Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

104 Az országgyűlés képviselőházának 67, egészségre is. (ŰŰM van! jobbfelől.) Ha a lélek és a test egészségét össze kell hasonlítanunk, akkor — bár nem kívánok közhelyekkel előhozakodni — rá kell mulatnom arra, hogy a lelki erő milyen hallatlanul nagy nemzetépítő és nemzetfenntartó tényező. Ez a törvényjavaslat majd lehetővé teszi azt, hogy megváltozván az előbb említett és kifogásolt szegényes közerkölosi felfogás és a testápolására is több lehetőséget adván, elérjük, hogy milliók és milliók egészséges lelke egészséges testben lehessen. Es ez jelenti az igazi erőt. Ezt igazolja az a régi, gyakran elferdített és^ rosszul citált közmondás is, amely ép testről és ép lélekről beszél. Az igazi közmondás ugyanis azt mondja, hogy: »orate, ut fit mens sana in eorpore sano«, — vagyis imádkozzatok, hogy legyen ép testben ép lélek, imádkozzatok és dolgozzatok ezen, teremtsetek minél több ilyen közegészségügyi berendezést, közegészségügyi szervezetet, minél több tisztiorvost és minél több olyan szociális rendelkezést, mint amilyenre a későbbiek folyamán leszek bátor rámutatni és akkor elérjük a nemzet egészsége szempontjából azt az összhangzatos állapotot, amikor a lehetőségihez képest majdnem minden magyar — mondjuk ki az utópisztikus álmot: minden magyar — egészséges testben élhet egészséges lelkű nemzeti életet. Bele kell vinni a köztudatba azt, — és a törvény által rögzített és életrekeltett intézmények segítenek ebből a szempontból — hogy ezek a népbetegségek — a tbc. és a venereás betegségek — nagy átkai ugyan az emberiségnek még ma is, de korántsem olyan veszedelmesek ésleküzdhetetlenek, mint amilyeneknek azelőtt hitték. Bátor vagyok ezt igazolásul is felhozni azokkal a türelmetlenekkel és sürgetőkkel szemben, akik azt hiszik, hogy ezzel a rendkívül nagy feladattal szemben — hiszen körülbelül 140.000 tbc.-s fertőzött van az országban és 13.000 a halottak száma, aminthogy azt szokás pontos adatnak elfogadni, Ihogy tízszer annyi a betegek száma — a javaslat intézkedései tulajdonképpen apró-cseprő kis intézkedések és elenyészően csekélyek. T. Ház! Az egészségügyi védelem rendkívül hosszú és tanulságos utat tett meg. azóta, amióta ezeket a különböző népbetegségenként ismert nyavalyákat: a tbc.-t és a venereás betegségeket ráolvasással, egyszerű eszközökkel, vagy ahogyan a népegészségügyi múzeumban láthatjuk, a vérbajosokat dohányfüsttel és füstöléssel próbálták gyógyítani. Tény az, hogy ezeknek a betegségeknek jelentékeny része súlyos és nem gyógyítható, de az is igaz, hogy ha ezek a szervek megkezdik általános és minden nárásra, a járásokon keresztül pedig minden falura is kiterjedő megelőző munkájukat, akkor elérjük ezeknek a szerény eszközöknek segítségével azt, hogy a fertőzöttek száma is kevesebb lesz, csak meg kell várni az intézmények tökéletes kiteljesedését és munkájának megindulását. De tudnunk kell az előzményekről is valamit és ezért bátor vagyok megemlíteni azt, hogy ezt a törvényjavaslatot rendkívül hosszadalmas és szorgalmas munka előzte meg. Nem a törvényjavaslat szövegezésére gondolok most, hanem arra a lehetőségre, hogy a magyar közegészségügyi szolgálat eljutott addig, hogy benyújthatta ezt a törvényjavaslatot. Ennek a törvényjavaslatnak van egy igen kedves titka; nem mond többet, nem ígér többet, csak anyülése Î9S9 december lU-en, csütörtökön* nyit, amennyi a szegényes körülmények között megvalósítható, illetőleg ami máris a megvalósítás stádiumában van. Tudnunk kell, hogy egyes országos - közegészségügyi gondoskodás felépítésénél általában az a szokás, hogy elmennek egy gazdagabb vagy szegényebb más állam berendezését tanulmányozni, ami alól természetesen az illetékes magyar szervek sem vonták ki magukat, de tudnunk kell azt is, hogy mindaz, ami ebben a törvényjavaslatban előttünk fekszik, különlegesen a magyar viszonyokban gyökerezik, a javaslat intézkedéseit a magyar tapasztalatokból vonták le és kifejezetten a magyar viszonyokra alkalmazták. Ezt hangsúlyoznom kell azért, mert kétségtelen, hogy más államokban, akár Franciaországot, akár Olaszországot veszem figyelembe, olyan intézmények tömegét láttuk életrekelni az elmúlt húsz esztendő alatt, amelyekről a békebeli közegészségügyi szolgálat talán még álmodni sem mert és amelyek mellett nekünk talán pirulnunk kellene, vagy szerényen félrehúzódnunk. Nem, mélyen t. uraim, a mai törvényjavaslat r egy olyan általános közegészségügyi fejlesztésnek lényeges határköve, amely apró tanulságokból, a magyar adózó, a magyar állam teherbíróképességének és a közszükségletnek figyelembevételével hallatlan hangyaszorgalommal valósította meg már előzetesen azokat a gondozó intézményeket, amelyeknek ez a törvényjavaslat a koronája és kiegészítője lesz. Tudnunk kell azt, hogy az 1920—30-as évek közt a közegészségügyi politika főkép a betegségek gyógyítási intézményeire feküdt rá, miután a bajok közt természetszerűleg azt szokás előbbrevenni, amely nagyobb és amely fenyegetőbben veszedelmes. 1930-tól kezdődően, közelebbről véve, 1927-től kezdve, közegészségügyi politikánk rátérhetett már a megelőző politikára, a prevencióra is. Ennek kapcsán nem feledkezhetem meg arról, hogy az 1920-tól 1930-ig terjedő tíz esztendőben egészségügyi politikánk inaugurálója és szorgalmas művelőj«; Scholtz államtitkár úr volt. Meg kell azonban arról is emlékeznem, hogy a megelőző szolgálat kiteljesítése érdekében a belügyminiszter úr és annakidején vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök úr gyűjtés útján is szereztek pénzt, — szegénységünkben mintegy 3'5 milliót — hogy a Zöldkeresztet, a kutakat, a közegészségügyi létesítményeket úgy tudják életrekelteni, illetve továbbfejleszteni, hogy ne támadjon hézag az előbb említett megelőző egészségvédelmi szolgálat ellátásában és fejlesztésében. Magát a törvényjavaslatot bírálat tárgyává téve, három főszempontra csoportosítottam azokat a különleges tanulságokat, amelyeket szükségesnek tartok megemlíteni. Ez a törvényjavaslat ebből a szempontból új áttörést jelent. Elnevezhetnénk ezt a törvényjavaslatot akár önálló szociális törvényjavaslatnak is s nem tisztán a tbc, és a nemi betegségek ellen küzdő törvényjavaslatnak; elnevezhetnénk akár a köz érdekében a személyes szabadság korszerű korlátozása törvényjavaslatának is és végül elnevezhetnénk ezt a törvényjavaslatot, amely szerényen résztletmunkának, részletintézkedésnek nevezi magát, akár az egészségügyi szervek fejlesztési törvényjavaslatának is. Ha a szociális rendelkezések szempontjából nézem, akkor a következő gondolatokat tartom kiemelendőnek: Csodálatos intézkedése ennek a törvényjavaslatnak az, hogy valahogy a szegény embert felemeli, a szegényeket gon-