Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

88 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. velési szempontból ilyen példát szolgáltat a magyar közigazgatás tényezőinek, akkor várhatjuk-e mi, hogy a magyar kormány iránti bizalom helyreálljon. Önmaguk rombolják le azt a bizalmat, amelyre építeni kellene. (Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) De a magyar élet szellemi értékeit rombolják azok a főszolgabíró urak is, akik a mi gyűléskérésünket azzal utasították el, hogy nem lehet vasárnap 11 órakor gyűlést tartani, mert aKKor istentisztelet van és ugyanakkor ftl agykanizsára 30.000 embert szállítottak össze ingyen a kormánypárt gyűlésére. Mindenki tudta, hogy a szolgabíró ur nem mondott igazat. Máskor olyan indokkal utasítják vissza a párthelyiségünk bejelentését, illetőleg engedélyezését, hogy nem lehet kiadni az engedélyt, mert az a ház valamikor kommunistáé volt, nem lehet kiadni azt a helyiséget párhelyiségnek, mert korcsmának a közelébe esik, mert vizes a fala, mert rossz a fala, mert rossz a padozata és így tovább. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Feltének "minket!) Megingatja a nevelőértéket az igen t. főszolgabíró úr, mert a vidéken mindenki tudja, fagy nem lehet többé bízni benne és ez nemcsak nekünk fáj, hanem kell, hogy fájjon az igen t. képviselő uraknak is, akikre a kormány támaszkodik, mert ezzel önmaguk alól rúgják ki a talajt. (Rapcsányi László: Már rég kirúgták!) Vagy kérdezem, t. Ház, ki hiszi ei azt, nogy a 3400-as rendeletnek erkölcsi alapja van? liiszen, ha mi áiiamfelforgatásra törekszünk, akkor nekünk nem itt van a helyünk, akkor mindegyikünknek vagy a börtönben, vagy az akasztófán van a helye és mindenkinek ott van a helye, aki ennek a pártnak tagja. (Ügy van! a jobbotdalon.) Akkor nenicsan a tisztviselőket keli kizárni a pártból, hanem mindenkit és akkor ki kell irtani még az irmagját is a JMyilaskeresztes Pártnak. De nagyon jól tudja a belügyminiszter úr, hogy ez nem így van és a belügyminiszter ,.úr csak azokat tiltja ki, csak azokra rakja rá a szellemi béklyót, akiktől módjában \an megvonni a betevő falatot. {Egy hang a szélsööalotaalon: Szégyene magát! — Eitner Ákos: Megdolgoznak érte!) jJe ugyanilyen nevelöértékű a mezőkövesdi petíció és a többi petíció visszavonása is, mert ha erkölcsi alapja van a kormányzatnak, akkor kérdezem, nem az lett volna-e célszerűbb, hogy arra az álláspontra helyezkedjenek, hogy vagy történtek visszaélések a választásnál a kormánypárt részéről, vagy nem történtek; ha nem történtek visszaélések, akkor örömmel kellett volna a közigazgatási bíróság elé bocsátani a petíciót, hogy illetékes helyről és szavahihető helyről döntsenek e felett a petíció felett ^Paíló Imié: Furcsa ez a sok fáradozás a visszavonás érdekében!), ha pedig történtek visszaélések, akkor a kormánynak nem lett volna szabad a maga súlyával odaállni, hogy a visszaéléseket fedezze, akkor nem lett volna szabad az, egész mezőkövesdi választókerület közönségében azt a biztos tudatot felkelteni, hogy a kormány támogatja az igazságtalanságot, hogy a kormány mellette van a visszaéléseknek. Mert azzal legyen tisztában mindenki az igen t. túloldalon, hogy még a MÉP-nek doigozó egyének lelkében is lerombolják ezzel az igazságerzetet és a saját embereik lelkében is feltámad a bizalmatlanság az illetők iránt. Hogy most megteszik a segítséget? Megteszik, mert rá vannak utalva, de azok az urak soha sem fognak a maguk számára bizalmat nyerni. (Rapcsányi László: Megvetik a megbízóikat! — Br. Vay Miklós: Köszönjük a tanácsot!) De ugyanilyen nevelő értékű, t. Ház, az az ítélet is, amelyet a kormánypárt a mentelmi jog tekintetében elfogadott. Emlékezzenek csak vissza az igen t. urak arra, hogy üiró Pál idejében a mentelmi jog sokkal súlyosabb volt, mint most, mert Biró Pál több millióval csalta meg az országot és ezt a Biró Pált a mentelmi joga kikísérte, kikalauzolta külföldre, (Egy hang a ssélsőbaloldalon: Kisíboltal) de nekünk a tormarunánkat egyenruhává minősítik és a menteimi jog bennünket ez ellen nem véd meg, nekünk a mentelmi jog arra sem elég, hogy a közlekedési szabadságot biztosítsa a számunkra. (Rapcsányi László: Hol volt akkor az -a híres erélyes kéz? —Egy hang a szélsőbalolaalon: A noteszt őrizte! — Derültség a szélsőöaloldalon. — Zsengellér József (br. Vay Miktós felé): Mondjon valamit! — Rapcsányi László: A maga cimborája volt!) Ha az igen tisztelt túloldalon nemcsak az anyagi értékeket, hanem egy nemzetközösség szellemi és erkölcsi értekeit is mérlegelik, akkor itt találják meg azt a bizalmatlanságot, amely megvan, itt van elvetve a magja és itt található meg annak az oka, (Egy hang ajobbolaalon: Tessék azt ránkbízni! Elég volt az oktatásból!) hogy Magyarországon a belügyi tárca költségvetése 216 millió pengő és a földmíyelésügyi tárcára csak 64 millió pengő van előirányozva, annak ellenére, hogy agrárállam vagyunk. Ezzel az urakba kémeket, a spicliket, a detektívéket, a rendőröket, a csendőröket szaporíthatják és fogják is szaporítani, ds tulajdonképpen soha nem állítják helyre a bizalmat. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy beszédideje lejárt. (Egy hang jobbfelől: Fel van húzva! Nem járt le, nem tudja abbahagyni!) Orosz Mihály: Befejezem azzal, hogy követeljük a miniszterelnök úrtól, aki pedagógus ember, soha nem követelhetnők jobbkör, hogy mindezeket a nemzeti értékromboló intézkedéseket haladéktalanul szüntesse meg. (Élénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a miniszterelnök úrnak. T. Ház! Az imént Gruber képviselő úr interpellációja alatt éppen változás volt az elnöklésben és a nagy zajban Gruber képviselő úr egy kijelentést tett egy magasrangú rendőrtisztviselőre. A gyorsírói jegyzetekből megállapítottam, hogy a kijelentés, amely egy zárt tárgyalás anyagával függ össze, erre a magasrangú rendőrtisztviselőre sértő. Ezért a képviselő urat utólag rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelől.) Következik Kóródy Tibor képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. ^ Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. vitéz Miskolczy Hugó jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz a cenzúrabizottságoknak részint humoros, részint oktalan, részint felháborító intézkedései tárgyában. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a cenzúrabizottságok igen sok esetben képtelen, felháborító és humoros módon gyakorolják azt a hatalmat, amelyet a kormány a lapok cikkeinek elbirálása tekintetében kezükbe adott? 2. Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak arról, hogy a cenzúrabizottságok működése igen sok esetben ellentétben áll a kormány által is hirdetett tengelybarát külpolitikával? 3* Hajlandó-e a miniszterelnök úr óda-