Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Az< országgyűlés képviselőházának 64. szemben áll egy fiatalabb generáció, amely látva, hogy a nyolcból négy olyan, aki kimon­dottan magyar nemzetiségűnek vallja magát. (Felkiáltások: Kik ások?) Boksay, Rabár, Csuha és Hapka Péter, (Zaj.) kettő pedig egyszerű földmíves, aki közügyekkel sohasem foglalko­zott. De hát én azt hiszem, hogy ez a tanács­adó testület, vagy véleményező bizottság in­kább csak dekoratív jellegű és ha tényleg csak dekoratív jellege kell, hogy legyen, akkor baj nem történik. (Mozgás.) Azonban éppen ezért és ezzel kapcsolatban újra rá kell térnem az előbb említett bizalmi krízisre, mert mintha ez is a bizalmi krízis folyománya lenne. Ugyanis tudnunk kell azt, hogy az elmúlt húsz esztendő alatt népünk so­kat fejlődött. Az az 1918-ból ismert rutén nép, ha nem is százszázalékig, de hetven százalékig öntudatosult és ma, húsz év multán három csoportra oszlik. Az első csoportba tartoznak az 50—70 évesek, akik magyar iskolában, ma­gyar szellemben nevelkedtek, elmagyarosod­tak, jó magyarok lettek és amikor jött a vál­tozás, akkor nem tudtak belehelyezkedni azuj helyzetbe, hanem visszavonultak és önmaguk­ban élték magyarságukat és várták a magyar felszabadulást, a terület visszacsatolását. A második csoportba tartoznak a 35—50 évesek, akik ugyancsak magyar iskolában, ma­gyar szellemben nevelkedtek es amikor 3ott a változás, akkor fiatal koruknál fogva nem tudtak belenyugodni az új helyzetbe, próbál­tak harcot kezdeni, először defenzív t harcba álltak és menekültek a néphez, keresték a tá­maszt a népnél és amikor érezték es láttak, hogy a népben megtalálják a támaszt, akkor offenzív harcot indítottak a cseh rezsim ellen. Természetesen ebben a harcban a néppel men­tek és az öntudatosuló néppel együtt ők is ön­tudatosultak, a nemzethez, a nemzetté fejlő­dött néphez hozzánőttek. Most a változás után magyar szempontból ők is becsületesek, abszo­lút megbízhatók, de az az előnyük megvan, lioey nem szakadtak el a néptől, t mint az előbbi idősebb generáció, hanem a néppel^ vau­nak szoros szervi és lelki kapcsolatban és hi­vatva vannak, hogy azt a magyar szellemet és tudást, amelyet magyar iskolában szereztek, hasznosítsák a maguk népe és Magyarország javára. A harmadik generáció, az ifjak generá­ciója, az úgynevezett 20—35 évesek. Ezek ide­gen szellemben nőttek fel, idegen szellemben nevelkedtek, ezeknek Magyarország idegen, a magyarság idegen, a magyar eszme ezek ré­szére terra incognita. (Tost László: Szics-gár­disták!) Ezek ma úgy, mint a régi húszévesek passzív állásba helyezkedtek tele harci kedv­vel és várnak, figyelnek, mi lesz, hogy a ma­guk nemzeti életét valahogyan ki tudják élni. Ma ebben a bizalmi krízisben a kormány állás­pontja az, hogy a magyar államépítés, a ma­gyar állameszme szempontjából a legmegbíz­hatóbb elemekre, ezekre az öregekre kell épí­teni. Magam is azt vallanám, ha lenne húsz esztendőnk, hogy új generációt neveljünk. De nincs húsz esztendőnk. (Pándi Antal: Igaza van!) Ezért azt az^ elvet vallom, hogy az új államot a középkorúak generációjára kell épí­teni, akik a néppel szoros lelki kapcsolatban Vannak és akik az építéshez a népet is tud­ják hozni és bekapcsolni. (Pándi Antal: Az öreg Perényi fogja megcsinálni 1 ?!) Nem le­het elképzelni azt, hogy az államépítésnél 1914-es vagy 1918-as szemüvegen át nézzük a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ ÜL ése 1930 december 7-én, csütörtökön. 775 dolgokat és az elmúlt húsz esztendőt kikap­csoljuk. Nem lehet a fejlődést visszacsinálni, a fejlődést folytatni kell. Ha van némi eltérés, ha mellékvágányra tévedt a fejlődés, vissza kell vezetni azon a mellékvágányon folytatóla­gosan a magyar államiság vágányára. (Élénk taps a Ház minden oldalán.) Ezt pedig csak a mi generációnk tudja megcsinálni. A mi gene­rációnk kikapcsolásával ezt nem lehet meg­csinálni. (Hokky Károly: Nem is akarjuk!) Mi ennek tudatában vagyunk és felajánljuk mun­kánkat, erőnket, energiánkat a kormánynak, mert látjuk azt, hogyha ma politikát csiná­lunk, akkor a nemzet sorsát nem mára és hol­napra, hanem esetleg hosszú évtizedekre a mi kezünk fonja és szövi. (Tost László: Úgy van!) T. Ház! Ez a tudat cseng ki a vita során elhangzott majdnem minden felszólalásból és ez elég alap arra, hogy a kormány a meg­adott programm szerint építse az államot. A költségvetést ehhez az országgyűlés megsza­vazta. Ma döntenünk kell a felett, hogy fel­hatalmazzuk-e a kormányt arra, hogy a költ­ségvetésben megszavazott javainkkal a tör­vényes kereteken belül gazdálkodjék. Tegyük a kezünket a szívünkre és kérdezzük, tud­juk-e a mai körülmények között biztosabb ke­zekbe helyezni az ország vezetésének sorsát? (Élénk helyeslés, taps a jobb- és a baloldalon és a középen. — Pándi Antal: Mi tudjuk!) Megértem, ha az ellenzéki padok soraiból szí­vesebben vennék, ha ez a meghatalmazás elv­barátaiknak, vagy saját maguknak szólna. Ez természetes, nem jelenti azonban azt, hogy (Egy hang balfelől: Jó is lenne! — Derültség.) ők jobban elvezetnék a nemzet sorsát. (Felkiál­tások jobbfelől: Sőt! — Pándi Antal közbeszól.) Elnök: Pándi képviselő urat kérem, foly­tonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Bródy András: Elismerem, hogy ki tud­nánk állítani még két-három ilyen kormány tagjait is, de éppen ez a nemzet erőssége, mert mindig kell két-három garnitúra-tarta­léknak 1 lennie. (Helyeslés a középen.) Egyet azonban meg kell állapítanunk. Biztosabb ke­zeket az ország sorsának intézésére ma én nem látok és találok. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezért igenis né­em és pártom nevében a kormány munkájá­oz a meghatalmazást nemcsak megadom, ha­nem a kormány háta mögé sorakozunk és igyekszünk nemzetépítő munkáját minden erőnkkel, előmozdítani és támogatni. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobb- és balolda­lon és a középen. — A szónokot számosan üd­vözlik.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-ának 3. bekezdése értelmében a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kö­vetkezik a r határozathozatal. Felteszem a kér­dést, méltóztatnak-e a törvényjavaslatot álta­lánosságban elfogadni? (Igen!) A Ház a tör­vényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a javaslatnak részleteiben való megszavazása. Kérem a jegyző urat, szíves­kedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Mocsáry Ödön jegyző (felolvassa a címet és az 1—7. §-okat, melyeket a Ház elfogad). Elnök: A törvényjavaslattal részleteiben is végeztünk, s azt a Ház tárgyalás és hozzá­járulás céljából a felsőházhoz teszi át. T. Ház! Napirendünk anyagával végez­tünk. Bemutatom a közigazgatási bíróság el­nökének átiratát, amellyel tudatja, hogy a 101

Next

/
Thumbnails
Contents