Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

106 Az országgyűlés képviselőházának 67. szépen simulhat és kapcsolódhatik bele a zárt család gazdasági tevékenységébe is. Bátor vagyok megállapítani, hogy az ilyen gyermekneveltetés-vallási esetek legtöbbjében a meleg szív is közrejátszik. Mégis fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a szándékolt törvényes rendelkezés megelőzni igyekszik azoknak anyagias gondolkozású törekvéseit, akik betegséget és fertőzést figyelembe nem véve, csak azért vállalnak gyermeket, mert ebből anyagi hasznuk van s elfelejtik azt, hogy a gyermekért erkölcsi felelősséggel is tartoznak. Ezentúl minden bizonnyal a halálozási arányszám is kisebb lehet mindezek következtében és ha figyelembe vesszük azt, hogy ebben az országban évenkint átlagban 13—14.000 ember hal el tbc,-s betegségben, meg lehetünk róla győződve, hogy közegészségügyi intézményeink fokozatos és tökéletes kiépítése után — ismétlem és óva intek mindenkit a vérmes reményektől, csak esztendők multán, de esztendők multán minden bizonnyal — elérünk oda, hogy az e betegség következtében való elhalálozás lényegesen kisebb arány számú lesz. A törvényes intézkedések második csoportja az, amely miatt a javaslatot akár önálló törvénynek is nevezhetnek; ezekben megtaláljuk a személyes szabadság korlátozását a köz érdekében. Mindenekelőtt megállapítja a javaslat, hogy aki úgy tapasztalja, hogy akár tbc.-és, akár venerikus betegségből kifolyólag fertőzött vagy fertőződött, az eddigi korlátlan szabadság, vagy inkább szabadosság szellemével szemben (Ügy van! Xfgy van! jobbfelől.) köteles bizonyos következmények terhe mellett jelentkezni vizsgálatra és gyógykezeltetésre. Ennek a rendelkezésnek a hatásai ma tulajdonképpen még beláthatatlanok. Magától értetődő, hogy különösen kezdetben bizonyos zökkenők lesznek, amíg társadalmunk maga is rászokik arra, hogy vannak ilyen rendelkezések. Hiszen valahogyan úgy szokott lenni ezekkel a törvényes rendelkezésekkel Magyarországon, hogy itt nincs hiba a jó törvényekben, ilyen van elég, csak a végrehajtás, még inkább pedig a betartás szokott hiányozni ezen a téren. Lassankint azonban mindenesetre ez az intézkedés is átitatódik majd a közszellembe és meg vagyok győződve arról, hogyha a közegészségügyi szervek működése és a felvilágosító munka révén elérkezünk oda, hogy erről mihamarabb minél szélesebb körök vegyenek tudomást, akkor valóban elérkezünk a betegségmegelőzésnek ahhoz a fokához, amelyet minden közegészségügyi politika, intézkedés és anyagi áldozat céloz. Ezt a rendelkezést egészíti ki a törvényjavaslatnak az a szakasza, amely az elővezettetésről rendelkezik. Nem elégszik meg az egyesek lelkiismereti felelősségével, mert hiszen ez az intelligencia foka szerint is különböző, hanem kimondja, hogy ha valaki abbahagyja a megkezdett kezelést és a zárt borítékban hozzá kiküldött hatósági, polgármesteri vagy egyéb figyelmeztetőt nem veszi fiery elembe, még elővezetésnek is helye lehet. Közkötelességgé teszi tehát ez a szakasz azt, hogy mindenki ápolja a másra egészségét, jelesül megakadályozza a fertőző betegsésrek elsúlyosodását és tovaterjedését. Kötelességgé teszi pedig úgy, hogy ezekhez bizonyos szankciókat is kapcsol. Egy érdekes kezdeményezést is látunk a törvényjavaslatban. Ez pedig a házasságkötést megakadályozó rendelkezés, ha a kezelőorvosnak-, vagy valakinek tudomására jut, hogy a házasságot kötni szándékozó egyik fél például ülése 19SV decembvr 14-én, csütört&k&n. fertőző nemibetegségben szenved. Ez még nem clZ cl rendelkezés, amelyet mindnyájan várunk, nevezetesen nem a házasság előtti kötelező vizsgálat általánosságban, tbc. és venerikus vonatkozásban, mégis valami nyoma az e féle haladó útnak, mert az eddigi állapottal szemben az a helyzet, — amit a törvényjavaslat is részletez — hogy ha valakiről orvosa megtudja, hogy fertőző betegségben szenved, köteles ezt bejelenteni, mint egy kvázi halasztó jellegű házassági akadályt. A titoktartás kérdését kellene még ebben a csoportban megemlítenem és felhoznom azt, hogy az orvosi, a kezelői abszolút titoktartás feloldást nyer, a szükségszerű és józan közcél mértékének határáig. Nevezetesen, ha a munkaadó, vagy a kezelőorvos megtudja azt, hogy alkalmazottja, avagy a kezelése alatt álló beteg fertőző betegségben szenved, köteles ezt bejelenteni, illetőleg köteles odahatni, ,hogy azok az intézetek, amelyek ennek gyógyításával foglalkoznak, számontartsák, sőt tovább megyek, necsak számontartsák, hanem ha lakhelyváltozás történt, vagy pedig a betegségben az egyén elhalálozott, lakásának a fertőtlenítése szempontjából is kötelesek mindezt bejelenteni, illetőleg kötelesek minden intézkedés megtételét elősegíteni. A harmadik nagy csoportja a törvényes rendelkezéseknek az, amelyet akár az egészségügyi szervek tökéletesítésének is nevezhet nék. Méltóztassék elképzelni, hogy a törvenynyel elősegítendő közegészségügyi berendezések -- különösen a tüdőbeteggondozó intézetekre gondolok — mint egy erezet fogják átfogni hazánkat olyan értelemben véve, hogy minden járási székhelyen egy-egy tüdőbeteggondozó intézetet kívánunk létesíteni, ami azután a centruma lesz a járás közegészségügyi szolgálat ellátásának. A beteggondozó intézet a maga szakorvosaival, a maga szakfelszerelésével, a maga rendelkezésére álló ápolási lehetőségével és a járásban lévő tisztiorvosok és egyéb gondozó szervek összeműködésével át-és átszűri idővel a teljes lakosságot egészségvizsgálat, egészségápolás és egészségvédelem szempontjából. A törvényjavaslatnak ez^ a rendelkezésé, amilyen csendes, olyan hatásos. Egymásután létesülnek ezek a tüdőbeteggondozó intézetek járási székhelyenként és azoknak forgalma, azoknak használhatósága igazolja leginkább azt, hogy mennyire szükség volt mindezek létesítésére. A helyzet tudniillik az, hogy faluról eddig általában csak az úgynevezett nyilt fertőzéses betegek kerültek megfelelő kezeles alá. Ezeket többé-kevésbbé gondozták a tüdőbeteggondozó intézetek, tehát a járásba eljutott szakintézet, szakorvos és szakberendezések segítségével a legteljesebb megelőző egészségügyi szolgálat kiépíthető. Kiépíthető pedig azért is. mert az />rvo

S nem egyedül áll ott: ápolónője, gondozónője van, illetőleg gondozónői szervezete, a Zöldkereszt-szervezeten keresztül, a tüdőbeteggondozóban adott tanács betartását ellenőrizteti, gondozónői pedig kinn a faluban annak ápolását, akit a járási székhelyen megvizsgáltak, egészségi állapotáról megfelelő képet kaptak és kezelését megfelelően megszabták, ezt a kezelést kinn falurólfalura továbbviszik, amennyiben a maguk nevelő és felvilágosító munkájával mindazokat a hozzátartozókat felvilágosítják, akik ezen az úgynevezett szakkezelésen, illetőleg szakvizsgálaton átmentek. Ha így a hierarchiánál a célszerű szerve-