Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

152 Az bWzâggyWés kéfiv'wèîoMzênfok nêm minden vidéki városban magasabb a pótadó, mint a fővárosban. Lehet-e a jelenlegi rendszer mellett gondolni arra, hogy pénzintézetek, biztosítóvállalatok székházakat, avagy tartalékaik elhelyezését biztosító bérházakat építsenek a vidéken vagy egyáltalán elképzelhető-e, hogy ipari vállalatok létesüljenek vidéki városokban, avagy nagyobb kereskedelmi vállalatok székhelyüket vidéki városokban tartsák fenn, hisaen a majdnem mindig magasabb pótadón kívül számolniok kell a vállalatoknak azzal is, hogy az üzemeik fenntartásához szükséges nyers üzemanyagok egy részét mindig a fővárosból kell beszerezniük és az értékesítési lehetőség is mindig a fővárosra utalja a vállalatokat.,Ügy a nagy

f/ mint a kisebb vidéki városok fejlődése stagnál, sőt e téren gyakori visszafejlődést tapasztalunk. Bátran és őszintén kell szembenéznünk ezzel a problémával, és a decentralizáció kérdéseben határozottan állást kell foglalnunk. Szerves, organikus programmot kell felállítanunk, hogy ezt a kérdést rendezzük és megadjuk az anyagi lehetőséget arra, hogy a decentralizáció valóban megvalósulhasson. Ennek egyik láncszeme kell, hogy legyen a társulati adózás kérdése is. Tudom, hogy ennek a törvényjavaslatnak tárgyalása nem alkalmas arra, hogy részlete; sen kitérjek erre a fontos és nagyjelentőségű kérdésire, és e helyütt csak arm utalok, hogy a magam részéről el tudok képzelni olyan megoldást, amikor a társulati adó kulcsát nagyobb összegben szabom meg, mint ahogyan ezt a jelen törvény teszi, ezzel szemben nem engedem, hogy a társulati adó után külön pótadó vettessék ki és az államhoz befolyó.. nagyobb adó jövedelmet arra a célra használom fel, hogy a decentralizáció ennek a többletnek és más, e célra tartalékolandó összegeknek segítségével megvalósítható, vagy legalábbis megkezdhető legyen. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Fel kellett vetnem ezt a kérdést azért, mert az egészséges magyar jövendő szempontjából nem volna helyes, ha továbbra is kitérnénk sürgős feladataink, megvalósítása elől, különösen pedig azok elől. amelyek a vidék, de ezzel együtt az ország megerősítését is szolgálják. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Taps a balközépen.) T. Ház! Mielőtt beszédemet befejezném, még csak arra mutatok rá, hogy nemesak a társulati adózás kérdése szorul revízióra, hanem revízióra szorul egész adó- és illetékrendszerünk is. (Ügy van! Üpy van!) Bízom a kormányban, bízom a pénzügyminiszter úrban, hogy mielőbb módot nyújt a törvényhozásnak arra, hogy a további adóreformokat is letárgyalhassa. De ugyanakkor őszinte köszönetet mondok az igen t. pénzügyminiszter úrnak ezért a javaslatért is, amelyet a jövendő új magyar élet szempontjából nagyon komoly és bátor alkotásnak tartok s azt örömmel elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik,) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Megay Károly jegyző: Matolcsy Mátyás! Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. (Zaj és niozoás a jobboldalon.) Csendet kérek! Kérem a kér»viselő urakat, szíveskedjenek helyüket elfoglalni! Matolcsy képviselő urat kérem, kezdje meg beszédét! Matolcsy Mátyás: T. Ház! Ügy látszik, hogy a társulati adóról szóló jelerílegi törvény). Ülésé ïHO jaiwàr W-fyn, kedden. javaslat mintha egy lépéssel közelítene a közteherviselés rendkívüli egyenlőtlenségeinek megszüntetése felé, azonban szomorúan kell megállapítanom azt, hogy amikor a pénzügyi kormányzat és a pénzügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal a Ház elé jön és a törvényjavaslat indokolásában maga is bevallja, hogy (olvassa): »...aránytalanság áll fenn egyfelől a jövedelem- és vagyonadót, valamint az általános kereseti adót fizető adózók, másfelől a társulati adó alá tartozó vállalatok adózása között«, ugyanakkor sem az indokolásban, sem pedig nyilatkozataiban egyetlen pontban sem tér ki arra, hogy tulajdonképpen milyen mértékű ez az egyenlőtlenség és aránytalanság. Gyönyörű beszédeket tartahi, óriási elismeréseket elkönyvelni és az elismerés zászlaját meghajtani nagyon könnyű, de én szeretnék tisztán látni, és ezért arra kérem a pénzügyminiszter urat, hogy ha ő időszerűnek találta azt, hogy az egyenlőtlenségeket kiküszöbölje, talán árulná el, hogy ezek az egyenlőtlenségek, ezek a szörnyű, kirívó ellentétekmilyen mértékűek. Vagy hogyan képzeli el a pénzügyminiszter úr, hogy ennek az ismerete nélkül lehet-e alkalmazni egy olyan törvényt, amely az általunk nem is ismert hibákat kívánja kikorrigálná, mi a garancia arra, hogy ezek a hibák az életnek meerfelelően valóban kikorrigáltátnak? T. Ház! Az a megítélésem, hogy a pénzügyi kormányzat és a pénzügyminiszter úr ezt a számítását azért nem tette közzé, — remélem ésnieg vagyok győződve róla, hogy ilyen számításokat legalább is a maga számára elvégzett s_. mert az nem felelne meg azoknak a cé lóknak, amelyeket ezzel a törvényjavaslattal elérni kívánnak. Éppen azért abból az elvből indulok ki, hogy előbb meg kell állapítanunk azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek a különböző termelési ágakban dolgozó^ tőkék vagyonadója, illetőleg társulati adója között mutatkoznak, mert csak ennek ismerete után lehet dönteni a felett, hogy vájjon ez a törvényjavaslat tényleg megfelel-e a kívánt célnak. Az a megítélésem, hogy a földbe, a házvagyonba és a vállalatokba invesztált tőkéket legalább is azonos mértékben kell a vagyonadó jellegű terhekkel megterhelni és itt szomorúan kell megállapítanom, hogy a föld vagy on megterhelése a rí'; n y t alánul, összehasonlíthatatlanul nagyobb, mint a vállalatokban, bankokban, iparvállalatokban és keresikedelmi vállalatokban lévő tőkék megterhelése. Legyen szabad néhány számot felemlítenem magából az 1936-os hivatalos adóstatisiztikából, amely azt mondja, hogy: a vagyonadóköteles föld inerattan értéke az üzem tőkével együtt 2743 millió pengő volt. Ebből le kell vonni az adósság összesrét, 453 millió pengőt, úgyhogy marad 2290 TUÍIIÍÓ pengő, tehát kereken 2-3 milliárd pengőt érő földvasryon. amely után az adóstatisztika szerint 3,394.000 pengő vasryonadót fizettek. Ehhez tudvalevői es* esrv 100 százalékos nótlék járul, úgyhogy a 2-3 milliárd pengős földvaeryon után összeslen 6'8 millió pengő vagyonadót fizettek. T. Ház! A vagyonadóhoz természetesen a föld-ingatlannál ee;y földadó is tartozik és ennek megállapításához szintén az adóstatisztika útján jutunk el. A részleteket az idő rövidsége miatt nem lehet felsorolnom, csak közlöm, hogy ennek a vagyonadóköteles és 23 milliárd pengő vagyont érő földnek a földadója 22-8 millió pengő volt. Összesen tehát ezt a földkomplexumot 29% kereken 30 millió pengő adó terhelte.