Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-68
Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1989 december 15-én, pénteken. 115 törvényjavaslatot. A javaslat két nagyon fontos betegségcsoport, a gümőkór és a nemibetegségek ellen kíván védekezni. A kérdés az> szükség van-e erre a törvényjavaslatra? Mindenkinek azt kell mondania: szükség van, bár statisztikailag megállapítható, hogy az utóbbi évek és évtizedek során a tuberkulotikus halálozások száma csaknem a felére szállt le. Ha azonban a javaslat indokolását nézzük és azt látjuk, hogy 1934-ben még mindig több mint 14.000 ember pusztul el hazánkban tuberkulózisban, azt kell mondanunk, hogy ez egy szörnyű, rettenetesen nagy szám. Előttem felszólalt igen t. képviselőtársaim elismeréssel adóztak mindazoknak, akiket elismerés és hála illet a tuberkulózis elleni küzdelemben. Ebben a hálában én is osztozni kívánok. T. Képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy mint orvos, a többi felszólalótól eltérőleg inkább orvosi vonatkozásban vizsgáljam a tuberkulózis kvrdéséi. Ha mi valamelyik megbízhatónak látszó újságban azt a valóban teresen jelentéktelen hírt olvassuk, hogy például KonMdntinapqlyoar két-három ember Indiából behurcolt pestis vagy kolera következtében rnegfbetegedett, vagy meghalt, akkor itt Budapesten, de talán Parisban és Londonban is megdöbbennek az emberek, sőt már hatósági intézkedéseket követelnek. Arról a tényről azoaban, hogy közvetlen környezetükben évente több mint 10.000 ember pusztul el tuberkulózisban, úgyszólván tudomást sem veszünk. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Sajnos!) Miért van ez így? Ha vesszük a többi fertőző betegséget, különösen az említett kolerát vagy pestist, amelyekkel a múlt évszázadok folyamán — sajnos — hazánknak is sokszor dolga akadt, azt látjuk, hogy ezek a fertőző betegségek mint egy száguldó vihar rohannak végig az emberiségen és néhány napon esetleg órán belül a legerősebb és legegészségesebb embereket is elpusztítják. Ezzel szemben a tuberkulózis lassan lopódzik be szervezetünkbe, a legtöbb esetben úgyszólván tüneteket sem okoz s talán ez a belopódzás, továbbá a betesrségnek a legtöbb esetben abszolút lassú lefolyása és esetleg a végén a lassú kimúlás az, ami nem ébreszt fel bennünketés nem szorított eddig olyan hatásos védekezésre, mint ahogyan ez a többi fertőző betegségekkel történik. Az emberi szervezetnek úgyszólván nincs olyan szerve, amelyet a tuberkulózis meg ne támadna: megtámadja az agyat, az agyhártyát, a szemet, a bőrt, az izületeket, a csontokat, de legveszedelmesebb formája a tüdőtuberkulózis. De nemcsak a tuberkulózis okoz óriási halálozást minden államban, hanem óriási a halálozás a csecsemők és kisgyermekek között is és ugyancsak óriási az a kár, amelyet a rák okoz az emberi társadalom és a nemzetek életében. Ha azonban azt vesszük, hogy a csecsemő- és kisgyermekhalálozás csak a most született kisgyermeket pusztítja el és ezzel gyászba dönti a családot s ha másfelől azt vesszük, hogy a rák az ember élete végén jelentkezik, amikor az ember a közösségekkel szemben feladatát már legnagyobbrészt teljesítette, viszont ezekkel szemben a tuberkulózis tulajdonképpen az élete delén lévő embert támadja meg, akinek most kellene munkát vállalnia, akinek most kellene családot alapítania és családját fenntartania: akkor fogjuk csak igazán megérteni ennek a népbetegségnek igazi, óriási jelentőségét. A javaslat indokolása rámutat a tuberkulózis óriási halálozási számára. Érthető és természetes okoknál fogva azonban ez a szám nem tudja megmutatni a hazánkban lévő tuberkulotikus megbetegedések tényleges számát. Ezt a számot — mint ahogyan a javaslat indokolása is mondja — az elhalálozásnak kétszeresében, háromszorosában, esetleg négyszeresében kellene megállapítani. A tuberkulózisnak tehát nemcsak szociális és közegészségügyi vonatkozása van, hanem óriási a nemzetgazdasági jelentősége is. Méltóztassék csak azt tekinteni, hogy hazánkban állandóan körülbelül 20—30.000 olyan ember van, aki az év folyamán azért nem tud dolgozni és munkát vállalni, mert tuberkulózisban szenved. Méltóztassék megítélni ezek után, mit jelent ez a munkakiesés a termelésnek, a produkciónak a szempontjából. De ha már a tuberkulózis megítélésének nemzetgazdasági vonatkozásánál tartunk, méltóztassék számba venni a másik oldalon azt is, milyen óriási tehertételt jelent ennek a 20.000, 30.000, esetié*? 40.000 embernek az eltartása, kezelése, stb. Ha a kérdést ebből a nemzetgazdasági szempontból és erről az oldalról is vizsgáljuk, akkor azt kell kérnünk, hogy senki se sajnáljon semmiféle áldozatot a tuberkulózis elleni küzdelemben, mert minden áldozat és tőke, amely ebbe a tuberkulózis elleni küzdelembe nyer befektetést, évek múlva sokszorosan térül vissza a közösségnek, a nemzetnek ha a tuberkulózis halálozási arányszámát sikerül majd lényegesen leszállítani, de akkor is, ha a tuberkulózisban előforduló megbetegedések számát sikerül leszállítani s ezáltal nagyobb .inaktív, vagy terhet képező munkás- és dolgozóréteget a termelésbe újból visszaállítani. Az indokolásban azt olvashatjuk, hogy Magyarország a 13. helyet foglalja el árstatisztikában a tuberkulózis halálozási arányszáma tekintetében. Ugyanakkor azt látjuk, ho?y a tőlünk nyugatra lévő kultúrállamokban ez az arányszám alacsonyabb, a tőlünk keletre fekvő, alacsonyabb kultúrájú országokban pedig még nagyobb. De ha az egye3 államokat vizsgáljuk, azok határain belül is óriási különbségeket tudunk megállapítani a tuberkulotikus halálozás terén. Vegyük például Németországot. Németországban is lényegesen alacsonyabb a tuberkulózis halálozási arányszáma a nagyvárosokban a nyugati iparvidéken, mint például az agrár Bajorországban, vagy az ugyancsak agrárjellegű Kelet-Poroszországban. Miért van ez így? Részben azért, mert az ipari lakosság és a városi lakosság nagyobb részében úgyszólván átvészelt már a tuberkulózison, részben pedig azért, mert az iparvidékeken, a városokban a munkásságnak és a városi lakosságnak több szociális intézmény, több higiénikus intézmény áll rendelkezésére, mint az agrárlakosságnak. De továbbmenőleg azt is látjuk, hogy az ipari munkásság csak a maga meghatározott munkaidejét dolgozza, napi 8—10 órát, bár — készsésrsrel elismerem — sokszor naaryon nehéz munkában. Ezzel szemben agrárlakosságunk tavasztól késő ő«zig hónapokon át nap-nap után 16—18. esetleg 29, sőt néha 22 órát is dolffozik és a szervezetnek ez az óriási megerőltetése természetesen hozzájárul a szervezet ellenállók'»pesséí! , ének lecsökkenéséhez, aminek kövo+keztében fokozódik a tuberkulózis aktiválódása. A tuberkulózis fertőző betegség, de ha öszszehasonlítiuk a többi fertőző betegséggel, azt kell megállapítanunk, hogy míg^a többi fertőző betegségnek a tünetei a fertőzés pillanata után néha már néhány órán belül, esetleg néhány napon, talán néhány héten belül jelent-
