Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

f Az országgyűlés képviselőházának 51. akik ezt a rendszert meghonosították, nemhogy kitették volna az állásukból, hanem még sűrűn elő is léptették. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Bodor Márton: T. Ház! A kormányhoz felterjesztést tétetett a vezérigazgató és helyettese, a polgármesteren keresztül, amely felterjesztés úgy hangzott, hogy ha a vezérigazgató, vagy helyettese kezdeményezéséből kifolyólag olyan intézkedések hajtatnak végre, amelyek a vállalat helyzetének rendkívüli mérvű megjavítására vezetnek, ilyen esetben a vezérigazgató, vagy helyettese részére megfelelő külön jutalom engedélyeztessék. (Egy hang a baloldalon: Nem feledkeznek meg magukról!) Amikor vannak emberek, akik azt mondhatnám nyomorognak, amikor a Beszkártnál 14.000 lélek közül kilenc—kilenc és fél ezer ember napjában alig hiszem, hogy háromszor meg meri enni asztalán az ennivalóját, akkor ezek az urak arcpirulás nélkül ki akartak maguknak még utaltatni külön díjazásokat a személyzet fizetéséből levont összegekből. (Homonnay Tivadar: Hogy lehet így beszélni?!) Állítom, sem a vezérigazgató, sem helyettese semmi néven nevezendő olyan munkát nem végzett a vasútnál, amely a vasút előnyeit szolgálta Volna, mert a megígért 600 kilométer új sínből nem láttunk, csak két kilométert megvalósítva, csak két kilométer sínt raktak le, mióta ők hivatalban vannak. (Zaj. —Elnök csenget.) Megépítettek azonban sokfelé a narancsszigeteket. (A beszédidő végét jelző lámpa az elnöki emelvényen kigyullad. — Peyer Károly: Végállomás! — Derültség.) Ezek az urak arcpirulás nélkül merik kimondani, hogy aki a 35-ik~ szolgálati évét betöltötte, hagyja el az állását, menjen nyugalomba, de ők, akik már régen betöltötték a 35-ik szolgálati évüket, még mindig ott ülnek. (Homonnay Tivadar: Még nem töltötték be!) Kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy ebben az ügyben méltóztassék odahatni, hogy ezek az anomáliák szűnjenek meg a Beszkártnál. (Hom

r

nnay Tivadar: Nem ide való ez! A városházára való- — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter úr kíván válaszolni. Varga József, a kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium vezetésével megbízott iparügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!)^ Bodor Márton kénviselőtársam interpellációiára válaszolva, elsősorban is meg kell állapítanom, hogy a felsorolt panaszok ebben a részletességben nem tartoznak a kereskedelemügyi tárca hatáskörébe. (Úgy van! a jobboldalon.) Mindamellett jelentést kérek a felsorolt panaszokra vonatkozóan és igyekezem oaahatni, — mert több jogom nincs — hogy a panaszok a vállalat pénzügyi viszonyainak megfelelően orvosoltassanak. (Helyeslés.) Kérem a t. Házat, szíveskedjék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Méltóztatnak-e az interpellációra adott miniszteri választ tudomásul venni? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a magyar királyi miniszterelnök úrhoz az elmúlt hét eseményeivel kapcsolatos letartóztatások tárgyában. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 69 Van-e tudomása a miniszterelnök úrnak, hogy egyes hatósági személyek a fennálló törvényes rendelkezések megszegésével veszélyeztetik a magyar tisztviselői kar jó hírnevét? Hajlandó-e a miniszterelnök úr felszólítani az igazságügyminisztert ez ügyben való vizsgálat lefolytatására?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. (Taps a szélsőbaloldalon.) Jandl Lajos: T. Ház! Megcsonkított törvényhozói jogainknak egyetlen értékes maradványát, az interpellációs jogot, amint méltóztatnak tudni, a legutóbbi időben újból megcsonkították s annak értékes 70%-át tőlünk elvették. Elnök: Megállapítom, hogy a képviselő úr tévedésben van, mert senki a törvényhozók jogait nem csorbította meg. Ne méltóztassék ilyen kijelentéseket tenni. (Ügy van a jobboldalon.) Jandl Lajos: Kétségtelen, hogy interpellációs jogunk olyan formában, mint képviselőkké való megválasztásunk alkalmával fennállott, ma nem áll fenn. A viszonválasz jogát elvették tőlünk, pedig éppen ez volt az interpellációs jog legértékesebb része. Elnök: Üjból megállapítom, hogy a képviselő úr tévedésben van, mert a Ház többsége határozott úgy, hogy a házszabályok megváltoztatása kapcsán idő-ökonómiai szempontokból az interpellációknál is változtatásokat eszközöl. Jandl Lajos: Jogainkat tehát a Ház többsége vette el. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Méltóztassék meghallgatni, képviselő úr! (Felkiáltások jobbfelől: Rendre! Rendre! — Egy hang jobbfelől: Minden képviselőnek egyforma joga van!) Felhívom a képviselő úr figyelmét arra, hogy éppen a mai interpellációs nap is mutatja, mennyire inegvan az interpellációk előterjesztésének lehetősége. (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Mondjon le

f ha nem tetszik! H- Br. Vay Miklós: Eleget vicceltek! — Egy hang a szélsőbaloldalon:. Az egész hónapot eltüntették!) Jandl Lajos: A házszabályrevízió után megmaradt maradékot pedig olymódon igyekeznek bagatellizálni, hogy az interpellációkat különböző ürügyekkel és módozatokkal egy napra zsúfol ;

ák, (Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Felkiáltások: Mi az, hogy ürügyek?) úgyhogy egy ilyen zsúfolt interpellációs napon 40 interpellációt kell elmondanunk nekünk, ellenzéki pártoknak. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék tovább feszegetni ezt a kérdést,^ hanem méltóztassék rátérni interpellációjának elmondására, mert elfogy az ideié. Ezek a dolgok különben sem. interpellációjának anyagára, hanem a házszabályokra vonatkoznak. Jandl Lajos: Interpellációm bejegyzett szövege szerint én »az elmúlt héten lezajlott« eseményekre hivatkozom, de most már az a helyzet, hogy ezek az események nem egy, hanem öt héttel ezelőtt zajlottak le, hiszen interpellációmat egy hónappal ezelőtt jegyeztem be. Ezért mondottam el azt, amit az előbb mondottam, most pedig rátérek interpellációmnak tulajdonképpeni tárgyára. (Zaj a jobboldalon. — Hubay Kálmán: Féltek, hogy világosság árad ki a parlamentből, ha a nyilasok interpellálnak!) A civilizált országok igazságszolgáltatásának mindenkori célja az, hogy a bűnügyi eljárások szigorát az elképzelhető legszüksége-