Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.
Ülésnapok - 1939-68
116 Az országgyűlés képviselőházának 68, kéznek, addig ez a tuberkulózisnál egészen másként van. Az ember megfertoződhetik a tuberkulózissal, magába szívhatja annak bacillusait, de nem, hogy napok, hetek vagy hónapok múlva nem jelentkeznek még a tünetek, hanem az illető sokszor éveken, sőt évtizedeken át is egészségesnek érzi magát és csak valamilyen súlyos betegség, esetleg valami szellemi vagy testi megrázkódtatás, vagy legyengülés, szóval az ellenállóképesség legyengülése szükséges ahhoz, hogy az addig lappangó tuberkulózis újra fellángoljon. Ez sokszor teljesen észrevétlenül történik. Az illető még teljesen egészségesnek érzi magát, de már magában hordja a betegség és a halál csíráit és szinte észrevétlenül, az egészről mit sem tudva fertőzi meg a családját és egész környezetét. Ez a hallatlanul hosszú lappangási időszak, amely sokszor évtizedekre nyúlik ki, a betegségnek nagyon gyakran évekig tartó elhúzódása nehezíti meg, sőt teszi nagyon sokszor lehetetlenné a tuberkulózis elleni sikeres védekezést. A törvényjavaslat ezért nagyon helyesen beszél a megelőzésről és a betegség kezeléséről. Melyik a fontosabb? Az én véleményem szerint az előbb elmondottak alapján világos, hogy a betegség megelőzése a legfontosabb. Védekezni kell tehát a tuberkulotikus fertőzés ellen és a javaslat ezért — nagyon helyesen — felsorolja azokat az egyéneket, akik különösen hajlamosak tuberkulotikus fertőzésre és a tuberkulózisra hajlamos néprétegtől, a gyermekektől távol kívánja tartani azokat az egyéneket, ak:k a tuberkulózis bacillusainak hordozói és a fertőzések hordozói. Ezért legelsősorban az ápoló- és tanszemélyzet körétől kell ezeket a fertőzötteket távoltartani, eltekintve a családban lévő fertőzésektol. Nagyon helyesen rendeltetik el, hogy nemcsak az iskolásgyermekeket, hanem a tanszemélyzetet magát is és az ápolószemélyzetet is meg kell vizsgálni tuberkulózisra. Hogy ez milyen fontos intézkedés, azt talán azzal tudnám illusztrálni, ha megmondom, hogy a tuberkulózis irodalmában előfordult számos olyan* leírás, amikor egyetlen égy tanerő a gondjára bízott gyermekeket megfertőzte, sőt egész osztályokat fertőzött meg tuberkulózissal. A tuberkulózis elleni küzdelemben tehát a legfontosabb a nyílt fertőzéses tuberkulotikus egyén felkeresése és ennek izolálása, mert ez az egyén — mint már mondottam — sokszor betegségéről nem is tudva, beszélgetés, lélekzés, köpködés útján szórja szét a bacillusokat és veszélyezteti embertársait! Bátor vagyok az igen t.. belügyi kormányzat szíves f'gyeimét felhívni még egy körülményre és pedig arra, hogy feltétlen szükségét látnám annak, hogy azok az ipari munkások, akik valahová zárt helyiségbe felvétetnek, de azok a hivatalnokok is, akik valahová valamilyen hivatalba felvétetnek és ott többedmagukkal zárt helyiségben dolgoznak és ezáltal fokozott fertőzésnek vannak kölcsönösen kitéve, felvételük előtt megvizsgáltassanak, illetőleg felvételük attól legyen függővé téve, hogy tuberkulózismentesek. Erre az intézkedésre éppen a tuberkulózisnál óriási szükség vaii. Ezeket a vizsgálatokat, véleményem szerint, az OTI-nak vagy a megfelelő betegb : ztosító intézeteknek kellene elvégezniök. A költségtöbblet ezeknek az intézeteknek többszörösen visszatérülne azáltal, hogy ezeket az egyéneket nem vepnék be a státusukba, a köznek pedig abból származna óriási., haszna, hogy ezek az egyének azután tuberkulózis védőintéillése 1939 december 15-én, pénteken. zetek, diszpanzerek stb. hatáskörébe-lennének utalhatók. Egy másik nagyon fontos dolog még a terhesség és a tuberkulózis viszonya. Tudjuk nagyon jól, hogy a terhesség nagyon sok esetben — nem úgy, mint azt általában hinnők — átmenetileg szinte kedvezőbbé teszi a tuberkulózis lefolyását. Sokszor azt látjuk, hogy a tuberkulotikus folyamat a terhesség beállta után nemcsak, hogy megáll, hanem néha feltűnően javul is. Ezzel szemben azonban a gyermekágy és a szoptatás időszaka a tuberkulózis szempontjából, a tuberkulózis aktiválódásának a szempontjából a legfontosabb időszak. Sokszor láttunk olyan szoptató anyákat, akik addig teljesen egészségeseknek látszottak és egészségeseknek vélték magukat, akiknél azonban egészen a gyermekágy és a szoptatás ideje alatt lassú tünetek formájában vagy pedig alarmírozó tünetek formájában jelentkeznek a tuberkulózis tünetei. Ezért tehát a terhesek, különösen pedig a gyermekágyas és szoptató nő gondozására fokozott figyelmet kell fordítani. Különösen könynyű ezt a dolgot elintézni, illetőleg ellenőriz,ni, miután úgyis megvannak a gyermek-és esecsemőelletnőrző intézetek, a Stefánia-intézmények stb., és osak a védőnők és az illetékes tényezők figyelmét kell felhívni erre a körülményre. Még egy másik, a fertőzés szempontjából rendkívül veszélyes formáját ismerjük a tuber: kulózisnak, amelyről szintén nem találtam megemlítést a javaslatban, és ez az öregkori tuberkulózis. Talán azt mondhatná valaki, hogy az öregember tuberkulózisa nem leihet olyan veszedelmes dolog, mert úgyis nemsokára meghal. Pedig ennek a jelentősége óriási, mert mindegyikünk, aki a falu népének életét ismeri, nagyon jól tudja, hogy különösen a nyári hónapok alatt, de egyébként is a csecsemőket, és különösen a kisgyermekeket a dolgozó szülők az Öregszülőkre, az öregekre bízzák. Igen gyakran látjuk, hogy ezek az öreg emberek egyebet sem csinálnak, mint dajkálgatják a gyermekeket. De azt is látjuk, hogy ezek az öregemberek na^ gyón gyakran köhögnek, már pedig ezek a kö^ höspös öreg egvének, akiknél a tuberkulózis a»' ő saját személyükre nézve úgyszólván már semmi veszélyt nem jelent, azokra az igen érzékeny kisgyermekekre és csecsemőkre óriási veszélyt jelentenek, mert nyílt tuberkulózisuk van, mert bacillus van a köpetükben. Itt szintén a Stefániát kellene bekapcsolni a védekezésbe', mert a gyermekek, a csecsemők ellenőrzésének közeuette éppen a védőnőnek, a Stefániának vart alkalma ezeket az öreg. köhögős egyéneket is ellenőrizni és ezáltal sok tuberkulotikus fertőzést metgakadályozni. .';•'. Bátor vagyok csak egyetlen esetet megemlíteni. Ismertem egy öregasszonyt, aki egy fiatal családot vett magához és arra reáruházta az ő csekélybe vagyonát. Ennek á családnak 7 gyermeke született. Ezek a gyermekek, mind a 7 gyermek ebben a családiban, megfe»rtőződött tuberkulózissal. Azok a gyermekek, akik fiata-. labbak voltak az ő odaérkezésekor, vagy akik az odavevés után születtek, akikkel tehát intenzívebben tudott foglalkozni, akikkel még kisebb korukban tudott foglalkozni ez az öregasszonya mind a négyen meghaltak tuberkulózishan, ; a náluk idősebb gyermekek viszont, akik máinem szorultak annyi gyámkodásra, akik már olyan önállóak voltak, hogy többet futkároztak kinn, ezek is megkapták ugyan a betegségét, de nem olyan veszedelmes formában és mértékben.
