Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

766 Az országgyűlés képviselőházának 64. állampolgár is. (Pándi Antal: Ügy van! — Ptngrácz Lajos: Ez a helyes beszéd!) Ezek szociális bajok, amelyek alatt egyformán szenvedünk mindannyian, amelyet megváltoztatni mindannyiunk érdeke és kötelessége. (Pongrácz Lajos: Ez az okos beszéd!) A magyar állam feltétlenül megkövetelheti polgáraitól az államhűséget, mert ehhez joga van, de éppen úgy a nemzetiségek az államtól kérhetik nyelvi, kulturális és gazdasági boldogulásukat is. A nyelvi és kulturális érdek biztosítása veti fel azután az iskolakérdést. Ami az iskolakérdést illeti, a m. kir. kormány tényleg elment olyan messzire, amilyen messzire a világ egy kormánya sem ment el. Szinte erőszakkal dolgozott. Tudok német köz

: ségeket, ahova kormánybiztost küldtek ki, aki azt mondta a jegyzőnek, hogy ha nyolc napon belül nem fog gondoskodni arról, hogy a szülők a német iskola mellett szavazzanak, akkor a jegyzőt felfüggesztik. (Pándi Antal: Én is tudok!) Ha ilyen esetek történhetnek, ha a jegyzőt nyolc napon belül felfüggesztik, ha a lakosságot nem tudja rávenni arra, hogy a német iskolát akarja, akkor ez a nemzetiség bizonyságot tett magyar hűsége mellett és elárulta azt, hogy minden ízében magyar akar lenni. Nálam is járt küldöttség, megkért engem, hogy vezessem fel őket a minisztériumba. Elmentem velük, de elutasítottak bennünket; ' azt mondták: ne akarjunk magyarabbak lenni, mint a kormány. A kormány tehát olyan messze ment el, amilyen messzire másutt sehol el nem mennének. Itt nem arról van szó, hogy kijátszanak valamit. Sőt, rákényszerítették őket arra, hogy saját anyanyelvükön tanuljanak. (Pándi Antal: Többet ad, mint amennyit kívánnak! Az elemi iskolába nem akarnak beiratkozni!) Igen, ez a helyzet. Hallottuk itt a Házban és tudjuk azt, hogy a kormány becsületesen akar foglalkozni a nemzetiségi kérdéssel. Bátaszéken polgári iskolát nyitott, Szekszárdon pedig gimnáziumot, de az egyik helyütt van két tanítvány, a másikon meg három. Az a két tanítvány is százpengős stipendiumot kap, csakhogy német iskolába járjon. Nyitottunk tanítóképzőt, amelynek 11 tanítványa van. Mikor az ember ezt hallja, akkor el kell némulniok Mühl Henriknek és társainak, (Ügy van! Ügy van! — Élénk taps a Ház minden oldalán.) akik alaptalan támadásokkal illetik a kormányt, mintha a kormány el akarná itt sinkófálni a nemzetiségek jogait. Szeretném látni, hol van a világon egy ország, ahol az állam tart fenn kisebbségi iskolát?! (Pongrácz Lajos: Sehol!) Szeretném látni, hol van az az ország ezen a világon, amely két gyermek kedvéért vállalja egy iskola fenntartásával járó összes költségeket? Nem hiszem, hogy ilyen állam van ezen a földön. Nem is tudnám máskép megmagyarázni a dolgot mint azzal, hogy a kormány minden törekvése arra irányul, hogy jószándékát megmutassa, hogy az ő jó szándékában, akaratában senki ne kételkedjék. Máskép nem is tudnám ezt megérteni, minthogy a németségnek ez az iskolatípus kell, ezért nem a kormány felelős. Mi ezt örömmel leszögezzük. Azt látjuk, hogy ez a sokszáz esztendő, amelyet együtt élünk a magyarsággal a legszebb testvériségben, őszinte megértéssel telt el. Ne gondolják azt, hogy esetleg ez csak afféle alkalmazkodás, nem, ez nálunk meggyőződés. Nekünk ezekre ülése 1939 december 7-én, csütörtökön. az iskolatípusokra nincs szükségünk, mert mi az életben is, a nyilvános és a közéletben is mindenütt mint magyarok akarunk szerepelni, mint magyarok akarunk élni. (Éljenzés a középen.) Hogy ezek az iskolák elnéptelenedtek, ez nem a kormány akciójának eredménye, hanem abból ered, hogy az egész dolog távol áll a németségtől. Éppen így a Felvidékről is hányan jönnek magyar iskolát kérni! Ezt azért teszik, mert közelebb akarnak jutni azokhoz, akikkel együtt egy sorsközösség részesei, (Taps. — vitéz Tóth András: És ahol jói érzik magukat!) A magyar állam azt akarja, hogy mindenki tanulja meg saját anyanyelvét, sajátítsa el anyanyelvén a szükséges ismereteket, ismerje meg népének kultúráját, de viszont tanuljon meg magyarul is. Ez nemcsak az állam szempontjából jogos kívánság, hanem az illető szempontjából is fontos, (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) hogy megtanulja szeretni azt a hazát, amely neki kenyeret ad és amellyel Őt elszakíthatatlan kötelékek fűzik egybe. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a Ház minden oldalán.) Mélyen t. Ház! Legyen szabad most még két másik kulturális tényezőről beszélnem, a templom és a kultúrházak kérdéseiről. Sokszor sérelmezik azt, ha a templomban magyarul beszélnek, magyarul énekelnek. Megint csak ki kell jelentenem azt, hogy ne általánosítsunk, mert — amint az imént mondtam — itt megint csak nagyon kevesek kívánságáról van szó. De ezek a kevesek hangosak, lármásak és szinte gyanút keltenek más, jóhiszemű emberékben, hogy ezzel hozzájárulnak ahhoz, hogy megzavartassék az a megértés, amelyben itt magyarok és németek évszázadokon át egymás mellett éltek. Amikor az ember látja a hibákat jobbról és balról, ez fáj, mert hiszen tudjuk, hogy ezek a kifogások mennyire távol állanak a tömegektől. Ez csak egyes emberek érvényesülési viszketegségére vezethető vissza, akik a közvéleménybe beledobnak olyan kérdéseket, amelyekkel szembeállíthatják azokat, akik egymás mellett éltek, egymás mellett harcoltak és véreztek a hazáért. Amint a magyar községben ott áll a hősök emlékműve, ráírva az elesett magyarok magyar neveivel, éppen úgy megtaláljuk a hősök emlékművét minden egyes német községben s raj.ta százával a neveit azoknak, akik talán németül beszéltek, de tiltakoznának az ellen, ha bárki is feltételezné róluk, hogy ők nem magyarok. (Élénk helyeslés és taps.) Megértem, olyan világáramlatban élünk ma, amely idegessé teszi az embereket. Felvetették a faj és a vér gondolatát és ez sok embert megzavart, mert most azt hiszik, hogy ez az út a jövő útja. Pedig nem úgy van, mert ez sohasem fog megértésre vezetni, hanem mindig csak széttagoláshoz, robbantáshoz. A jövő útja az ezeréves szentistváni állameszme felelevenítése és hatályra emelése. (Ügy van! Ügy van! — y,-~

0 n tryiih- ne a halridnlon és a, középen.) Hiába mondják azt, hogy azért kell népcsoportokat csinálni, hogy megakadályozzák az asszimilációt. Az asszimilációt megakadályozni nem lehet. Nincs az a hatalom, amely ezt meg tudná állítani. Én német községben vagyok pap és jól tudom, hogy amikor magyar szentmise van, éppen úgy megtelik a templom németekkel, mint amikor németül van szentmise. Mit bizonyít ez? Azt, hogy ezek lelkileg már mind magyarok és magyaroknak vallják magukat. Nem is gondolnak arra, hogy nyelvi