Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-68

128 Az országgyűlés képviselőházának 68 természetes, ezzel valamennyien tisztában vagyunk és azoknak az intézményeknek a kiépítése, amelyek ebben a törvényjavaslatban terveztetnek, éppen azt a eélt szolgálja, hogy ezt az elkülönítést lehetőleg végrehajtsuk. A fertőző tuberkulotikus betegeknek elkülönítésére, a családi kötelékből való kivonására szolgálnak elsősorban, az úgynevezett tüdőbetegotthonok, másképpen az olcsó tüdőbeteg-kórházak, amelyeket létesíteni akarok és amelyek nemcsak arra fognak szolgálni, hogy a súlyosabb tuberkulotikus betegeket gyógyítsák, hanem hogy elkülönítsék a fertőzőket és megakadályozzák azt, hogy a betegséget tovább terjesszék. A szanatóriumok egészen más célt szolgálnak; natóriumok kizárólag a könnyebb tüdőbetegek gyógyítását fogják szolgálni, az olyan tüdőbetegeikét, illetőleg gümőkórosokét, akiknél még minden remény megvan arra, hogy a gyógyulást megtalálják. Hiszen ami azt a kérdést illeti, hogy a tüdőbetegség, illetőleg a gümőkór mennyire gyógyítható és mennyire nem, az orvosi tudomány áilandóan fejlődik. 25—30 esztendővel ezelőtt, különösen a Koch-féle bacillus felfedezése előtt, a gümőkór gyógyíthatatlan betegség volt, nem tudtak mit kezdeni vele, ma pedig már annyira vagyunk, hogy egyes elhanyagolt, vagy igen súlyos eseteket kivéve, nagyban és egészben azt mondhatni, hogy a gümőkór gyógyítható betegség. Meg vagyok győződve arról, hogy ha megfelelő gyógyító intézményekről gondoskodunk, akkor a tuberkulózis gyógyítása terén is nagy lépésekkel fogunk előre haladni. Szociális szempontból, az egész társadalom védelme szempontjából azonban nem anynyira a gyógyításon, mint inkább a megelőzésen és főleg az elkülönítésen, a továbbfertőzés megakadályozásán kelül lennie a hangsúlynak, ezért tartja nagyon fontosnak ez a törvényjavaslat a megelőzésre szolgáló intézkedéseket, a megelőzés intézményeinek a létesítését. A megelőzés intézményei az egészségügyi szolgálatnak a törvényben felsorolt' feladatain kívül a tuberkulózisra vonatkozólag a tüdőbeteggondozó intézetnek, a nemibetegségekre vonatkozólag pedig a nemibeteg gondozó intézetek lesznek. A tüdőbeteggondozó intézeteket egyelőre minden járás területén és pedig lehetőleg a járási székhelyeken akarom kiépíteni, mert azt hiszem, hogy egy járás körülbelül olyan terület, amelyet egy ilyen intézet hatékonyan ki tud szolgálni. A nemibeteggondozó intézeteket pedig minden vármegye területén és pedig a vármegye székhelyén, azonkívül minden 30 ezernél nagyobb lélekszámú városban, illetőleg községben tervezem. Azt hiszem, hogy ezzel a felkészültséggel hatékonyan felvehetjük a küzdelmet. Természetes, hogy ennek a tprvénynek a végrehajtása során a legfokozottahb ütemben kell kiépítenem a zöldkeresztes ezervezetet, mert egészen kétségtelen, hogy a zöldkeresztes szervezet mai kiépítésében még mindig neun elegendő ahhoz, hogy ezeket a feladatokat teljes hatékonysággal elláthassa. Az a 10 éves Programm, amelyet a zöldkeresztes szervezet kiépítése tekintetében 1932-ben felállítottam, 1942-ben lejár, ez azonban nem jelenti azt, hogy a zöldkeresztes szervezetet nem r kell kiépíteni ezen a programmon túl is. Később leszek bátor még rátérni arra, hogy ennek nemcsak a népbetegségekkel szemben való védekezés szempontjából, hanem egyéb szempontokból is nagyon nagy jelentősége van. Nem akarok itt kitérni a szociálpolitika feladataira nem, • amelyeket végső fokon bizonyos mertekülése 1939 december 15-én, pénteken. ben szintén a zöldkeresztes szervezetre akarok bízni, de itt van például a bábakérdés, amelynek megoldását szintén egyedül a zöldkeresztes szervezetnek fejlesztésével tudom elképzelni. T. Képviselőház! Nem akarom most a képviselőház idejét hosszan igénybevenni, csak újra hangsúlyozom azt, hogy azok az igen jóindulatú és skoszor nagyon életrevaló gondolatok, amelyek itt a vita során felmerültek, engem is állandóan foglalkoztatnak és sokat közülük ennek a törvénynek végrehajtása során iparkodni is fogok megvalósítani. Azok közül a rendelkezések közül, amelyeket a törvény harmadik része tartalmaz és amelyek bizonyos fokig elavult egészségügyi törvényeink különféle rendelkezéseinek módosításával foglalkoznak, itt különösen, mint a legfontosabbról a bábakérdésről akarok még' néhány szót szólni. El kell ismernünk, hogy a bábaszolgáíat Magyarországon, úgy ahogyan ma van, kétségbeejtő képet nyújt. Hogy eainek mi az oka, azt is röviden megmondom. Hatósági bábákról a községeknek kell gondoskodniok. Méltóztatnak ismerni az ország helyzetét, méltóztatnak tudni azt, hogy ebben az országban számtalan olyan község van, amelynek 200, 300, vagy 500 lakosa van s amelynek budget je olyan szűk keretek között mozog, hogy ott máipárszáz pengő beállítása is a legnagyobb gondot okozza. Ez a község tart egy bábát s annak a bábának ad évi 150 pengő fizetést. Méltóztassék elképzelni, micsoda bábát lehet ezért a pénzért kapni. A közegészségügyi szolgálat hosszú évek óta nagyon alaposan foglalkozik ezzel a kérdéssel és iparkodik a helyzeten javítani, ele a javítás akadálya az, hogy hiába csinálok akármit, azt a nyomorult községet — miután nincs rá fedezet — nem kényszeríthetem arra, hogy a bábának olyan fizetést adjon, amelyből az meg tud élni és tisztességesein tudja feladatát teljesíteni. Ez a törvényjavaslat feloldja egy régebbi törvénynek azt a rendelkezését, amely megszabja azt, hogy bizonyos lakosságú községekben milyen legkisebb báb a fizetéseket kell adni. Én ezt feloldom azért, mert a községek között aránytalanságok vannak nemcsak a lakosságszáma, hanem teherbíróképesség szempontjából is, például az egyik 50O lakosú községnek teherbíró képessége sokkal nagyobb mint a másiké. Én tehát módot akarok arra találni, hogy legalább a jobbmódú községekben jobban fizetett és jobban képzett bábát alkalmazhassak. Nagyon jól tudom azonban, hogy ez nem megoldás. Az egyetlen megoldás az, ha a bábaszolgálatot állami szolgálattá tesszük. (Rajniss Ferenc: Tessék hozni, megszavazzuk!) Nagyon jól tudom, hogy az urak megszavazzák, de én nem tudom hozni, mert nem tudok rá pénzt találni. Megmondom, hogyan látom ennek a megoldási lehetőségét. Amint az előbb említettem, a zöldkeresztes szolgálatot 1942-ig kiépítem úgy, hogy falusi viszonylatban minden 6000 emberre jut majd egy zöldkeresztes nővér. Amikor én ennek a zöldkeresztes intézménynek felállításával foglalkoztam^ akkor éppen a bábaügy ismerete alapján számításba vettem azt a lehetőséget, hogy ezeket a zöldkeresztes nővéreket képezhessük ki bábáknak és ezek lássák el a faluban a bábái szolgálatot. Annak ellenére, hogy egypár kísérletet már tettem, ezt nem tudtam eddig megvalósítani és nem is tudom megvalósítani addig, míg a zöldkeresztes szer-