Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-64
Az< országgyűlés képviselőházának 64. szemben áll egy fiatalabb generáció, amely látva, hogy a nyolcból négy olyan, aki kimondottan magyar nemzetiségűnek vallja magát. (Felkiáltások: Kik ások?) Boksay, Rabár, Csuha és Hapka Péter, (Zaj.) kettő pedig egyszerű földmíves, aki közügyekkel sohasem foglalkozott. De hát én azt hiszem, hogy ez a tanácsadó testület, vagy véleményező bizottság inkább csak dekoratív jellegű és ha tényleg csak dekoratív jellege kell, hogy legyen, akkor baj nem történik. (Mozgás.) Azonban éppen ezért és ezzel kapcsolatban újra rá kell térnem az előbb említett bizalmi krízisre, mert mintha ez is a bizalmi krízis folyománya lenne. Ugyanis tudnunk kell azt, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt népünk sokat fejlődött. Az az 1918-ból ismert rutén nép, ha nem is százszázalékig, de hetven százalékig öntudatosult és ma, húsz év multán három csoportra oszlik. Az első csoportba tartoznak az 50—70 évesek, akik magyar iskolában, magyar szellemben nevelkedtek, elmagyarosodtak, jó magyarok lettek és amikor jött a változás, akkor nem tudtak belehelyezkedni azuj helyzetbe, hanem visszavonultak és önmagukban élték magyarságukat és várták a magyar felszabadulást, a terület visszacsatolását. A második csoportba tartoznak a 35—50 évesek, akik ugyancsak magyar iskolában, magyar szellemben nevelkedtek es amikor 3ott a változás, akkor fiatal koruknál fogva nem tudtak belenyugodni az új helyzetbe, próbáltak harcot kezdeni, először defenzív t harcba álltak és menekültek a néphez, keresték a támaszt a népnél és amikor érezték es láttak, hogy a népben megtalálják a támaszt, akkor offenzív harcot indítottak a cseh rezsim ellen. Természetesen ebben a harcban a néppel mentek és az öntudatosuló néppel együtt ők is öntudatosultak, a nemzethez, a nemzetté fejlődött néphez hozzánőttek. Most a változás után magyar szempontból ők is becsületesek, abszolút megbízhatók, de az az előnyük megvan, lioey nem szakadtak el a néptől, t mint az előbbi idősebb generáció, hanem a néppel^ vaunak szoros szervi és lelki kapcsolatban és hivatva vannak, hogy azt a magyar szellemet és tudást, amelyet magyar iskolában szereztek, hasznosítsák a maguk népe és Magyarország javára. A harmadik generáció, az ifjak generációja, az úgynevezett 20—35 évesek. Ezek idegen szellemben nőttek fel, idegen szellemben nevelkedtek, ezeknek Magyarország idegen, a magyarság idegen, a magyar eszme ezek részére terra incognita. (Tost László: Szics-gárdisták!) Ezek ma úgy, mint a régi húszévesek passzív állásba helyezkedtek tele harci kedvvel és várnak, figyelnek, mi lesz, hogy a maguk nemzeti életét valahogyan ki tudják élni. Ma ebben a bizalmi krízisben a kormány álláspontja az, hogy a magyar államépítés, a magyar állameszme szempontjából a legmegbízhatóbb elemekre, ezekre az öregekre kell építeni. Magam is azt vallanám, ha lenne húsz esztendőnk, hogy új generációt neveljünk. De nincs húsz esztendőnk. (Pándi Antal: Igaza van!) Ezért azt az^ elvet vallom, hogy az új államot a középkorúak generációjára kell építeni, akik a néppel szoros lelki kapcsolatban Vannak és akik az építéshez a népet is tudják hozni és bekapcsolni. (Pándi Antal: Az öreg Perényi fogja megcsinálni 1 ?!) Nem lehet elképzelni azt, hogy az államépítésnél 1914-es vagy 1918-as szemüvegen át nézzük a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ÜL ése 1930 december 7-én, csütörtökön. 775 dolgokat és az elmúlt húsz esztendőt kikapcsoljuk. Nem lehet a fejlődést visszacsinálni, a fejlődést folytatni kell. Ha van némi eltérés, ha mellékvágányra tévedt a fejlődés, vissza kell vezetni azon a mellékvágányon folytatólagosan a magyar államiság vágányára. (Élénk taps a Ház minden oldalán.) Ezt pedig csak a mi generációnk tudja megcsinálni. A mi generációnk kikapcsolásával ezt nem lehet megcsinálni. (Hokky Károly: Nem is akarjuk!) Mi ennek tudatában vagyunk és felajánljuk munkánkat, erőnket, energiánkat a kormánynak, mert látjuk azt, hogyha ma politikát csinálunk, akkor a nemzet sorsát nem mára és holnapra, hanem esetleg hosszú évtizedekre a mi kezünk fonja és szövi. (Tost László: Úgy van!) T. Ház! Ez a tudat cseng ki a vita során elhangzott majdnem minden felszólalásból és ez elég alap arra, hogy a kormány a megadott programm szerint építse az államot. A költségvetést ehhez az országgyűlés megszavazta. Ma döntenünk kell a felett, hogy felhatalmazzuk-e a kormányt arra, hogy a költségvetésben megszavazott javainkkal a törvényes kereteken belül gazdálkodjék. Tegyük a kezünket a szívünkre és kérdezzük, tudjuk-e a mai körülmények között biztosabb kezekbe helyezni az ország vezetésének sorsát? (Élénk helyeslés, taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — Pándi Antal: Mi tudjuk!) Megértem, ha az ellenzéki padok soraiból szívesebben vennék, ha ez a meghatalmazás elvbarátaiknak, vagy saját maguknak szólna. Ez természetes, nem jelenti azonban azt, hogy (Egy hang balfelől: Jó is lenne! — Derültség.) ők jobban elvezetnék a nemzet sorsát. (Felkiáltások jobbfelől: Sőt! — Pándi Antal közbeszól.) Elnök: Pándi képviselő urat kérem, folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Bródy András: Elismerem, hogy ki tudnánk állítani még két-három ilyen kormány tagjait is, de éppen ez a nemzet erőssége, mert mindig kell két-három garnitúra-tartaléknak 1 lennie. (Helyeslés a középen.) Egyet azonban meg kell állapítanunk. Biztosabb kezeket az ország sorsának intézésére ma én nem látok és találok. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezért igenis néem és pártom nevében a kormány munkájáoz a meghatalmazást nemcsak megadom, hanem a kormány háta mögé sorakozunk és igyekszünk nemzetépítő munkáját minden erőnkkel, előmozdítani és támogatni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és baloldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának 3. bekezdése értelmében a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a r határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a javaslatnak részleteiben való megszavazása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (felolvassa a címet és az 1—7. §-okat, melyeket a Ház elfogad). Elnök: A törvényjavaslattal részleteiben is végeztünk, s azt a Ház tárgyalás és hozzájárulás céljából a felsőházhoz teszi át. T. Ház! Napirendünk anyagával végeztünk. Bemutatom a közigazgatási bíróság elnökének átiratát, amellyel tudatja, hogy a 101
