Képviselőházi napló, 1939. IV. kötet • 1939. december 12. - 1940. február 16.

Ülésnapok - 1939-67

96 Az országgyűlés képviselőházának Wr a legkifögástalanabb helyzetben van. '. •'• Éppen ezért amikor a javaslat tárgyalásá­nál kifogásainkat megemlítjük, legelsősörbáii is az előttünk fekvő javaslat 3. §-ának második bekezdését illetőleg óhajtok ahhoz megjegyzé­seket fűzni. A második bekezdés ugyanis azt mondja (olvassa); »Ha a beteg betegségét nem gyógykezelteti vagy a fertőzés meggátlására vonatkozó orvosi rendelést nem tartja meg, a titoktartás kötelességét nem szegi meg áz, aki a betegségről a hatóságot, a munkaadót vagy a beteg részéről fertőzés közvetlen veszélyének egyébként kitett más személyt értesíti.« •Kétségtelen, hogy a javaslatnak az a szán­déka, hogy megakadályozzuk a betegség ter­jedését. Minthogy azonban más államokban is, amelyekről az indokolásban is szó van, látjuk azt, hogy ezt a mértéket kevésnek tartják és minthogy a meggondolás is azt mondja, hogy különösen nálunk ilyen veszedelmes betegsége­ket mentől alaposabban tudjunk meggátolni, én azt kérdem, hogy amennyiben lehetséges, — már pedig akadályát nem látom — sokkal drákóibb szigorral próbáljunk itt ehhez a kér­déshez hozzányúlni, és már előzőleg, mielőtt még a veszély bekövetkeznék, akként módosít­suk a javaslatot, hogy igenis már előzőleg tör­ténjék meg az a figyelmeztetés, hogy ezzel azután a nép, a nemzet közössége érdekében minden intézkedést megtehessünk abban az időben, amikor az még kellő alapossággul hatni is tud. Ugyanakkor, amikor a javaslatot a to­vábbiakban bíráljuk, szükségesnek tartom ugyancsak hangsúlyozni azt a körülményt, hogy ezeket az intézkedéseiket a lehetőség sze­rint mennél hamarább tegyük meg a ható­képesség szempontjából. A 8. §-ban ugyan­csak ezzel kapcsolatiban a preventív intézkedé­sek szempontjából történik rendelkezés, amely azt mondja, hogy ha a háztartásban! vagy általában véve a háztartási alkalmazott, be­járó vagy albérlő a szerződés megkötése előtt tudomásul bír arról, hogy ott gümőkóros fer­tőzés van, az két tanú előtti nyilatkozatával már a lakásban tartózkodhatik, illetőleg az ipari munkaadó például a 18 éven felüli alkal­mazottat lakással és élelmezéssel láthatja el. Szerény véleményem szerint, ha valahol ilyen gümőkóros fertőzés, fertőző megbetegedés tör­ténik, amely természetszerűleg ragályos beteg­ség lévén, igen könnyen fertőzhet egészséges személyeket is, minden úton-módon meg kellene akadályozni, hogy annak a fertőzésnek a lehetősége egyáltalában fennforogjon. Hiszen ha tényleg fertőzött beteg van egy háznál, amely betegség ragályos, akkor szerintem min­den eszközzel meg kell akadályozni azt, hogy ott egészséges személy _ foglalkozhassak, mert senki sem garantálhatja azt, hogy ebből, ha ugyan 18 éven felül van már, fertőzés ne következhessek be. A javaslat 14. §-a azt mondja, hogy (cl­vassa): «Az egészségvédelmi szolgálatnak a gümőkór elleni védekezés körüli tennivalóit és a tüdőbeteg-gondozó intézethez való viszonyát a belügyminiszter rendelettel állapítja meg.» Szerintem ez a paragrafus egyike azoknak, amelyek a jövőt illetőleg igen fontos rendel­kezések kiinduló pontjai. Amikor ugyanis mi az előttünk fekvő javaslat kapcsán, mint az előblb mondottam, egy nemzeti közellenséggel harcolunk, akkor igen fontos, hogy az a had­rend, amely ezzel az ellenséggel szemben fel­sorakozik, olyan legyen, amilyennek lennie» ülése 1939 december lU-éri, csütörtökön. kell és tudjon harcolni, ahogyan ott abban ár­harcban a legnagyobb és a legtökéletesebb* eredményt tudja elérni. ­Ezzel kapcsolatban ehhez a szakaszhoz;. volna egypár szerény megjegyzésem és pedig az, hogy valamennyien tudjuk azt, hogy ; az. orvostársadalomnak egy igen tekintélyes része olyan helyzetben van, amely nemcsak hogy azt nem engedi meg, hogy intenzivebben, Ön­i képző munkát tudjon végezni, de ugyanakkor* még a létminimum határán mozgó életlehető­séget sem tud neki biztosítani. Amikor tehát ezziel kapcsolatban az'orvosok helyzetén fel­tétlenül szükség volna segítenünk, ez különös­képpen azokra az orvosokra áll, akik a tüdő­betegséggel foglalkoznak, egyrészt! azért, mert nagyon jól tudjuk, igen nagy veszélynek­vannak kitéve, másrészt pedig éppen a tüdő­betegség az, amely orvosi szempontból is igen, igen sok melléktanulmányt tételez fel, ezeket a melléktanulmányokat pedig anyagilag is le­hetővé kfillene tenni. Ezzel a paragrafussal kapcsolatban ugyanis igen fontos, hogy szak­orvosképzésünk olyan legyen, amilyen elbből a szempontból kívánatos. Igen kérném tehát a belügyi kormányzatot, illetőleg a . belügymi­niszter urat, méltóztassék megadni a lehető­séget arra, hogy azok a szakorvosok, akik a tüdőbetegség, illetőleg á gümőkór ' ellen való harcban csakugyan sorompóban állanak, minél szélprsebb látókörrel rendelkezzenek, # a nemzet érdfikében minél több fegyvert ^ tudjanak ma­guknak gyűjteni, hogy így annál hathatósabb és erélyesebb küzdelmet folytathassanak ezzel a nemzeti veszedelem miel szemben. Ugyanakkor, amikor az orvosoknak, külö­nösen a gümőkór-szakorvosoknak fokozottabb tanulmányi támogatását kérem, a fokozottabb szanatóriumi kezelés előmozdítását is felemlí­tem. Nem közömbös, hogy amikor az orvosnál jelentkezik egy tüdőbeteg, amikor tehát meg akarja indítani harcát egészségéért, hogyan kezeltetik, milyen körülmények között gyó­gyíttatja betegségét. Nem akarok általánosí­tani, de ezzel kappcsolatban orvosi szakkörök­ből igen szomorú eset jutott tudomásomra* Nem Ihozok fel több esetet, csupán ezt az egyet, mert erről pozitív tudomásom van. A szanató­riumi kezelés során egy kevésbbé súlyos tüdő­beteg olyan környezetbe került, amelyben ná­lánál sokkal súlyosabb betegek voltak, a ^sza­natóriumi kezelés tehát nemcsak betegségének javulását nem mozdította elő, hanem még in­kább súlyosbította; olyan környezet, amely­ben nálánál súlyosabb betegek voltak, csak súlyosbíthatta állapotát. Nem ártana tehát utána nézni, hogy a jö­vőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő. Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem intézkedik arról sem, ami uedig szintén ide­tartoznék és ami az eljövendő magyarság szempontjából igen fontos. Sajnos, a tüdővész meglehetősen el van terjedve hálunk, így igen sok esetben előfordul az az eset, hogy a tbc-s anvának olyan környezetben kell magzatát világra hoznia, amelyben a fertőzés veszélye százszázalékig- fennáll. íEzzel kapcsolatban az volna a kívánatos hogy a tbc-s anya, aki gyer­meket hoz világra, olyan körülmények között szülhessen, amelyekben az úiszülött csecsemő ne legyen kitéve.a fertőzésnek; kívánatos te­hát .az anya elkülönítése, • hogy a balnak, a fertőzésnek a 1 élhetőségét ezáltal minél ki­sebbre csökkentsük. . :•• Van még egypár olyan kérdés, amelyet a

Next

/
Thumbnails
Contents