Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

VM8 -Az> országgyűlés k'ép'viselőMzmia.k könyvelési szakértők tisztességes (javadalmazásukat, fizetésüket bizonyosan ki fogják érídemelni. Hallottunk olyan véleményt, hogy ezt a törvényjavaslatot régen kellett volna hozni, de ha a kormány nem hozta akkor, amikor mindennemű^ számottevő vállalkozás zsidókéz; ben volt, miért hozza éppen ma, amikor a zsi; dótörvény hatása egyre érezhetőbbé válik és amikor egymásután kerülnek vezető pozíciókba keresztény közgazdasági emberek is. (Pándi (Pölez) Antal: Őrségváltás!) Erre az a í válaszom, hogy valóban szükség lett volna már ïrégeii erre a törvényre. De a kérdés második felére is könnyű feleletet adni: úgy a i kormány, mint pártunk azon az állásponton Y,yan, hogy annak az átalakulásnak, amely napijainkban szemünk előtt'.végbemegy, komolynak, céltudatosnak kell lennie, nemcsak fe.lisz'Mes látszatnak. Ha valaha, úgy ma jobban szükség van arra, mint bármikor máskor, ;. hogy a

: keresztény morál minden vonalon érvényesüljön (Élénk helyeslés a jobboldalon és >ct középen.) és a közteherviselés "' és más ha•sonló kifejezések, amelyek a régi liberális korban sokszor csak üres fedőnevek voltak, a jövőben élő valósággá legyenek. (Ménk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Matolcsy : Tamás: Szép beszéd, de csinálni kell és nemcsak tapsolni! — Elénk felkiáltások jobbfelől: Ezt csináljuk! — Pándi (Pölcz) Antal: Gyönyörű őrségváltás! — Zaj.) Elnök: Csendet,kérek, képviselő urak! Pajor Győző: Méltóztassék megengedni, hogy ezek után rátérjek a törvényjavaslat egyes részleteinek megtárgyalására. (Halljuk! ; Halljuk!) A magam részéről nem kívánok sza, kaszonként foglalkozni a törvényjavaslattal, mert ez nem az. általános vita keretébe tartozik, mégis kiragadok a törvényjavaslatból pár részletkérdést és ezekkel kapcsolatban teszem meg ' igénytelen észrevételeimet. (Halljuk! Halljuk!) A beruházási hozzájárulásról szóló 1938. évi XX. tc.-ben a pénzügyminiszter úr szakított, azzal az évtizedes és igen kényelmes állásponttal, hogy végső jogoi*voslati fórumnak a Közigazgatási Bíróságot jelölje ki és e helyett egy kétfokú döntőbizottságot létesített a fellebbezések másod-, illetve végsőfokú elbírálására. A gondolat nem volt teljesen új. Mszen' az adófelszólamlási bizottságok intézménye már hosszú múltra tekinthet viasza *é hazában. Kétségtelen, hogy igen jó tapasztalatokra kellett jutnia a pénzügyminiszter úrnak ezeknek a döntőbizottságoknak működése tekintetében, mert csak így tételezhető fel, hogy most, ennél a törvényjavaslatnál újra döntőbizottságok felállítását javasolja, amely most már nem kétfokú, hanem csak;egyfokú. A pénzügyminiszter úr âz indokolásban ennél a tételnél hangsúlyózza, hogy a legteljesebb elismeréssel adózik a Közigazgatási Bíróság működésével kapcsolatban* Illő tiszteléttel és szerénységgel a magam részéről kénytelen vagyok ebben a kérdésben eltérni a pénzügyminiszter úr véleményétől. (Haljuk! Halljuk!) T. Ház! A Közigazgatási Bíróságról szóló tőrvény, véleményem szerint, a legsürgősebb revízióra szorul. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Közigazgatási Bíróságunkat az 1896. évi XXVI. fc: alkotta meg és. hívta életre, amely taxatíve megszabta ennek a bíróságnak hatáskörét. Azóta, ha vizsgáljuk az idevonatkozó törvényeket és rendeleteket, azt látjuk, r hogy oldalakat tesz ki azoknak a törvények és rendeletek számainak felsorolása is, amelyek I 70. ülém ÍMO január 16-án, kedden. ujabb munkákat, újabb feladatokat hárítottak at a Közigazgatási Bíróságra. Tárgyilagosan állapítom meg, hogy a Közigazgatási Bíróság •annyira el van halmozva munkával, hogy bármilyen kiváló is e bíróságunk bírói kara, ez a legfőbb bíróságunk nem tudja munkakörét úgy • ellátni, hogy ítélkezésével a közvélemény deines és osztatlan megnyugvását váltsa ki. (Ifi. Eitner Sándor: Hároméves restanciája van!) Exisztenciális, sürgős, sőt halaszthatatlan ügyek tömegei várnak elintézésre ennél a bíróságnál és én azt mondom: nem lehet megnyugtató az az ítélet, bármilyen igazságos is az, amely három-négy évig, sőt van rá eset, hogy ennél hosszabb ideig várat magára, (ügy van! Ügy van!) Nem új kérdés ez* hiszen a Közigazgatási Bíróság elnöki székéből hangzott el ismételten ennek megállapítása, hogy a bíróság tényleg nem tudja abban az ütemben elvégezni munkáját, mint ahogyan az szükséges. Rövid statisztikát kívánok ismertetni: Az 1935. év végén a folyamatban maradt ügyek száma a Közigazgatási Bíróságnál 37.085-öt tett . ki, 1934 végén 41,292-t, 1935 végén 41.492-t, míg 1936. év végén már 43.197 volt a Közigazgatási Bíróságnál elintézetlenül maradt ügyek száma* Ezzel szemben a beérkező ügy darabok csökkenő tendenciát mutatnak ezekben az években, niert amíg 1934-ben 34.631, 1935-ben 31.666. 1936-ban 32.768, addig 1937-ben már csak 27.853, új ügydarab érkezett be. (Zaj.) Azért van módomban csak ezeket az adatokat ismertetni, mert a magyar királyi kormánynak az 1937. évről megjelent legutóbbi jelentése meg csak ezeket tartalmazza. E törvényjavaslat tárgyalásával kapcsolatosan nem kívánok mástermészetű ügyekre kitérni, mindössze csak annyit említek meg, hogy az 1936. év végén 29.528 volt az elintézetlen adóés illetékügyek száma. Ez a szám az 1936. év végéré 30.514-re emelkedett. Szörnyű és vádoló számok ezek, még akkor is, ha csak aktákról, ügyiratokról, lélektelen papírokról van szó. De ezek az akták egyéneknek, egész családoknak, intézményeknek az életét, exiszteneiáját, a létét^ jelentik, vagy életüknek, létüknek egy darabját. Menynyi sóhaj, mennyi álmatlan éjszaka fűződik néha egy-egy ilyen aktához, amely csak égy ügyirat abból a negyvenegynéhányezer aktából. Nem mehetünk el szó nélkül ezek mellett a számok mellett, nem mehetünk el a nélküh hogy ezeknek az orvoslását ne keressük. Lehetetlen fenntartani egy olyan állapotot, -.. egy olyan rendszert, hogy míg a királyi bíróságoknál egy 200 pengős vitás ügyben egy járásbíró esryédül jár él és a fellebbezés kizárásával dönti el a vitat, ugyanakkor Öt kúriai bírói rangban lévő közigazgatási bíró tanácsban intézzen el filléres ügyeket. (Ügy van! Ügy van! — Taps jabbfelől.) Hangsúlyozom, hogy filléres ügyeket, mert a mi jogrendszerünkben semmi akadálya sincs annak, hogy egy párfilléres számlabélyég-, vagy illetékügyben, vagy soromnóvám-üo-vben íie menjek a Közigazgatási Bíróság elé. amely kénytelen ügyemmel tanácsban foglalkozni. (Matolcsy Tamás: .Szóval rendszerváltozásért küzdf — Rajniss Ferenc: Természetesen azért küzd! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Folytonos zn^X Csendet kérek, képviselő urak, minden oldalon. Pajor Győző: Ezek után téliesen megérthető, ha nem osztom Kovarcz előttem szólott t. képviselőtársam véleményét, hanem .teljes