Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-64

Az országgyűlés képviselőházának 6í. mást, mint rákényszeríteni a keresztény tár­sadalomra is azt, hogy ő se lásson mást, csak a profitot, neki se legyen más vezérgondolata, mint a profitéhség és ez a profitéhség jellemzi — sajnos — nemcsak gazdasági, de Kulturális és más vonatkozásban is ennek a nemzetnek életét. (Keck Antal: Az Est-bői Pest lesz!) T. Ház! Amíg — nagyon jól mondja Keck képviselőtársam — Az Est-et át lehet festeni Pest-re, amíg a cégtábla átfestésével megad­juk a lehetőséget, hogy a sajtóban és bármi­féle irodalmi termékben ez a nemzetközi zsidóság destruálhasson ebben az országban, addig kénytelen vagyok el nem fogadni és visszautasítani a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a zsidókérdést megoldotta. Nem oldotta meg, t. Ház, mert addig, amíg a közgazdasági élet vezető pozícióiban olyan egyéneket látok, akiknek minden fontosabb, mintsem hogy a nemzet érdekét szolgálják és addig, amíg azt látom, hogy ennek a közgaz­dasági életnek vezető pozícióibatn lévő vezér­egyéniségek hatalmukat a közgazdasági élet minden egyes vonatkozásában érvényesíteni tudják, amíg hatalmukat a profitéhség szem­pontjából saját kaszti érdekük szempontjából kamatoztatni tudják, addig nem vagyok haj­landó elismerni, hogy itt a zsidókérdést meg­oldatták. Amikor mi valamennyien kint az., országot községről községre» városról városra járva, valóban egy őszinte, a kérdést gyöke­rében megoldó zsidótörvényt óhajtunk, akkor én állítom azt, hogy aki a túloldalon szintén így gondolkozik és ugyanebben a szellemben látja a zsidókérdés helyes megoldását, az a túloldalról sem fogadhatja el a miniszterelnök úrnak azt -a kijelentését, hogy a zsidókérdfést pedig megoldottuk. En tisztelem a miniszter­elnök úr bátorságát, azonban kénytelen va­gyok kijelenteni, hogy kitartás nincs benne, mert ha van bátorsága, legyen benne kitartás is, hogy a megkezdett nyomot ne csak egy helyben topogja körül, hanem legyen kitar­tása folytatni is azt a munkát, amelyet a nemzet érdeke ebben a kérdésben is joggal el­vár tőle. (Keck Antal: Majd még gondolkozik egy kicsit!) T. Ház! Nem óhajtok töhbet erről a kérdés­iről beszélni, mert hiszen ez egymagában véve olyam, amelyről igen sokat lehetne beszélni, azonban erről nem beszélni, hanem cselekedni kell már egyszer. Tessék csak elővenni azt a sokat emlegetett nádpálcát, de egyúttal tessék elővenni az operálókést is és kérlelhetetlenül, könyörtelenül belevágni afciba a sebbe, hogy az egyszer már tényleg ki legyen operálva ebből a nemzettestből és ne fertőzze továbbra is ennek a nemzetnek testét, ne fertőzze tovább sem gazdasági életünket, sem pedig a nemzet szellemi életét. , A második — és sajnos, megint esaík azt kell mondanom, hogy gyakran emlegetett — kérdése ennek a nemzetnek a földkérdés. Nem vonom kétségbe azt, hogy rendkívüli helyzet­iben vagyunk, nem vonom kétségbe azt, hogy ibizonyos fedezeteket emlegetve, azok meglehe­tősen gyéren állnak rendelkezésünkre, amidőn azonban ezt Ikijelentem, akkor bizonyos mér­tékig a rendszer kijelentését vagyok kényte­len megismételni. Hiszen amikor földkérdést emlegetnek és azt mondják, hogy igenis meg kellene oldani a földkérdést, ugyanakkor oda­ezegzik a kérdést, hogy hol van az a pénz, hol van az a tőke, amelynek rendelkezésre kellene ése 1989 december 7-én, csütörtökön. 737 állnia egy nagy szab ású földreform megvalósí­tására. En még azt sem vagyok hajlandó el­ismerni, hogy ez a tőke nem állna igen nagy reszoen a jelenlegi rendszer és a jelenlegi kor­mányzat rendelkezésére, de százszor kevésbbé vagyok hajlandó elfogadni azt, hogy egész­séges tőke- és valutapolitikával ne lehessen ehhez az életbevágóan fontos kérdéshez úgy hozzányúlni, ahogyan azt a nemzet érdeke kívánja. Mert lehet, hogy ennek a rendszernek nem áll módjában tőkét biztosítani egy nagy­szabású földreformhoz, ez azonban semmi íkö­rülmények között sem jelenti azt, hogy ezzel azután kimerült a lehetősége egy egészséges földreform megvalósításának. Hiszen Vágó képviselőtársam éppen a közelmúlt napok egyi­kén igen szépen és igen érthetően kifejtette azt, hogy ha komoly pénzügyi politikát akar­nak megvalósítani, ha valóban komolyan akar­nak cselekedni, akkor nem kell semmi más. mint letérni a mai pénzügyi politika fiktív alapjáról, az aranyimádatról és rátérni a munkavaluta politikájára, mert akkor mindig" akad majd ebben az országban elég pénz, min­dig lesz fedezet, valahányszor arra szükség lesz, és akkor meglesz az anyagi lehetősége annak a nagyszabású földreformnak is, ame­lyet mi kívánunk és követelünk. így meg lehetne valósítani azt a földre­formot, amely valóban megszüntetné ebben az országban a másik nagy hatalmasságnak, a feudalizmusnak azt a szörnyű elnyomó ural­mát, amely alatt ma még százezer és százezer dolgozó magyar testvérünk nyög, hisizen a feudalizmus, a nagybirtok ugyanúgy ráül erre az országra, mint ahogy ráült a .zsidó kapi­talizmus. Ezt nem lehet elintézni azzal, hegy járjunk a folyosókon a felsőház tagjaivaL nem lehet a földkérdést megoldani azzal, hogy komázzuník a felsőház feudális nagybirtoko­saival, (Keck Antal: Szóba sem állnak ve­lünk!) mert lehet, hogy ebből a barátkozásból személyes szimpátiák ... (Mozgás a jobbolda­lon. —• Keck Antal (a jobboldal felé): Nyu­godt lehet, hem áll mindenkivel szóba Bethlen István!) Elnök: Keck Antal képviselő urat kérem, hogy legalább a saját pártja szónokát ne za­varja. (Keck Antal: Kérem, ott...) Ne méltóz­tassék vitatkozni, tessék csendben maradni. Rapcsányi László: ...keletkeznek, de nem tudom elhinni azt, hogy ebből a személyes érintkezésből a nemzet dolgozói számára vala­mivel nagyobb kenyér jusson. Bizonyos mér­tékben komolytalannak is tartom ezt a kijelen­tést és jellemzőnek tartom arra, hogyan fogja fel r a miniszterelnök úr a földkérdés meg­oldását. Amikor mi nemcsak követelünk, hanem megadjuk a formákat is ahhoz, hogyan oldód­jék meg a nemzet életének egy-egy fontos kér­dése, akkor kénytelen vagyok egyéb nyilvános­ság híján itt a parlamentben tiltakozni az el­len a minősíthetetlen támadás ellen, amelyet, sajnos, a t. túloldal részéről iónéhányan kint az országban ellenünk indítottak; kénytelen va­gyok tiltakozni, mert a kormányzat az egyen­lőség elve alapján, amelyet hangoztatnak ugyan, nem ad sajtót, hogy ott is vissza tudjuk verni azokat a földalatti, aknamunkaszerű tá­madásokat, amelyeket ellenünk folytatnak. Kénytelen vagyok tiltakozni itt a nemzet színe előtt az ellen a gyanúsítás ellen, amikor a mi becsületes, magyar és jószándékú földrefor­munkat felelőtlenül — mert mindig a sötétből 99*

Next

/
Thumbnails
Contents