Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

fW'' *Àz országgyűlés kêpviselokdzdnàUâl. : birtokreformot hoztuk, nem voltak itt! — Felkiáltások a szétsóbaloldalon: Cérnahang! — , hapchanyi Lasziu: .Díszére válik magának is! — Ltu «tanús: mi van a binarnagyoajonu földosztással?) Einök: Kérem a képviselő urat, legalább saját partjának interpelláló képviselőjet szíveskedjék meghallgatni. Orosz Minaiy: A Nyilaskeresztes Párt programmbeli célkitűzését egyetlen pontban foglalhatom össze. (Egy hang jobofelöl: Ez interpeuációf) Hozzátartozik, (hapcsanyi jLaszió a jobboldal felé: Ügy-e, kényelmetlen hallgatni!?) Olyan társaaalmi berendezkeüést akarunk, amelyben a nemzet Összes szellemi, erkölcsi és anyagi értékei maradéktalanul fordíthatók a nemzetközösség szolgálatára. (Mozgás.) Tudatában vagyunk annak, üogy a mostanában megindult népi versenyben, amely a jövőben még fokozódni fog, csaj£ az a nemzet állja meg a helyét, amely ezt a kitűzött célt el tudja érni. Mi, t. túloldal, már nagyon sokszor hangoztattuk azt, hogy ebben a gazdasági berendezkedésben nem lehet elérni ezt a kitűzött célt, mert az anyagi erőnket nem tudjuk maradéktalanul a nemzetközösség szolgálatába állítani. (Kapcsányi László: itozoga a rendszer!) Sokszor hangoztattuk az igen t. kormánynak azt^js, hogy a magyar nemzeti tőke nem egyeaül anyagi értékek Dől áll, hanem szellemi, erkölcsi és anyagi értékekből tevődik össze. Hangoztatnom kell ezt különösképpen azért, mert nap-nap után arról kell meggyőződnünk, hogy a miniszterelnök úr, a magyar királyi kormány, a belügyminiszter úr, a magyar közigazgatás semmibe sem veszi azt az értéket, amelyet a magyar közösség számára az emberekbe oltott igazságérzet, becsületérzés, a vezetők iránti hit és bizalom és az emberekbe oltott közösségi érzés jelent, pedig a miniszterelnök úrnak mint pedagógusnak nagyon jól kellene tudnia, hogy ezek a szellemi értékek sokkal fontosabbak az anyagi értékeknél. A miniszterelnök úrnak tudnia kellene, hogy nincsen közösségi élet közösségi érzés nélkül. A miniszterelnök úrnak tudnia keli, hogy baj van abban a társadalmi berendezkedésben, ahol meginog az egyénekben a vezetők iránti hit, ahol meginog a vezetők iránti bizalom és ahol csökken az egyénekben az igazságérzet és a lelkiismeretesség. Azt hiszem, nem kell az igen t. túloldal figyelmét felhívnom arra, hogy a magyarság most és már régi idő óta nem tud igazán örülni, hogy a magyar tömegek nem tudnak lelkesedni, hogy a magyar Himnuszt a magyar tömeg nem tudja lelkesedéssel énekelni, mint ahogyan azt mi szeretnők és hazafias ünnepeink sablonná merevültek. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Ez nem áll! — Zajongás a szélsobaloldalon.) Miért van ez így? Azért, mert kiölték a közösségi érzést! (Eátz Ká'imán: Lelkiválság van az országban!) Es én nagyon csodálkozom a miniszterelnök úron, aki pedagógus és aki nemrégen azt mondotta, hogy a magyarságot nem engedi kivetkőztetni . inctividulizmusából. Azt kell kérdeznem, hogy ha az igen t. túloldal a kormánypárt gyűléseire visszaemlékezik, tudtak-e ígéreteik tömkelegével valami érzelmi megnyilvánulást kicsiholni hallgatóikból? (Nagy* zaj és közbeszólások a jobb- és baloldalon.) Azért nem tudtak, mert nincs meg a magyar tömegekben a kormány iránti bizalom, (felkiáltások a jobboldalon: Megmutatták a választások! — Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Rancsányi László: Közönséges hazugságokkal, gyanúsítáûîês'e 1939 november î$-en, szerdâh. 07 sokkal korteskedtek, ezt tudják, mást nem!) Mi azt szeretnénk, hogy ha a magyar miniszterelnök úr valahol megjelenik, ott tomboló lelkesedéssel fogadja, (felkiáltások a jobboldalon: ügy is van! — Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Orosz Mihály: Azt szeretnénk, hogy ha a főispánok, főszolgabírók és főjegyzők bírnák a nép bizalmát. Hogy ez így van, t Ház, azért nemcsak ezt a rendszert okolom, amelyet a mai kormány az elődöktől örökölt és amelytől nem tud megválni, hanem vádolom a miniszterelnök urat, vádolom a magyar kormányt, vádolom a magyar közigazgatást. (Kapcsányi László: És azokat, akik támogatják!) Vádolom, t. Ház, azért, mert azt az erkölcsi alapot, amelyet az igazságosság adna a kormánynak és a belügyi kormányzatnak, azt az igazságosságot a belügyi kormányzat pártdiktatúra céljából félrerúgja. Vádolom a miniszterelnök urat azért, mert neki mint pedagógusnak, nagyon jól kellene tudnia, bogy a nevelés legjobb eszköze a személyes példaadás és azt hiszem, nem kell mondanom a miniszterelnök úrnak, hogy nemcsak az a nevelő, aki hivatásos nevelő, hanem nevelő volt a miniszterelnök úr Debrecenben is, ahol olyan rágalmat eresztett szabadjára, — és ezt a rágalmat patentírozta a magyar miniszterelnök nevével — amely rágalom elől a miniszterelnök úr megfutamodott. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Gyáván megfutamodott!) A miniszterelnök úr olyan választ adott, amelyről, azt hiszem, az igen t. túloldal is belátja, hogy az megfutamodás volt. Ne csodálkozzon a miniszterelnök úr, hogy a sajtójogi felelősség dolgában új rendeletet kell kibocsátani, hiszen kitől tanultak az újságírók a pártpolitikai kiélezését a dolgoknak, mint a miniszterelnök úrtól? (Nagy zaj a jobboldalon.) Vádolom, tisztelt Ház, a magyar királyi kormányt azért, mert hozzájárulását adta ahhoz, hogy a magyar rádió olyan hírt kürtöljön világgá, amely hírről másnap egész Magyarország tudta, hogy a rádió pártpolitikai céloól hazudott. Elnök: A képviselő úr sorozatos sértéseket követ el interpellációja során. Azt mondja, hogy a miniszterelnök úr rágalmazott, hogy a rádió hazudott és ezzel közmegvetésnek teszi ki a rádió igazgatóságát. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek az elnöki kijelentéseket türelemmel meghallgatni. Én nem kívánok erélyesebb rendszabályokat alkalmazni, kérem azonban a képviselő urat, hogy maradjon meg a pariamentáris formák között. Szíveskedjék folytatni. Orosz Mihály: T. Ház! Hogy milyen jó nevelőnek bizonyult a rádió, arra példát tudok mondani. A jászárokszállási főjegyző úr a rádiónak ezt a hírét, még délután 4 és 5 órakor is doboltatta, amikor a sürgönyből már értesülhetett arról, hogy mi az igazság. Sőt tovább ment a főjegyző úr, olyan jó tanítványnak bizonyult, hogy a pótválasztást nem a kerületi eredmények alapján doboltatta ki, hanem az egyes községek eredménye alapján és ahol a kormánypárti jelölt több szavazatot kapott, ott azt dob oltatta ki és a kisbíró köré sereglő tömeg egyöntetűen kiabálta a kisbírónak, hogy már megint hazudnak. (Kapcsányi László: Szép kis nemzetnevelés!) Most rámutatok arra, hogy vajjon_ ha a miniszterelnök, vájjon ha a magyar rádió ne-