Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

98 Az országgyűlés képviselőházának 67. lehet a belügyi kormányzatnak a felvilágosító munka. Méltóztassék megengedni, hogy egy pillanatra kitérjek erre is. Nagyon jól tudjuk, hogy van a kormányzatnak egy olyan intézkedése, amely az úgynevezett iskolánkívüli népművelésről rendelkezik. En falun nőttem fel és láttam, hogyan megy ott ez az iskolán kívüli népoktatás. Ha ideális állapotot akarunk elképzelni, akkor az iskolánkívüli népművelésnek, népoktatásnak olyannak kell lennie, hogy mindazokat a tudnivalókat, gyakorlati ismereteket, amelyeket az oktatási iclő alatt évről-évre közölni lehet, minél szélesebb körben sajátíthassák el. Erre a költségvetésben is igen tekintélyes összeg van beállítva. E helyett azonban igen sok helyen — saját tapasztalatom alapján állítom ezt — nem történik más, csak az, hogy egy igen jószándékú tanítóbácsi beviszi a gramofont, lejátszik néhány lemezt, elénekelnek néhány nótát, vetítenek néhány képet, azután így jól-rosszul elmondott előadás hangzik el, de az sajnos, igen sok helyen nem történik meg, hogy a dolog gyakorlati részéhez úgy nyúlnánk hozzá, ahogyan kellene. Nem akarok általánosítani, de ha ennyire őszintén idehozom ezt a kérdést, ezt azzal a szándékkal teszem, hogy kérjem a kormányt, méltóztassék gondoskodni arról, hogy ha már a nemzet egy nagy összeget áldoz arra, hogy iskolánkívüli népoktatást folytasson, akkor az olyan legyen, amilyennek lennie kell. Az iskolán kívüli oktatással, illetőleg a nép felvilágosításával kapcsolatos intézményei a kormánynak a Zöldkereszt és a Stefánia-intézmény. Igen sok helyen tapasztalható, ahol például Zöldkereszt és Stefánia-intézmény is van, hogy bizonyos súrlódások állnak elő és ezek a súrlódások bizonyos kellemetlen következményekkel járnak, amelynek a cél lati a kárát. Éppen ezért, megkérdem a belügyminiszter urat, vájjon a gümőkor elleni harc, illetőleg a közegészségügy előmozdítása szempontjából nem volna-e lehetséges, hogy ezt a két intézményt összekapcsoljuk, illetve egy vezetés alá helyezzük, mert lényegileg, hatásaiban mind a kettő ugyanazt akarja? Azt hiszem, nagyon hasznos dolog volna, ha a két intézményt egységes irányítás alá vonnánk, mert ez lehetővé tenné a gyorsabb intézkedést és egyúttal kiküszöbölné bizonyos kellemetlen dolgok bekövetkezésének lehetőségét. T. Ház! Az előbb említett lakáskérdéssel kapcsolatban volna még egy megjegyzésem és ez a eselédlakásokra vonatkozik. Egészen természetes hogy ha az országban járunk, mindenütt találkozunk cselédlakásokkal, de igen kevés helyen találkozunk olyanokkal, amelyek a tüdővész elleni küzdelem szempontjából az egészségügyi feltételeknek megfelelnének. Ezekben a cselédlakásokban egy szobába van összezsúfolva egy nagy létszámú család, ha tehát egészségügyi intézkedésről, tüdőbaj elleni harcról beszélünk, akkor ezt a helyzetet meg kell szüntetni. A nagybirtokosok, akiknek birtokán tömegével vannak ilyen cselédlakások, legyenek kötelesek egészségügyi szempontból kifogástalan lakást bocsátani a cselédség rendelkezésére. Felesleges erre részletesebben kitérnem, mert hiszen ezeket az állapotokat valamennyien tapasztaljuk. Ha azonban tapasztaljuk és tényleg komolyan vesszük, mint ahogy komolyan kell venni a népbetegségek elleni harcot, akkor találjuk meg a módját annak, hogy a cselédség egészségesebb, kedvezőbb elhelyezést nyerjen. ülése 1939 december 14-én, csütörtökönt. T. Ház! Amikor a javaslattal kapcsolatban a Nyilaskeresztes Párt nevében és megbízásából mindezeket felhozom, a Ház elé terjesztem, szükségesnek tartom megjegyezni azt, hogy ezek a kifogások a cél érdekében történtek, a cél nagyságának belátásából fakadtak. Célom az volt ezekkel a kifogásokkal, hogy a közös ellenség ellen való harcot minél hathatósabban, minél hatékonyabban tudjuk végrehajtani. Nagyon szeretném, ha ezeket a felhozott és megvalósítható kívánságokat a javaslat részletes tárgyalásánál mérlegelés tárgyáva méltóztatnának tenni és ami helyes, — már pedig meggyőződésünk szerint mindegyik kívánatos — azt a részletes tárgyalás folyamán a javaslat kiegészítéseként elfogadnák. Egyben pedig szeretném minél hamarabb beváltva látni azt az ígéretet, amelyet az előadó úrtól hallottunk arra vonatkozólag, hogy a családvédelmi javaslat a Ház elé kerül, hogy nemcsak ilyen preventív intézkedésekkel, hanem gyökeres szociális intézkedések egész sorozatával lehetővé tegyük, hogy az ország előbbrehaladjon a nemzetközi egészségügyi statisztikában, ahol ezidőszerint szomorúan lemarad. Mi, nyilaskeresztesek ezeket a nemzet, a faj, valamint az egészségügyi szolgálat érdekében megnyilvánuló komoly szándékokat honoráljuk és kérjük, hogy az elmondott megjegyzéseket a részletes tárgyalás folyamán tekintetbe venni méltóztassanak. A javaslatot általánosságban a részletes vita alapjául elfogadom. (Taps a Ház minden oldalán.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül! Porubszky Géza jegyző: Szabó Zoltán. Elnök: Szabó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Szabó Zoltán: T. Ház! Az a javaslat, amelyet nemcsak a szakember tárgyilagosságával, hanem a népért és a nemzetért szolgáló magyar áttüzesedett elfogultságával ismertetett az előadó és amelyhez jóleső tárgyilagossággal szólt hozzá az imént a 'Nyilaskeresztes bárt vezérszónoka is, egyik láncszeme a kormány nemzetépítő progi'aminjának. Jóleső bizonysága ez annak, hogy a mi kormányzatunk szociális kormányzat, hogy a belügyminisztérium szociális minisztérium és hogy a nemzettest egésze felett gondviselő, gondos kezek őrködnek. T. Ház! Az előttünk fekvő javaslat általános tárgyalása folyik most s ezért az a néhány szempont, amelyre rá akarok mutatni, elsősorban általános szeimpotit lesz., A javaslat előadója is nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy a világháború szörnyű emberáldozatának egyik szükségképpeni visszahatása volt az az irány, amely az ember megbecsülése felé fordult. A mostani világháborús gazdálkodásnak a semleges országokban is érezhető hatása is bizonyság arra, hogy valamiuek az igazi értéke akkor lesz előttünk nyilvánvalóvá, amikor vagy elfogy, vagy pedig legalább részben nélkülöznünk kell. A nagy világhelyzetben a világháború után különöskép állt ez ránk, magyarokra. A véráldozat, a bolsevista diktatúra, a trianoni békediktátum szörnyű csapása után maradt romhalmazban, mint árvíz vagy tűzvész után, lel tár ozgatni kezdtük mi is a megmaradt javakat és akkor döbbentünk rá, hogy milyen nagy és hasonlíthatatlan értékünk az ember nekünk, a magyar nemzetnek, mindenekfelett való értékünk a magyar lelket hordozó magyar em~