Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

Az 'országgyűlés képviselőházának 67. ülése 1989 december lU-én, csütörtökön. 105 dozza és intézkedéseinek javarésze azt célozza, hogy egyetlen egy ember se érezhesse magát Magyarországon gyengébbnek, hátrábbvaló­nak, vagy kisebbnek azért, mert szegény és mert nem jut neki például egészségének ápolá­sára. A kisebbség érzése, a szegény emberben különösen, az úgynevezett gyengeségek közé tartozik, nemzeti szempontból; gyengeség ez addig, míg valóban van oka annak a szegény embernek azt éreznie, hogy a csodálatos földi élet igazsága vagy igazságtalansága íme az egészség helyreállításánál a gazdagokat meny­nyivel jobb helyzetbe hozza. Ezért nevezem ezt a törvényjavaslatot olyan hangsúllyal szociá­lisnak, mert ha elérkezünk oda, hogy a tör­vényjavaslatban felsorolt intézeteken és intéz­ményeken keresztül valóban minden egyes arra szorulót, helyesebben minden egyes sze­gény embert a védő, gondozó intézetek szak­orvosa, általános orvosa, a Zöldkereszt gon­dozónője átvizsgál és felülvizsgál, nemcsak ak­kor, amikor már beteg, amikor betegsége már fertőző, hanem előzetesen is, akkor minden bi­zonnyal eljutunk ahhoz a különlegesen óhaj­tott állapothoz, hogy ne legyen Magyarorszá­gon egy ember sem, aki ne érezze^ azt, hogy ime az egészség fenntartása, az egészség visz­szaszerzése nemcsak a gazdagok kiváltsága. Egy másik szociális rendelkezése ennek a törvényjavaslatnak az, hogy valahogy a munkavállaló megbecsülését jelenti. Abban a kölcsönösségben, hogy^ nemcsak a munkavál­laló köteles magát vizsgálatnak alávetni és amennyiben fertőző betegségben, tbc.-ben vagy nemi betegségben szenved, ezt a munka­könyvbe beírják és ezt köteles megmutatni munkaadójának, illetve munkaadója ezt észre­veheti, hanem fordított viszonyban is, a mun­kaadó köteles, mielőtt valakit alkalmazna, fi­. gyelmeztetni arra, hogy családjában tbe.-s megbetegedés van, látom a másik rendkívüli horderejű szociális intézkedést, mert ez való­ban a munkásnak megbecsülését és közvetve a munkának megbecsülését jelenti, ami, azt hi­szem, kivétel nélkül mindnyájunk óhaja. A szociális gondoskodás gondolatai közt találunk egy olyan részletintézkedést, amely szintén megemlítésreméltó, ez pedig a szegény­sorsú betegeknek a szakorvos székhelyére való elszállításának, utaztatásának kérdése. Azokra a helyekre, ahová vasút szállíthatja a beteget, az államkincstárt terheli az utazási költség, ha azonban az ilyen központi gondozóhely, mondjuk, járási székhely, nem közelíthető meg a faluból vasútón, akkor a község terhére elő­fogatot kell kirendelni és azzal beszállítani a beteget. Méltóztassék elképzelni, micsoda kor­szakalkotó intézkedés ez. Tulajdonképpen fel sern tudjuk becsülni a jelentőségét mi, akik valószínűleg közel vagyunk orvoshoz, vonaton yagy a/utón közlekedünk és talán nem is tud­juk] eléggé értékelni, mit jelent annak a sze­gény Nagy Jánosnak vagy Kis Péternek ott távol a járási székhelytől, 50—60 kilométer­nyire vagy akár csak tíz kilométernyire is, hogy nem okoz neki gondot a kölcsönfuvar, a szívességi fuvar ledolgozásának kérdése, nem okoz neki gondot a párna eladása vagy elzá­logosítása, azért, mert a szegény embernek ezentúl joga lesz arra, hogy a község szállít­tassa be, ha ezekből a betegségekből kifolyólag magával tehetetlen állapotba kerül. T. Ház! Következő klasszikus szociális in­tézkedése ennek a törvényjavaslatnak az. hogy a szegények ingyenes orvosi kezeléséi helye­sebben a szegény gyermekek betegség esetéu kötelező .bejelentését az eddigi hétesztendős korról 18 éves korra emeli fel. Mindnyájan tudjuk, hogy az emberi szervezet fejlődése úgy van felépítve, hogy különböző időszakokban, az úgynevezett fejlődési váltó időszakokban különösen könnyen fertőződik különösen tbc­vel. Nem vagyok orvos, de amennyire vissza­emlékezem a közegészségügyekről hallottakra, úgy tudom, hogy ezek az időszakok a 3-^-4., a 7—8., továbbá a 12. és a 15—16. évesekre, a ka­maszkori fejlődés idejére esnek. Ez a javaslat bölcsen úgy rendelkezik a szegény emberek szempontjait figyelembevóve, hogy nemcsak hétéves korig, — amikor a gyermek iskolába kerül, — hanem azon túl is kötelezően ,kell igénybe venni a hatósági orvos segítségét, amennyiben betegségről van szó. Ez a három intézkedés, amelyről az előbb szólottam, együttesen azt jelenti, hogy Ma-' gyarországon a szegény ember egészsége sem hátrább való, sőt ellenkezőleg azt látjuk, hogy míg a vagyonnal rendelkező, vagy szegénynek nem számítható, rendszeres jövedelemmel ren­delkező embert a saját anyagi viszonyaira bizza, addig a szegény emberre nézve kötelező egészségvédelmi rendszert épít ki, hogy így a : nemzet legdrágább kincseinek egyikét, a nem­zet tagjainak testi egészségét is gondozza. A szociális rendelkezések között van egy, : nem is annyira csak az egyes egyénekre, ha­nem a nemzet közösségére, helyesebben egyes tájaknak, egyes vármegyéknek, vagy akár egyes községeknek a népére is kiterjedő szo ciális intézkedés, nevezetesen az, hogy mind a í a tbc.-s, mind a venerikus megbetegedések, J vagy helyesebben, járványszerű megbetegedé­sek fennforgása esetén lehetőséget nyújt arra, hogy annak a tájnak a lakói csoportos orvosi vizsgálatok alá vétessenek, illetve a venerikus megbetegedések járván y szerűsége vagy^ töme­ges előfordulásának gyanúja esetén vérsavó­i i vizsgálatot lehessen ugyancsak ilyen formá­ban végezni. Bölcs intézkedése ez a törvény­javaslatnak, amikor az egyes emberből ki­indulva lépésről-lépésre és fokozatosan ter­jeszti ki az egyes községekre, embercsopor­tokra, esetleg földrajzi táiak lakosaira ennek a kötelező gondoskodásnak a törvényes lehe­tőségét, mert ha áldozatokat fordít — mint ahogyan áldozatokat fordít — az állam és a i nemzet, kell törvényes alap és lehetőség ahhoz is, hogy az ezeknek a nyavalyáknak megelőzé­j «ével foglalkozó intézmények és közegészség­ügyi szervek olyan puvoárral rendelkezzenek, 'amely eleve biztosítja zavartalan és eredmé­nyes működésüket. . A szociális jellegű rendelkezések között meg kell végül említenem azt. hogy úgyneve­zett szegény gyermeket — ezeket régebben le­lenceknek nevezték — csak az fogadhat há­zába, aki előzetesen orvosi bizonyítvánnyal igazolta, hogv családjában fertőző tbc-beteg, illetve venerikus beteg nincs. Talán, mert a gyermekeket szoktuk a lesrjobban szeretni, azért találom ezt a törvényjavaslat legkedve­sebb intézkedésének, de meg azért is, mert éppen az elhagyatottabb felnőttek vilásra után következő elhagyott gyermekekről való szo­ciális gondoskodásról van itt szó. Méltóztassék elképzelni, hogy falun ezeket a gondozásba adott gyermekeket — azért, mert 12—10—8—7 pengőket kapnak érte — szívesen fogadiák az emberek hazukba, különösei ott. ahol több a gvermek. Teszik ezt azért, hogy segítsenek a nevelésben, de viszont maguk is bizonyos tárgyi hasznát lássák ennek, mert hiszem ha t az ilyen kiadott gyermek felnő, előbb-utóbb a ' házban kisegít« munkaerőt jelentvén, magján

Next

/
Thumbnails
Contents