg és a kis családi részvénytársaságok aránylag csak nagyon kicsi részét teszik ki a vállalati tőkének, — erőteljesebb megfogása, amit különben helyeslek, mégsem adja a dolog érdemi részét és nem fogja emelni a társulati adó bevételeit. Amivel én szemben állok és amit közgazdasági abszurdumnak tartok ebben a javaslatban, az az, hogy a vállalati bevételt, a tiszta nyereséget leginkább növelő pont teljesen elhibázott, ez pedig a 13 § 6. és 7. bekezdése, amely arról szól. hogy a, vállalat tárcájában lévő tárcaváltók, értékpapírok, devizák, vagy a vállalatnál levő nyersanyagok 1 vagy félkész áruk áránál az egy év leforgása