Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-68
Az országgyűlés képviselőházának 68. Ha mármost ennek az ötéves programúinak a végrenajtását e törvényjavaslat szempontjából nézzük, akkor a következőket kell megállapítanunk. A beruházási hozzájárulásokból eredő t íedezet ennek az öt évnek lefolyása alatt lehetővé teszi, hogy ez a törvény túlnyomó nagy részében végrehajtassék, az összes szükséges beruházások, illetőleg azoknak legnagyobb része megtörténjék, a költségvetés pedig gondoskodhassak azoknak a fedezeteknek biztosításáról, amelyek a beruházásokkal létesített intézmények fenntartásához szükségesek, mert természetesen a fenntartási költségedet már csak a rendes évi költségvetés keretében lehet biztosítani. Van szerencsém bejelenteni a t Háznak, hogy az ötéves Programm lebonyolítása után az a költségvetési téteh amelyet ennek a törvénynek végrehajtásából kifolyólag majd be kell állítani, 1,600.0CO pengőt fog évente kitenni. Hogy ezt a törvényt százszázalékig végrehajtsuk, az öt év lefolyása után is még marad hátra teendő, amely számokban kifejezve olyan mértékű, hogy további 900.000 pengő beruházásra lesz még szükség, amelyet, azt hiszem, a magyar állam költségvetése el fog már bírni; szükség lesz továbbá az 1,600.000 pengőnyi fenntartási költségeken felül további, körülbelül 300.000 P fenntartási költségre. Ilyenformán végeredményben ennek a törvénynek a teljes végrehajtása az állam büdzséjét évenként kétmillió pengő kiadással fogja terhelni. Szükségesnek tartottam ezeket az adatokat a t. Képviselőház elé tárni azért, mert egyes felszólalt képviselő urak bizonyos aggályt^ fejeztek ki abban a tekintetben, vájjon a pénzügyi fedezet kellően biztosítva van-e. Azt hiszem, nem szükséges, hogy ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit és egész szerkezetét részletesen ismertessem, mert hiszen azokból a felszólalásokból, amelyek itt elhangzottak, úgy látom, hogy a t. felszólalt képviselő urak alaposan tanulmányozták a törvénytervezetet. Nem akarok azokra az egyes, sokszor igen értékes részletmegjegyzésekre sem kitérni, amelyeket a felszólalók felhoztak/Ezeknek a kérdéseknek legnagyobb része olyan, amellyel egészségügyi igazgatásunk állandóan foglalkozik. Van közöttük nagyon sok olyan, amely ennek a törvénynek a végrehajtása során megoldást is fog nyerni. De egyre figyelmeztetek: a felszólalók jelentékeny része — egészen természetes, hiszen én magam is így vagyok — az ideális célt, az ideális állapotokat tartotta szem előtt akkor, amikor ehhez a törvényjavaslathoz megjegyzéseket fűzött. Én is mindig ezt teszem és mindenki, aki egy célnak elérésére törekszik, kell, hogy egy ideális célkitűzést tartom szem előtt, aki azonban felelősen tör ennek az ideális célnak az elérésére, az először látja maga előtt a nehézségeket és másodszor tisztában van azzal, hogy egyrészt pénzügyi nehézségek, másrészt egyéb akadályok, magának az egész társadalomnak a helyzete és a társadalomban adott leijetőségek is bizonyos ideális cél elérését, nem akarom azt mondani,.hogy soha, de mindig csak hosszú küzdelmek után teszik lehetővé, ha egyáltalán lehetővé teszik. Egészen kétségtelen, hogy ezek felé az ideális célok w felé mindig csak lépésről-lépésre haladva, fejlődést előidézve és a fejlődés állomásait követve lehet közeledni, lehet a tökéletesítés folyamatát előbbrevinni. Én nagyon jól tudom, hogy a magyar közegészségügy ennek a törvényjavaslatnak a megszavazásával még nem lesz megoldva, még KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV, ülése 1939 december 15-én, pénteken. 127 nem érjük el azt a tökéletes fokot, amelyet például az Amerikai Egyesült Államokban vagy egyes nyugati államokban elértek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell megtennünk az első lépéseket és nem kell minden lehető lépést megtennünk akkor, amikor ennek lehetősége megvan. (Élénk helyeslés.) Egészen kétségtelen azonban, hogy ha ezt a törvényt végrehajtjuk, olyan nagy' lépéssel jutunk előre, hogy semmi szégyelni valónk sem marad ezen a téren a legcivilizáltabb nyugati államokhoz képest sem. Az is kétségtelen, és a felszólaló urak közül többen felhozták, hogy a gümőkór problémáját egészségügyi rendészeti intézkedésekkel egyedül megoldani nem lehet. A gümőkórt joggal nevezik szociális betegségeknek. A gumókor túlnyomórészt az egészségtelen életmódban, a rossz lakásban, a rossz ruházkodásban, rossz táplálkozásban és nem kis mértékben a túl alacsony kultúrfokban találja meg a maga okait, olyan alacsony kultúrfokban, amelyen az ember nem képes a maga egészségével törődni és nincs tisztában egészségének előfeltételeivel. A tuberkulózis leküzdésében - tehát a szociálpolitika rendkívül fontos szerepet játszik. Rendkívül fontos szerepet játszik minden olyan tényező, amellyel hozzá lehet járulni az emberek szociális színvonalának emeléséhez. Ha jobb lakást tudok adni, ha meg tudom tanítani az embereket arra, hogy milyen követelményeket tartsanak szemelőtt lakásuk építésében és berendezésében, ha meg tudom adni nekik az anyagi eszközöket ahhoz, hogy jobb lakásokat építsenek, ha meg tudom tanítani őket a jobb táplálkozásra, a célszerűbb ruházkodásra, az egészségesebb és okszerűbb életbeosztásra, akkor egészen kétségtelen, hogy elvágtam ezeknek a bajoknak gyökereit. De azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent. Ez olvan óriási feladat, amelvnek neki kpll látnunk, amelynek megoldásához hozzá kell fognunk, (Ügy van IjobbMőJ.) de a megoldás, nem akarok sokat mondani, hosszú-hosszú évtizedek alatt sem lesz lehetséges. (Ery hang a szélsŐbaloldalon: Elődeink aludtak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Azt hiszem, bármiféle politikai irányzat kerülne felszínre, bármiiyen rendszer jutna uralomra ebben az országban, nem tudná rövidebb idő alatt megoldani ezeket a kérdéseket. Kétségtelenül rendkívül nagy szerepe van ezekuek a népbetegségeknek leküzdésében a felvilágosításnak, az oktatásnak és — mint az előbb mondottam — a nevelésnek. Annak a szociális programmnak a keretében, amelyet magam elé tűztem, ezek a tényezők: a nevelés, az oktatás, a felvilágosítás, óriási szerepet játszanak. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a szociális problémák megoldása tisztán anyagi kérdés. Legalább ilyen jelentésűek az etikai kérdések is, (Úgy van!) különösen a nevelés. A szociális problémákat egyedül pénzzel megoldani nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Az észrevételek során bizonyos általános éçdekü kérdéseket vetettek fel, amelyekre röviden reflektálok. Az egyik képviselő úr, úgy emlékszem Rapcsiányi képviselő úr, rámutatott arra, hogy a tuberkulózis terjedésének meggátlása szempontjából milyen nagyfontosságú az elkülönítés. Különösen rámutatott arra, hogy milyen mértékben van kitéve a fertőzésnek a tuberkulotikus családban a csecsemő, a gyermek. Ez 20