Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

86 - Az országgyűlés képviselőházának 51. legkényelmesebb álláspontja, ha a dolgozók jogaikat követelték, hogy egyszerűen kommunistáknak bélyegezték az illető dolgozókat: (Rapcsányi László: Rendőrségi kérdést csinálnak, be- \ löle!) Tette ezt IVA EL kapitalizmus, amelynek urai a zsidó-világhegemónia megteremtése érdekében mindig egy követ fújtak azokkal, akik ; a magyar dolgozókat csak eszközül használtak ki anélkül, hogy szociális jólétük megteremtésére csak a legkisebbet is megtették volna, csak meg is kísérelték volna ennek a szociális jólétnek a megteremtését. Kérdem, vájjon akkor, 1918-ban és 1919-ben, amikor ezek az idegenfajú népboldogítók és az ezeknek járszalagán lévő más nép boldogítók voltak uralmon, miért nem hoztak olyan törvényeket, amelyek a magyar dolgozók millióinak szociális jólétét megalapozták volna? (Szeder Ferenc: Ha ismerné azt az időt, lehetne arról beszélni, de így nem lehet!) Nem megyek cl a képviselő úrtól tanulni. (Szeder Ferenc: De szeretném a könyvtárakba bezáratni, hogy legalább írásban megismerje. — Hubay Kálmán : Már megint be akar záratni valakit? Nem volt elég a kommün alatt? Szeder Ferenc: Én is voltam bezárva a kommün alatt! — Zaj a bal-és a szélsőbáloldalon.) f ••'. Elnök: Tessék folytatni az interpellációt. Lill János: Várok, amíg csend lesz, (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lill János: Azt is le kell szögeznem, hogy én ennek a kommunista propagandának az okát elsősorban nem az orosz közelségben látom, hanem látom abban a szociális nyomorban, amelyben a magyar milliók tengődnek és látom abban a nemtörődömségben, amelyben a magyar milliók nyakán ülő kizsákmányolók még ma is tartják a dolgozó milliókat. Ma, amikor Európának két legnagyobb munkástömegeket foglalkoztató állama, — értve itt Németországot és Oroszországot — bizonyos vonatkozásban egymásra talált, akkor határozottan azt kell állítanom, hogy ott a zsidó világuralmi törekvések céljait szolgáló kommunizmus kényszerítve lesz helyét elhagyni és kénytelen-kelletlen, átadja helyét és át kell adnia helyét egy népi szocializmus felé terelődő irányzatnak., Erre is nagyon könnyen rámutathatok és azt mondom, hogy ha ez nem így lenne és ellenkezőleg állna a helyzet, hogyan magyaráznák meg az ennek ellentmondók azt, hogy ma az a Németország és az az Oroszország ugyanazokkal a liberális és demokrata államokkal állanak szemben, mind a kettő^ együttesen, amely liberális és demokrata államok ma is csak a szocializmust hirdetik, ma is az egyéniség érvényesülését és a szociális jólétet hirdetik anélkül, hogy valamit is tennének ennek a szociális jólétnek, az emberi méltóságnak emelése érdekében. Le kell itt szögeznem azt. hogy ha nem akarunk megint elsülylyedni 1918 és 1919 vérzivataros naniaiha, akkor elsősorban a ma^var középosztálynak, a,magyar fendális osztályna,k, a kamtalizmusnak kell tudatára ébrednie, hogy a dolgozóknak, úgy a fizikai, mint a szellemi dolgozóknak ugyanúgy kijár a mai kor igénveinek megfelelő élet. mint a nemzet bármelyik társadalmi rétegének. Ha az emberi méltóságot meg tudtuk adni ennek a tömésnek és vé^e embprré tudunk válni valamennyien, ha kölc^őnfis^n embert látunk egymásban, nem ellenséget és nem más társadalmi osztálybelit, egyedül és kizárólag ezzel tudink eleiét venni annak a kommunista propagandának, ameülése:í9S9 november 15-én, szerdán, ••*., lyet — ismételten kijelentem — a legkevésbbé sein a magyar dolgozók lelke kíván, hanem kívánja a zsidók világuralmi törekvéseit megI valósító kis klikk, amely kívánja ma az európai háborút és kíván minden néven nevezendő I háborút, mert a béke és a békés munka legke-, vésbbé sem éltető eleme ennek a rétegnek.(Palló Imre: A zavarosban szeretnek halászni!) Kérdem tehát a belügyminiszter urat, mit hajlandó tenni az ebben az országban naprólnapra erősödő r kommunista propagandának a megakadályozására? Azonkívül kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e elsősorban a határsávból eltávolítani azt a zsidóságot, amelynek arányszáma a kámátaliai lakossághoz mérten a beszivárgó, illetőleg a Lengyelországból beözönlött zsidósággal nagyon megnövekedett, hajlandó-e a belügyminiszter úr eltávolítani a határsávból azt a zsidóságot, amely ezt a propagandát kifejti és hailaudó'-é ! eltávolítani a belügyminiszter úr a határsávból azt a zsidóságot, amely a nép szociális, nyomorát használna W ennek a propagandának a terjesztésére? (Éljenzés és taps a szélső! baloldalon.) Eln?k: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Kövftke^ik Mosonvi Kálmán kéovise

1

^ úr intemelláeiója a miniszterelnök úr^oz. A képviselő úr azonban halasztást kért Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a halasztást megadni? (Igen!) A Há^i a halasztást megadta. Kivetkezik Orosz Mihálv kéuyiselő úr interpellációja a minis7terelnök úrhoz. Kérem az interpelláció szövegének felolvasását. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz annak a munkának a megakadályozása tárgyában, amelyet a kormány pártdiktatúrája a magyar néptömegek lelkében az igazságérzet, lelkiismeretesség, hit és bizalom lerombolása tekintetében végez. 1. Tudja-e a miniszterelnök úr, úgyis mint pedagógus, hogy szociális és gazdasági bajainknál még súlyosabb az a válság, amely a magyar néptömegek leikéiben a vezetői iránti hit és bizalom elvps7tése tekintetében mutatkozik? 2. Tudja-e a miniszterelnök úr, hogy ez a lelki válság a kormán^ elvakult pártdiktatúbájának következtében állott be és nap-nap után fokozódik? 3. Tudia-e a miniszterelnök úr, ho°ry a magvar nép lelki egysége hiányáért, hit"ne<k és bizalmának elvesztéséért a .miniszterelnök úr és kormán va, felelősek? . , 4. Hajlandó-e a miniszterelnök úr o^ahat^i, hogy a nemzetközösség legnagyobb szellemi értékeit, a bit^t és a bizalmat kicsínves pártpolitikai érdekből el UP kótyavetyéljék?« Elnök: Orosz Mihály képviselő urat illeti a szó. Orosz Mihály: T. Ház! Kétségbe kell esnünk akkor, ha az igen t. túloldalt nézzük. (Iffaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Amikor a s7élsçK baloldalról elhangzanak a magyarság legsúlyosabb problémái, éupen azok a képviselő urak, akik új magyar életet hirdetnek, akik összefogást bird ötnek, bedugják a fülüket és vagy fagyos közönyt mutatnak, vagy pedig gúnyosan mosolyognak, valahányszor súlyos sérelmek és problémák hangzanak el erről az oldalról. (BT. Vay Miklós: Amikor dolgoztunk és a föld-