Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

774 Az országgyűlés képviselőházának 6\4. hogy az autonómiát meg* kell valósítani, akkor szemben találjuk magunkat Hokky Károly képviselőtársamnak azzal a kijelentésével, hogy majd csak akkor lesz autonómia, ha less összeforrás. (Bencze György: Mi Összeforrtunk húsz év alatt!) Ez olyan feltétel, amelyről sohasem lehet megállapítani, hogy megvan-e, vagy nincs meg. Mert éppen úgy, aho- • gyan egy faluban nem tud soha senki százszázalékos egyhangúságot elérni, egy nemzetnél, egy népnél sem lehet százszázalékos egyhangúságot elérni. Merem állítani azonban, hogy a magyar-orosz nép többsége a magyar szentistváni gondolat hordozója (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.) •és a magyar szentistváni birodalomban akarja a maga jövőjét biztosítani. (Taps.) Meg vagyok róla győződve, hogy az autonómia azonnali megvalósítása nemhogy gyengítené, de megerősíti a magyar állam kereteit. Ezt kötelesség*emnek tartom itt éppen a mai időkben leszögezni, amikor számtalan legenda indul el útjára, természetesen nem újságban, iiem papiroson, hanem fültől fülbe és ha az a legenda, amely rendszerint véleményt, vagy jóslatot tartalmaz, visszakerül az eredeti helyérc, akkor már egész rémmesévé válik. (Ilovszky János: Megduzzad!) Mindez alkalmas arra, hogy éppen a köztünk levő viszonyt rontsa, a bizalmatlanságot fokozza, de közgazdasági kihatásai is vannak ennek, mert a magántőke fél Kárpátalján elhelyezkedést keresni s azt mondja, mit tudom én, ott van az új szomszéd, az új szomszéd pedig SzovjetOroszország. T. Ház! Nem szívesén érintem ezt a külpolitikai kérdést mert ebben a Házban majdnem elvként mondották ki, hogy hagyjuk ezt a kérdést a hivatottakra. Én igenis szükségesnek tartok népem megnyugtatására bizonyos dolgokat megvilágítani, akkor amikor a francia rádió bemondja, hogy Kárpátalján nyugtalanság van (Alföldy Béla: Szeretnek, hogy így legyen!) és hogy a szovjet csapatokat von össze. Ezt a rádiót hallgatják nálunk is az emberek és gondolkoznak ezen. Ki tudja, hogy nincs-e nyugtalansági Míg ott nálunk azon a területen tudják, hogy nmcs, de a magyar hallgatóközönség egészen biztosan meg van győződve arról, (hogy nálunk van nyugtalanság. (Ügy van! Ügy van!) Hát t. Képviselőház, kijelentem, hogy nincs nyugtalanság. (Felkiáltások jobb felől: Tudjuk! Tudjuk!) Arról én nem tudok, hogy szovjet csapatösszevonások vannak-e vagy nincsenek, ez nem az én dolgom, de ki kell jelentenem azt, hogy mi a kárpátaljai magyar-orosz nép nem kellüiiK a Szovjetnek. Ezt mondom kifelé is, de mondom befelé is, hogy az én népem is hallja. Nem kellettünk a nemzeti Oroszországnak. Nem kellettünk nekik, mivel az a pánszláv veszély, amelyről Milotay t. képviselőtársam beszélt itt, nem volt veszély, hanem álom volt, fantaszták álma, ez is felfújt dolog volt. (Hokky Károly: Mindent lehet bagatellizálni! — Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az a pánszláv álom álom maradt és ma már ilyen álom nincs. Ma már pánszláv veszély nincs, ellenben lehet, hogy fenyeget bennünket egy másik veszély, a bolsevista veszély. (Ügy van!) De ez a veszély nem azért fenyeget bennünket, mert véletlenül mi kárpátaljai magyaroroszok az orosz fajhoz tartozunk. Amint az előbb említettem, nem kellettünk a cári Oroszországnak sem, mert hiszen, ha kelletÜlése 1939 december 7-én, csütörtökön. tünk volna, akkor 1849-ben máskép történt volna a dolog, amikor a szabadságharc leverése után itt voltak a Kárpátokban az orosz csapatok. És mégis elmentek, mert Kelet és Nyugat között volt egy természetes határ: a Kárpátok, amelyet Kelet mindig akceptált. Ki merné azt állítani, hogy mi a 600.000 lélek fontosak vagyunk egy 180 milliós birodalomnak, amikor abban a birodalomban a lakosság száma minden évben kétmillióval szaporodik? (Den%kó Mihály közbeszól.) Erre is rá fogok térni. Igenis rá kell mutatnom arra, hogy a mi területünk geográfiailag és gazdaságilag is a magyar Alfölddel egységet alkot, (Helyeslés és taps.) Ha tehát arról lenne szó, hogy a Szovjet át akarná és át tudná lépni a Kárpátokat, akkor ezt nem miattunk tenné; mi legfeljebb egy fajvédelemmel indokolt ugródeszka lehetnénk. A Kárpátok átlépése azért történnék, hogy a Szovjet megvesse a lábát az Adriánál. (Ügy van! — Egy hang középen: Ki van zárva!) Ezt pedig látja Olaszország, látja Jugoszlávia és látja az egész Nyugat, de, igen t- uraim, a mi sorsunk erre az eshetőségre is össze van kötve és össze van nőve a magyar nemzet sorsával, (Élénk helyeslés és taps. — Alföldy Béla: Becsületes beszéd!) Mint említettem, ezt látja a Nyugat, látják <a szomszédaink is, de látják a mi külpolitikánkat irányító tényezők is, és ezért részünkre nem ma- rad más hátra, mint bízni ebben a politikában, bízni a jó Istenben, bízni szövetségeseinkben és bízni saját magunkban. (Élénk helyeslés. — Felkiáltások a jobboldalon: Bízmi saját erőnkben! Ez a legfontosabb!) Soha nem szabad azonban elfelednünk azt, hogy készen kell lennünk esetre is, ha véletlenül történnék egy középeurópai érdekszféra-megosztás, d© erről bővebben nem akarok nyilatkozni, (Helyeslés.) csak aláhúzom, hogy belső erőinket kell összegyűjtenünk és fel kell készülnünk minden eshetőségre. (Ügy van! Ügy van!) Ehhez pedig belső nyugalom kell. T. Ház! Tagadhatatlan, hogy ebben az országban ma olyan viszonyok vannak, amelyek Összehasonlíthatatlanul jobbak a szomszédok viszonyainál, akár a belső nyugalom tekintetében, akár a gazdasági helyzet tekintetében. (Ügy van! Ügy van!) Kárpátalja visszacsatolásával kapcsolatban voltak nehézségek, de a gazdasági átállítás nem jár megrázkódtatás nélkül, mi ezt teljesen megértjük és akceptáljuk. Le kell szögeznünk azt, hogy a kormány mindent megtesz, hogy a normális életmenetet biztosíthassa. Ez az igyekezet megnyilvánul Kárpátalján is, amikor a kormány most legutóbb, látva bizonyos idegességet és nvugtalanságot, betöltötte a főtanácsadói állást Ilniczky Sándor nagyprépost személyével, aki iránt az országrész egész lakossága szimpátiával és megbecsüléssel viseltetik, annál is inkább, mert ő sohasem volt politikailag erősen exponált egyéniség. Alakosság várja, hogy mit hoz az ő kinevezése. Sokat vár tőle, és a kormányzaton múlik, mit hozhat ő, mert sajnos, az ideiglenes közigazgatásról szóló kormányrendelet az ő hatáskörét nem állapítja meg a tanácsadáson kívül. Annál inkább megütközéssel fogadta a magyar-orosz közvélemény a nyolctagú tan ácsadótestület kinevezését, mert, ennek a tagjai, illetőleg a többségük mind az idős generáció reprezentánsai. (Pándi Antal: Csáklyások, mondja meg! — Derültség. — Egy hang a középen: Az sew, baj!) Ezzel