Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-70

14:2 Az országgyűlés képviselőházának lés a szélsőbaloldalon.) Nincs azonban kizárva, hogy ez a rendelkezés a lé. S> 2. bekezdésére» utal, amely szerint »a pénzügyminiszter fontos közniteli és közgazdasági érdekekből adómentes leírásokat engedélyezhet és megengediheti, hogy az adómentesen leírt tartalékok . eredeti rendeltetésüktől eltérően más célra is adómentesen használtassanak fel. Itt tehát a mindenkori pénzagyminiszter számára a pénzügyminiszter úr egy diszkrecionális jogot akar biztosítani, amivel tetszése vagy belátása szerint engedélyezhet új adómentességeket és engedélyezhet adó elől elvont tartalékokat adómentesen anas, az eredeti rendeltetéstől eltérő célra felhasználni. T. Ház! Nem ismerek fontosabb hitel- és közgazdasági érdeket, mint az ország pénzügyminiszterének hitelét. (Helyeslés a szélsőbaloldalon^) Ha ő így diszkrecionális jogokkal él a gazdasági élet terén, akkor múlhatatlanul lábra kap a suttogás, hos:y a jó Összeköttetésekkel rendelkezők adózási kedvezményben részesülnek. A közönség nem tudja azt, hogy az adózási kedvezményt kinek milyen, talán méltányos indok alapján engedélyezték-e, a közönség csak azt látja, hogy az, aki kilincselt, adóelengedésben részesült. Már pedig nem tudóim elképzelni, hogy az az egy-, vagy kétszázezer, vagy még ennél is kevesebb összeg, amit egy válallat ezen a címen meg tud takarítani, le tud alkudni az adójából, olyan fontos közhiteli és közgazdasági érdeket jelentene, hogy az kárpótolja a pénzügyminiszter hitelén esett csorbát. Way van\ a szélsőbaloldalon.) Amíg a köztudatba át nem megy, hogy az adóhatóságok előtt soha senki számára és semmiféle címen kivétel nincs, addig adómorálra nem is számíthatunk. (Ügy van! — Tavs a szélsőbaloldalon.) A 13. •§ 14. bekezdése ellentétben van a 13. bekezdéssel. A 13. bekezdés azt mondja, hogy »a részvények, üzletrészek és a társasági betétek után felszámított kamatokat« az adóalaphoz hozzá kell számítani, tehát a részvényesek, a részvénytulajdonosok számára felszámított kamatokat meg kell adóztatni. Ez a 13. ^-nak világos rendelkezése. A jogi személyek jöveHelmükhől fizetik ezeket a kamatokat, azok tehát adó alá esnek. Ugyanakkor a 14. bekezdés, amely eredetileg a családi részvénytársaságok adóját súlyosbítani akarta, itt számukra kivételt engedélyez, amennyiben ezeket a családi részvénytársaságokat és korlátolt felelősségű társaságokat kiveszi a 13. bekezdés általános rendelkezései alól és számukra azt a kedvezményt biztosítja, hogy a nekik kifizetett részvények utáni kamatok a társulati adó alól mentesek abban az esetben, ha a vállalat igazolja, hogy részvényesei, vagy tagjai a számukra kifizetett kamatokat a saját jövedelmi adóbevallásukban feltüntették. Tehát amíg egy részvénytársaság — egy nem családi részvénytársaság — a kamatok után, melyet a tagjai, a részvényesei részére kifizetett, adót fizet, addi2 a családi részvénytársaság ezt az adót nem fizeti abban az esetben, ha ezt a kapott kamatokat ők. a részvényesek a saját jövedelemadóvallomásukban bevallják. Ez tehát kedvezmény. Az indokolás külön hangsúlyozza, hogy a családi részvénytársaságoknál űzött visszaéléseket szári dékozik megfogni, de itt, nem tudom hogyan, — pontosan az ellenkezője sikerült annak. Talán a kettős adóztatástól való túlzott, aggodalmas retteerés csúsztatta el a dolgot. En itt kettős adóztatást akárhogyan is nézem a •dolgot, nem tudok felfedezni, hiszen adva van r

ö. ülése 19W január 16-án, kedden. egy jogi személy és annak jövedelme. Az ebből a jövedelemből fizet kamatot. Minthogy ez a kamat a jövedelemből származik, ezúton tehát a jogi személynek az adót viselnie kelL Azután adva van egy természetes személy, aki valahonnan jövedelmet húz, amely után neki természetesen jövedelmi adót kell fizetnie. •; Mivel a 13. bekezdés azokat a pozitív intézkedéseket, amelyek az állam jövedelmeit emelni vannak hivatva, már tartalmazza, szintén ilyen, — a 14. bekezdés pedig azzal ellentétes, az adó csökkenését eredményező rendelkezést hoz, az egész 14. bekezdés törlését javaslom. A 13. •§ 15. bekezdése a korlátolt felelősségű társaságok saját tagjai számára bármilyen szolgálatért juttatott javadalmazásokat adó alá vonja. Ha tehát egy korlátolt felelősségű társaság valamely tagja a vállalatnál nem üzletvezetői minőségben bármilyen címen juttatást kap, akkor ezt az összeget a javaslat adó alá vonni rendeli. Ebből a bekezdésből megint kimaradt a családi részvénytársaság. Köztudomású, hogy ezek a juttatások részben az adóalap csökkentését jelentik, részben pedig ily módon látszólagos munka díjazása fejében meg nem érdemelt jövedelmeket adnak úgy a korlátolt felelősségű társaságok, mint a családi részvénytársaságok tagjaik számára. Ha tehát ezt a visszás helyzetet a javaslat a korlátolt felelősségű társaságoknál nem akarja tovább tűrni, akkor teljes mértékben indokolt, hogy ez a rendelkezés a családi részvénytársaságokra hasonló módon kiterjedjen. Ezért a bekezdés elejére a következő szövegrész beszúrását javasolom (olvassa): »A családi részvénytársaság saját részvényesei és a korlátolt felelősségű társaság tagjai...« Ebben az esetben tehát egyik vállalati forma sem lesz abban a helyzetben, hogy ilyen címen adóilletékes nyereséget el tudjon vonni. A 13. § 16. bekezdése általános indokolásából látom, hogy a pénzügyminiszter úr a vezetőállásban működő tisztviselők fizetését méltánytalanul magasnak tartja, örülök, hogy ezt ilyen határozottan megállapítja és a fizetések maximálásához — amint az indokolásban mondja — csak azért nem nyúl, mert ennek a kérdésnek rendezése nem adóügyi kérdés és így nincs módjában ehhez a kérdéshez hozzányúlni, így csak annyiban korlátozza az úgynevezett mammutfizetéseket, hogy a vezetotisztviselők jövedelmének 20.000 pengőn felüli részét társulati adó alá vonja akkor, ha a vállalat összes tisztviselőinek fizetése a vállalatnál dolgozó, állásban levő összes tisztviselői fizetések 15%-át meghaladja. Itt egy felesleges és komplikált kényszerkapcsolatot látok a vállalati tisztviselők és a többi vállalati tisztviselők fizetésének az aránya között. Az egyenlő teherviselés elve is sérelmet szenved, mert ha veszünk egy olyan vállalatot, amely sok munkással és kevés tisztviselővel dolgozik, akkor itt egészen más lesz a kép, egészen más összeg jön ki adómentesként, mint olyan vállalatnál, ahol a tisztviselői létszám sok és a munkáslétszám kicsi. Az idők jelét látom abban, hogy végre mégis eljutottunk már addig, hogy a fizetések felső határának maximálására vonatkozó véleményét a magyar pénzügyminiszter már nyíltan leszögezheti, annak veszélye nélkül, hogy másnap megbukik. (Jandl Lajos: Nem biztos!) Ez mindenesetre már az új idők eljövetelét jelzi. Kár, hogy az elvi álláspont bátor leszögezése után a pénzügyminiszter úr nem ment