Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
68 Az országgyűlés képviselőházának 51. ban a Beszkártnál 28 esztendeig, láttam, a szemem előtt folyt le, játszódott le az a borzasztóan nagy munka, amely a Beszkártnál történt és amely máig is csökönyösen tartja . magát. A Boszkárt-üzem 1936-ban egy külön illetményesökkentést hajtott végre státus-rendezés formájában. Az alkalmazottak fizetését három ízben csökkentették, összesen 22%-kai. (Br. Vay Miklós: A Beszkárt deficites így is!) Tisztelt Ház! Amikor ez a Beszkárt-üzem «gyesült a többi más székesfővárosi közlekedési üzemmel, a Közúti részvénytársasággal, a Városi Vasúttal, a Budapest—Rákospalotai Vasúttal, a Helyiérdekű vasutakkal, amikor ezekkel együvé forrott 1922 december 27-én, utána rá egy évre, 1923-ban, megkötötték a volt tulajdonosok és a mostani részvényesek között az adásvételi szerződést. Ekkor t. Ház, rájuk szintén vonatkozott a Magyar Állami Vasútra kötelező törvény, az 1914:XVIL törvénycikk, csakhogy a Beszkárt önmagát alárendelt vasútnak minősíttette azért, hogy az alkalmazottakat külön elbánásban részesíthesse. Átvette a törvényből azokat a részeket, amelyek az alkalmazottak kötelességeit írták elő, de azokat a részeket csak részben vette át, amelyek az alkalmazottak jogaira vonatkoztak, így egy ferde helyzet állt elő és amikor az 1936. évi törvényt meghozták, a Beszkártnál is végrehajtották a fizetéscsökkentést, de a helyiérdekű vasutaknál nem. (Egy hang a jobboldalon: Bevezették a kisszakaszt!) Ez azután különböző hatóságoknál ferde helyzetet teremtett azirányban, hogy tulajdonképpeni a Beszkárt-alkalmazott közalkalmazott-e vagy nem közalkalmazott. És amikor ezt taglaltak, egy tollvonással egyszerűen úgy intézték el ezt az óriási nagy visszásságot, hogy a Helyiérdekű Vasutak alkalmazottainak fizetését leszállították a Beszkárt-alkalmazotti fizetéseknek színvonalára, nem pedig úgy, hogy a Beszkárt-alkalmazottakét emelték volna hozzá a Helyiérdekű Vasutak fizetési színvonalához. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő foglalja el.) A személyzet kihasanálásáról is vannak itt sorozatosan felsorolva panaszok. Nagyon jól tudjuk azt, hogy a szanálási törvénnyel, amikor a szanálást behoztuk, milyen óriási méretű fizetéscsökkentést hajtott végre a Beszkárt igazgatósága. Igaz, hogy akkor, 1931-ben tudomására hozta az alkalmazottaknak a vasút igazgatósága azt, hogy egyévi tartamra 10 százalékkal csökkenti a fizetéseket, azonhan azóta nyolc esztendő telt el és nem 10%, hanem 22% lett a csökkentés. A mostani drágasággal kapcsolatban r azt mondhatnám, hogy a kétségbeesés szélén állanak ezek a szerencsétlen emberek. Azt ^sem tudják, hogy melyik részletfizetést elégítsék ki fizetésükből. Erre vonatkozólag, t. Ház, legyen szabad felolvasnom a székesfőváros évkönyvéből egypár adatot. (Zaj és mozgás a jobboldalon és a középen, közbeszólások a baloldalon,) A kolbászáruk ára 40%-kal emelkedett... (Zaj és mozgás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Bodor Márton: ...a marhahús ára 54 százalékkal, a sertéshús ára 25%-kal, a zsír ára 33%-kal, (Felkiáltások a jobboldalon: Mióta?!) az olvasztani való szalonna ára 36 százalékkal ülése 1939 november 15-én, szerdán. emelkedett... (Felkiáltások a jobboldalon: Mióta? Mióta?!) ~ 1931 óta — (Felkiáltások a jobboldalon: Ja úgy! — Derültség.) ... a füstöltszalonna ára 35%-kai emelkedett. Ezeik a székesfőváros évkönyvéből vett adatok. Megtalálhatók a forgalomba hozott fontosabb élelmiszerek átlagos árairól szóló kimutatásban, a székesfőváros élelmiszerüzemenek évkönyvében, a 163. oldalon. Tessék btt megnézni, t. Ház! A füstölt szalonna 35% -kai, a füstölt ser'téshús 33%-kal, a vadhús 79%-kaL a tojás 32%-kai, a juhtúró pedig 39 százalékkal drágult. (Zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Ezzel szemben most nézzük meg, hogyan állanak az illetmények a Beszkárt.-nái. Amióta ezek a nagy csökkentések történtek, megtörtént a sátusrendezés is. Azelőtt egy kezdő alkalmazott fizetése havi 96 pengő volt, egy egyéves alkalmazotté 103 pengő, egy kétéves alkalmazotté 110 pengő, egy háromévesé 117 pengő, egy négyéves alkalmazott fizetése pedig 125 pengő volt. Amikor a státust rendezték, összeadták az ebbe az öt kategóriába tartozó alkalmazottak havi fizetését, így kaptak egy 551 pengős összeget és ezt elosztották ötfelé, tehát egy négy-ötéves alkalmazott a korábbi 125 pengő illetménye • helyett 110 pengőt kapott. Az egyenlő elbánás az egyenlő elbírálás szempontjából mi is belemennénk ebbe és ebből a szempontból nagyon helyes, azonban egy négy-ötéves alkalmazottnak már több gyermeke van mint annak aki ma lépett be a vasúthoz. (Zaj a baloldalon.) Csak ne így csinálták volna meg! De még ebből az összegből is megtakarításokat szerzett magának a vasút, minden egyes kategóriánál egy pengőt. Ez az összeg visszamaradt az igazgatóságnak, ezt sem juttatta az alkalmazottak részére. T. Ház! Ennél még sokkal sérelmesebb a tisztviselők helyzete. Külön kell megemlítenem a tisztviselők kérdését a Beszkárt-nál, valamint azokat a visszásságokat, amelyek a státusrendezésnél történtek. A vezérigazgató, Perczel tiyörgy, valamint a helyettes vezérigazgató, Márkus Jenő, azokat a tisztviselőket, akik nem tartoznak szűkebb környezetükhöz, a szó szoros értelmében üldözi, (Zajos ellentmondás sok a jobboldalon.) és a kinevezéseknél egyenesen mellőzte őket. (Egy hang a jobboldalon: Hogy mondhat ilyet?!) Igen, mellőzte őket, t. Ház! Vannak kiérdemesült öreg tisztviselők, akiket egyenesen háttérbe szorítottak, egyenesen kimozdítottak a munkakörükből. Ezeket a borzasztó nagy elmozdításokat, ezeknek a kipróbált szakembereknek az elmozdítását a vasút forgalma meg fogja érezni. Ugyanez a helyzet a tisztviselőkarnál is. Amikor a takarékosságot bevetették a vasútnál, akkor is voltak itt fiatalemberek, akik a vasútnál elhelyezkedtek. Ezek később, hogy takarékoskodhassanak, egyenesen a forgalmat bénították meg, kivonták a kocsikat a forgalomból és Budapest közönségét kevés és ritkajáratú villamoskocsikba zsúfolták össze, úgyhogy szőlőfürtökként lógott a villamoskocsik oldalán a közönség. (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Ez is 1931-ben volt?) Ezt aztán* ikövette egy másik rendszer, behozták a kisszakasz-rendszert. (vitéz Hertelendy Miklós: Egy kézrendszer! — Derültség és zaj a jobboldalon.) Ezzel a kisszakasz-rendszerrel is sok millió pengő esett ki a bevételr bői a Beszkártnál, mégis azokat az urakat,
