Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. Ha mármost ennek az ötéves programúinak a végrenajtását e törvényjavaslat szempontjá­ból nézzük, akkor a következőket kell meg­állapítanunk. A beruházási hozzájárulásokból eredő t íedezet ennek az öt évnek lefolyása alatt lehetővé teszi, hogy ez a törvény túlnyomó nagy részében végrehajtassék, az összes szük­séges beruházások, illetőleg azoknak legna­gyobb része megtörténjék, a költségvetés pedig gondoskodhassak azoknak a fedezeteknek bizto­sításáról, amelyek a beruházásokkal létesített intézmények fenntartásához szükségesek, mert természetesen a fenntartási költségedet már csak a rendes évi költségvetés keretében lehet biztosítani. Van szerencsém bejelenteni a t Háznak, hogy az ötéves Programm lebonyolí­tása után az a költségvetési téteh amelyet en­nek a törvénynek végrehajtásából kifolyólag majd be kell állítani, 1,600.0CO pengőt fog évente kitenni. Hogy ezt a törvényt százszázalékig végrehajtsuk, az öt év lefolyása után is még marad hátra teendő, amely számokban kife­jezve olyan mértékű, hogy további 900.000 pengő beruházásra lesz még szükség, amelyet, azt hi­szem, a magyar állam költségvetése el fog már bírni; szükség lesz továbbá az 1,600.000 pengőnyi fenntartási költségeken felül további, körülbe­lül 300.000 P fenntartási költségre. Ilyenformán végeredményben ennek a törvénynek a teljes végrehajtása az állam büdzséjét évenként két­millió pengő kiadással fogja terhelni. Szükségesnek tartottam ezeket az adatokat a t. Képviselőház elé tárni azért, mert egyes felszólalt képviselő urak bizonyos aggályt^ fe­jeztek ki abban a tekintetben, vájjon a pénz­ügyi fedezet kellően biztosítva van-e. Azt hi­szem, nem szükséges, hogy ennek a törvényja­vaslatnak rendelkezéseit és egész szerkezetét részletesen ismertessem, mert hiszen azokból a felszólalásokból, amelyek itt elhangzottak, úgy látom, hogy a t. felszólalt képviselő urak ala­posan tanulmányozták a törvénytervezetet. Nem akarok azokra az egyes, sokszor igen ér­tékes részletmegjegyzésekre sem kitérni, ame­lyeket a felszólalók felhoztak/Ezeknek a kér­déseknek legnagyobb része olyan, amellyel egészségügyi igazgatásunk állandóan foglalko­zik. Van közöttük nagyon sok olyan, amely ennek a törvénynek a végrehajtása során meg­oldást is fog nyerni. De egyre figyelmeztetek: a felszólalók je­lentékeny része — egészen természetes, hiszen én magam is így vagyok — az ideális célt, az ideális állapotokat tartotta szem előtt akkor, amikor ehhez a törvényjavaslathoz megjegy­zéseket fűzött. Én is mindig ezt teszem és min­denki, aki egy célnak elérésére törekszik, kell, hogy egy ideális célkitűzést tartom szem előtt, aki azonban felelősen tör ennek az ideális cél­nak az elérésére, az először látja maga előtt a nehézségeket és másodszor tisztában van azzal, hogy egyrészt pénzügyi nehézségek, másrészt egyéb akadályok, magának az egész társada­lomnak a helyzete és a társadalomban adott leijetőségek is bizonyos ideális cél elérését, nem akarom azt mondani,.hogy soha, de min­dig csak hosszú küzdelmek után teszik lehetővé, ha egyáltalán lehetővé teszik. Egészen két­ségtelen, hogy ezek felé az ideális célok w felé mindig csak lépésről-lépésre haladva, fejlődést előidézve és a fejlődés állomásait követve lehet közeledni, lehet a tökéletesítés folyamatát előbb­revinni. Én nagyon jól tudom, hogy a magyar köz­egészségügy ennek a törvényjavaslatnak a megszavazásával még nem lesz megoldva, még KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ IV, ülése 1939 december 15-én, pénteken. 127 nem érjük el azt a tökéletes fokot, amelyet pél­dául az Amerikai Egyesült Államokban vagy egyes nyugati államokban elértek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nekünk nem kell meg­tennünk az első lépéseket és nem kell minden lehető lépést megtennünk akkor, amikor ennek lehetősége megvan. (Élénk helyeslés.) Egészen kétségtelen azonban, hogy ha ezt a törvényt végrehajtjuk, olyan nagy' lépéssel jutunk előre, hogy semmi szégyelni valónk sem marad ezen a téren a legcivilizáltabb nyu­gati államokhoz képest sem. Az is kétségtelen, és a felszólaló urak közül többen felhozták, hogy a gümőkór problémá­ját egészségügyi rendészeti intézkedésekkel egyedül megoldani nem lehet. A gümőkórt jog­gal nevezik szociális betegségeknek. A gumó­kor túlnyomórészt az egészségtelen életmódban, a rossz lakásban, a rossz ruházkodásban, rossz táplálkozásban és nem kis mértékben a túl ala­csony kultúrfokban találja meg a maga okait, olyan alacsony kultúrfokban, amelyen az em­ber nem képes a maga egészségével törődni és nincs tisztában egészségének előfeltételeivel. A tuberkulózis leküzdésében - tehát a szociál­politika rendkívül fontos szerepet játszik. Rendkívül fontos szerepet játszik minden olyan tényező, amellyel hozzá lehet járulni az embe­rek szociális színvonalának emeléséhez. Ha jobb lakást tudok adni, ha meg tudom tanítani az embereket arra, hogy milyen követelménye­ket tartsanak szemelőtt lakásuk építésében és berendezésében, ha meg tudom adni nekik az anyagi eszközöket ahhoz, hogy jobb lakásokat építsenek, ha meg tudom tanítani őket a jobb táplálkozásra, a célszerűbb ruházkodásra, az egészségesebb és okszerűbb életbeosztásra, ak­kor egészen kétségtelen, hogy elvágtam ezek­nek a bajoknak gyökereit. De azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ez mit jelent. Ez olvan óriási feladat, amelvnek neki kpll látnunk, amelynek megoldásához hozzá kell fognunk, (Ügy van IjobbMőJ.) de a megoldás, nem aka­rok sokat mondani, hosszú-hosszú évtizedek alatt sem lesz lehetséges. (Ery hang a szélsŐ­baloldalon: Elődeink aludtak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter: Azt hiszem, bármiféle politikai irány­zat kerülne felszínre, bármiiyen rendszer jutna uralomra ebben az országban, nem tudná rövi­debb idő alatt megoldani ezeket a kérdéseket. Kétségtelenül rendkívül nagy szerepe van ezekuek a népbetegségeknek leküzdésében a fel­világosításnak, az oktatásnak és — mint az előbb mondottam — a nevelésnek. Annak a szo­ciális programmnak a keretében, amelyet ma­gam elé tűztem, ezek a tényezők: a nevelés, az oktatás, a felvilágosítás, óriási szerepet játsza­nak. Ne méltóztassék azt hinni, hogy a szociális problémák megoldása tisztán anyagi kérdés. Legalább ilyen jelentésűek az etikai kérdések is, (Úgy van!) különösen a nevelés. A szociális problémákat egyedül pénzzel megoldani nem le­het. (Ügy van! jobbfelől.) Az észrevételek során bizonyos általános éç­dekü kérdéseket vetettek fel, amelyekre röviden reflektálok. Az egyik képviselő úr, úgy emlékszem Rap­csiányi képviselő úr, rámutatott arra, hogy a tuberkulózis terjedésének meggátlása szem­pontjából milyen nagyfontosságú az elkülöní­tés. Különösen rámutatott arra, hogy milyen mértékben van kitéve a fertőzésnek a tuberku­lotikus családban a csecsemő, a gyermek. Ez 20

Next

/
Thumbnails
Contents