Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 19 AO jamiár 16-án, kedden. 143 el addig a határig, ameddig elmenni adóügyi .szempontból módjában lett volna. (Kapcsányi László: Kötelessége lett volna! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Sok a kínai fal!) feltétlenül magasnak találom ezt a 20.000 pengős értékhatárt, mert hiszen különféle vállalatok vannak. Vannak kisebbek is, ahol ez az összeg igen magas ahhoz, hogy ezt az összeget az adóalap alól elvonhassák. Ezért javaslom, hogy ehelyet a hosszú, igen komplikált és az adóhatóságok, az adótisztviselök által nehezen kimunkálható jövedelemszabályozó 16. bekezdés helyett a következő új szöveg vétessék fel. (Olvassa): »Az egy tisztviselő i számára mind az anyavállalat, mind az érdekköréibe tartozó leányvállalatok (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) által fizetett összes Járandóság-ok évi 12.000 pengőt, a minimális adóztatás alá kerülő vállalatoknál pedig a 4000 pengőt meghaladó része« adó aJá vonassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a javaslatom, hogy a minimális adóztatás alá kerülő vállalatok tisztviselőinél már a 4000 pengőn felüli összeg is adó alá legyen vonva, indokolt, mert hiszen a minimális adót azok a vállalatok fizetik, — évi két ezrelékét a saját tőkének — amelyek a nyereséget nem mutattak ki. Ha tehát egy vállalat nem tud nyereséget kimutatni, nyilvánvaló, hogy ebben ez a vezető tisztviselő feltétlenül hibásabb, mint az államhatalom. És amíg a veszteséges vállalatnál a tisztviselő teljesen érintetlenül megkapja az őt megillető és szerződésileg megállapított járandóságát, addig az állam lényegesen csökkentve és csonkítva kapja meg az adót. tehát lehetetlen, hogy egy veszteséges üzletmenet minden ódiumát a vállalat az államra ilyen módon átháríthassa. A 12.000 pengős adómentességi határt indokoltnak tartom, mert az a vállalat, amely egy tisztviselő részére havonként ezer pengőnél többet tud adni. a közterhek viseléséhez is fokozottabb mértékben tud hozzájárulni. Különösen fontos ez akkor, ha meggondoljuk, ismerjük és tudjuk, hogy a vezető tisztviselők fizetését milyen módon állapítják meg: két barát megszavazza a harmadikét és a másik kettő az elsőjét. (Ügy van! Ügy van

r a szélsőbaloldalon. — Rapcsányi László: Kis családi háromszög!) Hangsúlyozni kívánom, hogy a jövedelmeknek csak az adóztatás szempontjából való maximálását javaslóim, mert egyébként a fizetések niaximálása a mi álláspontunkkal nem, egyezik. Mi a beskatulyázott fizetési rendiszert csak az átlagos képességű és munkabírású ember számára tartjuk indokoltnak. Mi a kiváló szakembereket a nemzet legnagyobb kincsének tekintjük, mert az ő munkásságuk igen nagy előnyöket jelent a közjólétre, az ő személyes zsenijük sokezer ember életét teszi szebbé és jobbá, méltányos tehát, hogy aki a köznek több javat termel, a köz részéről is megfelelő, őt teljes mértékben megillető jólétben részesüljön. (Ügy van! Úgy van! a szélsőpaloldalon. —t Paczolay György: •Tökéletesen így van!) Ha ezek számát*a a nemzet legnagyobb értékeit jelentő kiválóságok számára mi minden anyagi-«pondtól mentes jólétet tudunk biztosítani, akkor emelkedni fogház ország közjóléte is. igazi kultúra lesz

(> a művészi szépnek és az erkölcsi jónak igazi arisztokráciái a fogja vezstni a nemzetet, nem pedig azok, akik komoly munkát talán;.még életükben nem végeztéi. A 13. § (17) bekezdése a renrezeutáeiós költségek adómentes elszámolásánál egv megkötést alkalmaz, amennyiben azt mondja, hogy ezeknek a reprezentációs költségeknek a vállalat, természetével ós terjedelmével aránybanállóknak kell lenniök. Ezen a téren feltétlenül további támpontokat kell tartalmaznia a végrehajtási utasításnak, mert elvégre itt sem lehet kizárólag az adókivetéssel megbízott tisztviselőre bízni azt. hogv egy vállalat részére milyen reprezentációs kiadás méltányos és a vállalat terjedelmével aránybanálló. A 13. $ (18) bekezdése a különféle címeken és formákban létesített nyugdíjalapok számára tartalékolt és ezekben elhelyezett összegekre vonatkozólag intézkedik és ezeket az adóztatás alól mentesíti. Ennek az intézkedésnek hibája, hogy nem tartalmaz ez a bekezdés határozott rendelkezést oly értelemben, hogy az erre az alapra egyszer már befizetett, így az adózás alól kivont összegeket a vállalat később más címen fel ne használhassa és mint rejtett tartalékot elő ne hívhassa. (Az elnöki széket TÖrs Tibor foglalja el.) Ezért ennek a bekezdésnek a végére folytatólag a következő szöveg felvételét javaslom (olvassa): »Az itt felsorolt alapokra egyszer elszámolt összegeket többé más célra felhasználni még abban az esetben is tilos, ha azokat a vállalat később adóztatás alá is helyezné.« A 14. § (6) bekezdésének törlését javaslom és helyette annak a szövegnek a felvételét kérem, amely szerint (olvassa): »A vállalat mérlegében behajthatatlan vagy kétes követelések címén veszteségként leírt vagy tartalékolt, ha annak indokolt voltát a vállalat a 28. § rendelkezései szerint igazolta, az adó alól mentesíteni kell.« A különbség csak adminisztratív kérdés, amennyiben az eredeti javaslat úgy rendelkezik, hogy a vállalat a veszteségeket vagy a követelések behajthatatlanságát csak az adóhivatal ilyenirányú felszólítására köteles igazolni, pedig — tekintve, hogy az adóbevalláskor úgyis minden hasonló természetű levonást indokolni kell — egyszerűbb volna, hogy ezt az igazolást is rögtön be kelljen adni, hogy a felesleges külön felszólítással ne kelljen újabb adminisztratív munkát végezni. T. Ház! Tisztelettel kérem beszédidőmnek 20 perccel való meghosszabbítását. Elnök: Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Kovarcz Emil: T. Ház! A 14. $ (2) bekez

: dése a 13. •§ 6. és 7. pontjában szabályozott új értékelés folytán előálló értékkülönbözetre adóamnesztiát ad. Itt tehát most azáltal, hogy a vállalat tárcájában lévő értékek, részvények, valuták, vagy a vállalat raktárában levő árukészlet a javaslat szerint más mérték alapján, tehát a tőzsdei árfolyam, illetőleg a piaci ar alapján lesz értékelve, egy értékkülönbözet fog előállani, ami a vállalatnak eddig rejtett növedelme volt. Nem értem, hogy azt a jövedelmet, amely eddig az adó alól bujkált, most, amikor végre sikerült kipiszkálni, miért kell rögtön amnesztia alá helyezni. Lehetséges, megengedem, hogy egy ilyen nagyobb szabású felértékelés folytán most egyszerre előtűnő nagy értékkülönbözet a vállalatnak talán kellemetlen, de ezen egyszerűen lehet segíteni, azáltal, hogy 23