Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

Äz országgyűlés képviselőházának 70. mértékben helyeslein a javaslatnak azt az újítását, amely a jövőre nézve az ügyek jórészét kiveszi a közigazgatási bíráskodás hatálya alól. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) Ugyanakkor azonban megfontolandónak tartom, nem volna-e helyesebb az adott viszonyok között a társulati adó tekintetében felmerülő minden jogvitát és jogorvoslatot a felállítandó döntőbizottság hatáskörébe utalni. Kétségtelenül a döntő-bizottság hatáskörébe utalandónak taríoma 13. § hatodik és hetedik bekezdésében említett értékpapírok, devizák, valuták, valamint az anyag- és árukészlet értékelésének, a 15. pontban említett korlátolt felelősségű társaságok tagjainak, vagy családtagjainak munkájáért fizetendő díjazások ügyét, a 16. pontban említett 20.000 pengőn felüli szolgálati járandóságoknak az adóalapba való számítás tárgyában felmerülő fellebbezések kérdését. Mindezek annyira szakkérdések, hogy nyilvánvaló, hogy mindezeket csak ez a felállítandó országos döntőbizottság tudná a legigazságosabban, egyben a legszakszerűbben eldönteni. Ugyancsak a döntő-bizottság elé utalandók véleményem szerint mindazok a jogviták, amelyek a 14. §-ból keletkeznek, tehát a vállalatok nyugdíjalapjára adott összegek, biztosító magánvállalatok által tartalékolt összegek, továbbá a vállalatok által bírt épületek, gépek, gyári eszközök, stib. elhasználása által bekövetkezett értékcsökkenés leírására fordított, vagy ilyen címen a tartalékalapra helyezett összegek leírása, — nem akarom felsorolni végig a 14. §-t, de ha meg méltóztatnak nézni, olyan szakkérdésről van szó, végig ebben a szakaszban, amelyekben a közigazgatósági bíróság amúgy sem tudna szakértő alkalmazása nélkül dönteni. Feltétlenül kívánatos^ tehát, hogy ezekben az ügyekben is ez a szakértőkből álló országos döntő-bizottság határozzon, amelynek tagjai benn élnek az életben és gyakorlatból ismerik ezeket a kérdéseket. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A döntőbizottság működésével kapcsolatban legyen szabad utalnom arra, hogy a beruházási hozzájárulást, ezt az új adónemet 1938 őszén kezdték kivetni a pénzügyigazgatóságok. Ez ellen a kivetés ellen kétfokú fellebbezésnek volt helye és ezeket olyan módon tárgyalták le ezek a döntőbizottságok, hogy 1939 júniu3 végén, tehát alig egy fél év alatt a szakértő bizottságok mindenhol befejezték működésükei mert minden fellebbezést elintéztek. T. Ház! Beszélnem kell a jelen törvényjavaslattal kapcsolatban azokról a büntetőrendszabályokról, amelyek szerint az adócsalás körét ez a javaslat lényegesen kiterjeszti a társulati adó tekintetében. Maga a miniszteri indokolás is rámutat arra, hogy nem indokolt a társulati adó megrövidítésére irányuló cselekményeknek jövedéki kihágássá való minősítése akkor, amikor a házadó és a kereseti adó megrövidítésére irányuló mindennemű szándékos cselekmény adócsalásként bírálandó el. Csak a legteljesebb elismerés illet; heti a pénzügyminiszter urat, amikor az adó megrövidítésére irányuló cselekmények körét ennél az adónemnél is kiterjeszteni javasolja az adócsalás tekintetében. (Helyeslés.) Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy egyegy adómegrövidítés esetében mennyire egyenlőtlen fegyverekkel áll szemben r egymással a kincstár és a csalni szándékozó, vagy csalást elkövető adóalany. i (Ügy van! Ügy van!) Az adócsalónak módjában van a I | KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ÎY, illése 19hO január 16'-ÓM, kedden. 149 leggondosabb körültekintéssel elleplezni, elbúrkolni azt a tételt, vagy azokat a tételeket, amelyen vagy amelyekon keresztül megrövidíti az államkincstárt, módjában van fiktív tételekkel, levelezésekkel, számlákkal dolgozni és legtöbbször csak feljelentések vezethetnek egy-egy adócsalás leleplezésére. De ha nyomot talál is a nyomozó hatóság, tudjuk, hogy annak, aki csal, milyen változatos és raffinait eszközök állanak a rendelkezésére, amelyekkel az igazság kiderítését meg lehet akadályozni. A kincstár nem vehet igénybe törvénytelen eszközöket az adócsalás felderítő sere, ezzel szemben azok, akik az adócsalást elkövették és akiket a súlyos pénzbírságon felül még a szabadságvesztés büntetése is fe nyeget, minden illegitim fegyvert felhasználnak, hogy a büntetéstől szabaduljanak. Nagy hiánynak tartom, hogy a törvényjavaslat nem határozza meg, hogy az elkövetett és felderített adócsalásokért személy szerint kik a felelőssek. (Rajniss Ferenc: Ez kell! Nagyon helyes!) E nélkül a rendelkezés nélkül ez a törvényjavaslat a célját nem tudja elérni, vagy legalábbis nem tudja elérni olyan mértékben, mintha a felelős személyek meg volnának határozva. Az államnak nem lehet célja a minden áron való büntetés, hanem az adócsalásokkal szembeni prevenció, ezzel együtt a szükséges adómorál kiépítése. Ha a törvény személy szerint meg fpgja határozni, hogy kik felelősek büntetőjogilag az elkövetett adócsalásokért, akkor kétszeresen meg fogják majd gondolni azok a felelős személyek, hogy aláírják-e a beterjesztendő adómérleget, vagy g

ondoskodjanak arról, hogy alkalmazottaik elyes^ adatokat írjanak be az adómérlegbe. Megítélésem szerint ilyen, határozott intézkedések nélkül a jövőben is tovább fog virulni az adócsalás. (Rajniss Ferenc: Igaza van!) Mindig azt kell vizsgálnunk, hogy kinek a hasznát szolgálj-a egy-egy elkövetett adócsalás. .Nem valószínig hogy egy kistisztviselő, aki párszáz pengőért dolgozik és valójában könyvel és készíti az adómérleget, azért kövessen el tudatos adócsalást, hogy ezáltal a vállalatnak tízezreket, sőt sokszor százezreket keressen. Kell, hogy utasítást kapjanak ezek valakitől, s ők kénytelenek az utasításnak engedelmeskedni. Tudják, hogy ha az adócsalás kiderül, súlyos szabadságvesztés büntetés vár rájuk, de még sokkal nehezebb a helyzetük, ha nem hajlandók az utasításnak eleget tenni. Választhatnak tehát a biztos felmondás, vagy a bizonytalan büntetés között és meg lehet érteni, ha exisztenciájukhoz ragaszkodva, a kívánt utasítás szerint készítik el ezeket az adómérlegeket. T. Ház! A törvényjavaslatnak igen lényeges újítása a reprezentációs és diszkrét kiadások körének szétválasztása. (Haltjuk! Haliluk! jobbfelőL) A vállalat természetével és terjedelmével aranyban álló reprezentációs kiadások adómentes elszámolását a javaslat továbbra is megengedi, de nem fogadja el a nem igazolt diszkrét juttatásokat. A vállalatok ezeket a kiadásokat előszeretettel burkolják homályba. A szóbanforgó kiadások nagyon alkalmasak arra, hogy általuk a legnagyobb visszaéléseket kövessék el, mert visszaélés az. ha a vállalat azokat a könyveiben elszámolta, de nem adta ki, de még nagyobb visszaélés van igen gyakran az ilyen címen kiadott összegek mögött, például konkurrens vállalatok tisztviselőinek díjazása, megvesztegetési pénzek sth. (Ügy van! a középen.) Ezek24