Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1940 január 16'-án,-kedden. 151 helyzetüket kihasználva, vagy kartelekbe lépve a közszükségleti cikkek árát indokolatlanul szabják meg és nincs más lehetőség ezek megrendszabályozására. (Horváth Zoltán: Az ellenkezőiét csinálnák!) A közüzemek létesítése azonban kormányhatósági jóváhagyástól függ és ezért a kormánynak már a priori módjában van nem engedélyezni az olyan közüzemek felállítását, amelyek a köz szempontjából nem nélkülözhetetlenek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Az elburjánzott közüzemeket a kormány ismételten felülvizsgálta

f és általában azokat, amelyeknek fenntartását az előbb elmondott szempontok nem indokolták, beszüntette. Ebben a vonatkozásban tehát fel kell tételezni, hogy csak azokat a közüzemeket hagyták meg-, illetőleg csak olvanokat engedélyeznek, amelyeknek fenntartását fontos közérdekek kívánják m eg. Ha pedig így van, ebben az esetben méltánvtalan volna, hogy a közüzemek súlyosabb adózási szabálvok alá essenek, mint a magánvállalkozások, sőt a fenntartó közületekre való tekintettel egyenesen méltánvos volna szerintem, ha kedvezőbb elbánásban részesíttetnének. A törvény javaslat — nagyon helyesen — általános adómentességben részesít egye« közüzemeket: így példánl a vásárosára okokat, közvágóhidakat. világítási vállalatokat, csatornázási és szemétfnvarozási vállalatokat. "Rá kell mutatnom azonban arra, hogy a^ törvényhatóságoknak és a községeknek az előbb felsoroltakon kívül számtalan olyan .vállalatuk van. amelyeknek fenntartása a közérdeket szolgálja és azokat az érdekelt közületek nemcsak hogy nem használlak fel jövedelemszerzésre, hanem egyenesen ráfizetnek azokra, ÏKulönösen kirívó és méltánytalan azoknak a községi és városi vállalatoknak adóval való megterhelése, amelyeket egves önkormányzatok nem a saját elhatározásukból, hanem különféle törvényes rendelkezések alanián kénytelenek fenntartani Példaképpen említem meg a hatósági hnas-ssAkeket. amelyeknek fenntartására az 1928 rXIX. te. kötelezi községeinket és városainkat, Ezeknek az üzeme majdnem kivétel nélkül, a dolos? természetéből folvóan, veszteséges. De ugyanez a helyzet oéldául a községi faiskoláknál, is, amelyeknek fenntartására az 1894:XTX te. kötelezi a közületeket. Ha most megtörténik az hogy ezeket— mivel magánosok részére^ is foglalkoznak csemeteeladással — társulati .arióval, illetőleg társulati vagyonadóval sújtják, akkor természetesen, kénytelenek produktumaikat drágítani, ami nem lehet érdeke annak a kormánynak, amely igen jelentős áldozatokat hoz a fásítás érdekében. A javaslat^ mentesíti például a kÖzvágóhidakat a társulati adó fizetésének kötelezettsége alól, de ugyanakkor a velük együtt működő jéggyárak, amelyek nélkül ma már modern vágóhíd el sem képzelhető, társulati adót tartoznak fizetni. Legyen szabad példaképpen megemlítenem a fertőtlenítő intézeteket, amelyeknek létesítése^ és fenntartása elsőrangú közegészségügyi érdek és mégis, minthogy magánosok részére is végeznek fertőtlenítést, — mert hiszen ki más végezné azt el. ha nem ők — a javaslat szerint a jövőben kötelesek lennének társulati adót fizetni. Külön kell megemlékeznem a községi, városi, fürdőüzemekről. Sajnos, úgy látszik, hogy Magyarországon nem kifizetődő dolog fürdőüzem létesítése. Ezt mutatja az, hogy borzasztóan kevés Magyarországon a téli fürdő. Ezzel szemben örvendetesen látjuk, hogy legalább is a legutóbbi évtizedben^ igen nagy mértékben elszaporodtak vízszegéay vidékeken az úgynevezett strandfürdők, nyári fürdők. Ezeknek létesítése, fenntartása szerintem közegészségügyi érdek s a kormány azáltal is előmozdíthatná ezek létesítését, ha ténvleg adómentességben részesítené őket (Helyeslés a jobboldalon.) A társulati vagyonadó alapjának megállapítása kapcsán a javaslat nem engedi meg igenybevenni azokat a tehertételeket, amelyek a közüzemet fenntartó vagy létesítő közülettel fizemben állanak fenn. Ismerjük az úgynevezett Speyer-kölcsönt, amelyet a törvény szerint az egyes városi vállalatok nem is vehettek közvetlenül igénybe, csak a városokon keresztül, a városokat viszont a kormány majdnem presszionálta ennek a kölesönnek az igénybevételére. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ezeket a kölcsönöket azután a városok befektették közüzemeikbe, azokat bővítették, fejlesztették, vagy új közüzemet létesítettek. Most ártörvénynek szigorú értelmezése szerint ezek a kölcsönök a társulati vagyonadó alapjából nem vonhatók le. Ezt a kérdést csak azért hozom fel, mert a beruházási hozzájárulásról szolo törvény ugyanazt a rendelkezést tartalmazza, mint a jelen törvényjavaslat és tudom, hogy a kormány a múltban sem értelmezte ugy a törvényt, hanem lehetővé tette azt. hogy ezek levonassanak, de hangot kívánok adni ennek a parlamentben azért is, ho^y ez a gyakorlat a jövőben is fenntartassák. (Helyeslés a jobboldalon.)' A közüzemekkel kapcsolatban legyen szabad meg arra utalnom, hogy ha feltételezzük, nogv csak olyan közüzemek létesíthetők vagy tarthatok fenn. amelyeknek fenntartása a köz érdekeben indokolt, akkor méltánytalannak tartom, hogy a közüzemek magasabb adókulccsal legyenek megróva, mint például a korlatolt felelősségű társaságok. A javaslat szerint ugyanis a korlátolt felelősségű társaságok, szövetkezetek minimiális adói a m%, evzel szemben a közüzemeknél az adókulcs felmegv 12—15%-ra. Ezek után még a nem részvénytársasági formában működő községi takarékpénztárakra kívánom a miniszter úr figvelmét felhívni. Mindenesetre méltányos volna ezeknek elterjedését azáltal is előmozdítani, hogy ezeket a pénzügyi hatóságok kifejezetten mint községi vállalatokat kezeljék és ne mint pénzintézeteket. A decentralizáció hosszú idők óta kormánynrogramm és programmJa a Magyar Élet Pártjának is. A decentralizációról a legutóbbi félévszázad alatt rengeteget írtak es beszéltek, ezzel szemben vajmi kevés történt ezen a téren. Vannak nálunk Magyarországon bizonyos tabuk, — vagy nevezhetném ezeket falaknak — amelyekhez odaérkezve, megtorpanunk, a falak meredekek és magasak s ha odaérkezünk., elzárják a továbbjutást, mibennünk nedig nincs annyi bátorság, hogy ezeket a falakat lebontsuk vagv lebontásokhoz hozzákezdjünk. Az autonómiákat érintő nótadókról kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A most tárgyalás alatt lévő törvén y ja va s^ lat a társulati és tantiémadók után szedendő nótadók tekintetében ugyanazt az intézkedést tartalmazza, mint a régi törvény. A társulati adók után fogukban van a közületeknek nótadót szedni. Nagyon jól tudjuk, hogy ezek a pótadók egyes helyeken horribilis módon magasak. (Ügy van! Ügii van!) Van olyan város, amelyben a pőtadó 140%' (Egy hang a baloldalon: Nagyobb is van! 300%\ is van!) és csak24*