Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Az országgyűlés képviselőházának 6U. ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. 765 volt. Én megmondottam, hogy ez nem mérvadó, mert hiszen a földreform nem ezen •az alapon fog történni. Itt igazságot kell szolgáltatni és sok keserűségnek lehetne elejét venni, amennyiben nem késő, ha ezeket szintén felvennék, (vitéz gr. Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter: Csak a zsidóbirtokokról volt szó! Nem késtek le!) Zsidóbirtokokról van szó, mert ott zsidóbirtokok vannak! Kérem, ezeket is vegyék fel a névsorba, mert meg vannak ijedve, hogy noha megvan hozzá a megfelelő gazdasági erejük, de mivel nem vásároltak előre kocsit és lovat, azért nem lehetnek a felvettek között. Több szociális dologról nem akarok beszélni, hiszen a kormány egész irányzata szociális vonalon halad, és azok a megtörtént események, amelyeknek mi is tanúi voltunk, megnyugtatnak engem arranézve, hogy a kormány a jövőben sem fog ettől a szociális iránytól eltávolodni. Legyen szabad azonban még egy másik kérdésre is áttérnem, és ez az úgynevezett nemzetiségi kérdés. Hála a Gondviselésnek, a Felvidék és Kárpátalja visszatértével ez a kérdés, amellyel foglalkoznom kell, ide jöhetett a Ház elé. S nemcsak azért kell ezzel foglalkoznunk, mert hisszük és reméljük, hogy a mi magyar igazságunk valóraváltásával még sokkal nagyobhszámú nemzetiség is fog ebbe az országba viszszatérni, hanem roppant fontos ezzel a kérdéssel foglalkozni azért is, mert a. magyar nemzet történelmi hivatásával ^együtt pár, hogy magva legyen egy olyan orős alakulásnak itt a Duna-medencében, a Kelet és Nyugat találkozó vonalán, amely alkalmas arra, hogy a magyar nemzet történelmi hivatását betöltse. A magyar állam határai, mint tudjuk, Trianon előtt is túlterjedtek a magyar néprajzi határokon, s ha ez a határ mégis ezeréves határ volt, ennek egyszerűen az a magyarázata, hogy a szentistváni állameszmében egy olyan szerencsés alapot találtunk, amely lehetővé tette a magyarságnak a nemzetiségekkel való együttélését s amely alap ezeknek fejlődését mindenkor biztosítottja. (Ügy van! a középen.) A magyarság természetesen nem adhatott többet a nemzetiségeknek, mint amennyit adott: megosztotta velük a kenyerét és a maga jogait. Ennél többet a magyarságtól az államhűség megsértése nélkül senki sem kívánhat. (Úgy van! a középen.) A nemzetiségek viszonya "természetesen különböző lehet, a szerint, amint tömbökben vagy diaspórákban laknak. Sok függ kulturális fejlettségüktől, de egyúttal gazdasági helyzetüktől is. Mégis van két alapelv, amelyet minden egyes nemzetiségünkkel szemben alkalmaznunk kell. Az egyik alapelv az, hogy a nemzetiségek nyelvi és kulturális fejlődése, valamint anyagi boldogulása biztosítva legyen, a másik alapelv pedig az, hogy nyelvi és kulturális fejlődésük és anyagi boldogulásuk csak a szentistváni állameszme keretén belül történhetik meg. (Taps a középen.) Ez két olyan alapelv, amelyet minden nemzetiséggel szemben alkalmaznunk kel

1 A szentistváni állameszme a magyar államalkotó géniusz csodálatos ajándéka a nemzetiségek számára, mert ez biztosítja részükre a jogegyenlőséget. Éppen ezért a leghatározottabban állást kell foglalnunk minden olyan kísérlettel szemben, amely ebben az országban népcsoportokat akar létesíteni, (Ügy van! Úgy van!) mert a népcsoportok létesítése ellenkezik a szentistváni állameszmével, de a mellett nincs is érdekében sem a magyarságnak, sem á magyarsághoz hű nemzetiségeknek. (Ügy van! Ügy van!) Mint említettem, ellenkezik a szentistváni állameszmével, amely itt testvéreket talál egymás mellett, amit olyan szépen fejezett ki t. képviselőtársam, amikor azt mondotta, hogy egymás mellett évszázadokon keresztül testvériségben éltünk a ruszinokkal. Mi is ugyanezt mondhatjuk: évszázadokon keresztül testvériségben éltünk a magyarsággal és még ma is eleve tiltakozik mindenki közülünk, hogy mi ebben az országban kisebbséget alkotunk. Mi nemzetiségek lehetünk, mert más az anyanyelvünk, de a szívünk éppen olyan magyar, mint a magyar anyanyelvűeké és egy pillanatig sem akarjuk, hogy minket ebben az országban kisebbségnek érezzenek. (Pándi Antal: Ügy van! Tiltakozunk ellene! Nem vagyunk kisebbség!) Ez nem áll érdekében a magyarságnak sem, mert ha a magyarság népcsoportokat engedne alakulni, ennek következménye az volna, hogy idővel ez elfajulna és lassanként szeparatisz tikus mozgalmat eredményezne, már pedig a magyarság nem adhatja fel elsőszülöttségi jogát az ősi magyar hazában! Nem áll tehát ez a magyarság érdekében, de nem áll érdekében a magyarsághoz hű nemzetiségeknek sem, mert az az egyenjogúság, amelyet a szentistváni állameszme biztosít, sokkal tágabb és nagyobb lehetőséget nyújt nekik az érvényesülésre, mint akkor, ha népcsoportokat alkotva, keretek _ közé lennénk szorítva. (Ügy van! Ügy van!) Éppen ezért mi ezt a gondolatot visszautasítjuk és én, aki szintén német származású vagyok, visszautasítom azt, hogy ebben az országban bennnüket bármikor is elnyomtak volna. (Ügy van! Úgy van! — Taps a Ház minden oldalán.) Tiltakozom az ellen, hogy bennünket bármikor korlátok közé szorítottak volna akár kulturális, akár nyelvi, akár gazdasági szempontból, mert mi mind a háromban teljes szabadságot élveztünk. Ha mi feladtuk iskoláinkat és iskoláinkban magyarul tanítottak, ez a mi akaratunkból volt. (Elénk helyeslés és taps a Ház minden oldalán. ~~ Pándi Antal: Igen, mi akartuk!) Mi kívántuk a magyar kultúra behatása alatt az iskolák államosítását. Tudtuk, hogy ez mit fog jelenteni, de kívántuk, mert szükségesnek, jónak találtuk. Nem lehet tehát azt mondani, amit Mühl Henrik, igen t. képviselő úr mondott, hogy a németségnek itt vérző sebei vannak. (Élénk taps. — Egy hang a baloldalon: Ez hazugság a magyarság ellen!) Nem tudom, kénviselő úr, hol vannak a vérző sebek, mert hiába keresem, sehol sem találom. Visszautasítom, hogy ebben az országban a németségnek vérző sebei volnának. (Pándi Antal: Véreztek a magyarokkal együtt, mert magyaroknak tartották magukat!) Előfordulhat az, hogy az egyik nemzetiség egyik-másik tagja megfeledkezik magáról és államellenes működést fejt ki. Ezt természetesen lefogják, bebörtönözik, de erre nem lehet azt mondani, hogy*-egy nemzetiség^ elleni akció történt, mert ez egy embernek szól. Amilyen igazságtalanság volna egy agitátor miatt az egész nemzetiséget gyalázni és szidni, éppen olyan igazságtalanság volna az, ha egy embernek a becsuk ásat, ennek a sérelmét egy egész nemzetiség sérelmének tekinteném. Ezek a nemzetiségi sérelmek sokszor tulajdonképpen nem is nemzetiségi sérelmek, hanem anomáliák, amelyek alatt nemcsak az illető nemzetiséghez tartozó szenved, hanem az ugyanolyan i foglakozáskörben lévő magyar anyanyelvű