Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1989 december 5-én, kedden. 731 a keresztényszocialista szakszervezetekről mondott, (ügy van! a baloldalon.) Azután kiegyenlítődés kell a falu, a kisváros, a nagyváros és a főváros, a Delváros és a külváros között. Ezek más és más atmoszférák, más és más környezetek, amelyeket közelebb keli nozni egymáshoz és a megértést keli köztük munkálni. (Helyeslés.) Szerencsére vannak, különösen a fiatalabb generáció Dan, de az öregben is sokan, akik a másik atmoszférát és környezetet felkeresik és tanulmányozzak. iNem elég, ha a városi elit tanulmányozza a külvárost, a falut, fordítva is kell ez. Ennek kölcsönösségen kell alapulnia. Itt az elit szóval a magasabb tanultságot akartam jellemezni. Igenis az elitnek kell foglalkoznia ezzel: a főváros elitjének, a tanultak elitjének, a falu elitjének és a külváros elitjének. {Helyeslés és taps.) Azután a kiegyenlítődésre van szükség, a törvényhozás közös, egyetértő, nemzetépítő munkájára együttesen hivatott két Háza között. Ezt abban keresem, hogy a két Ház külön munkája és üzenetváltása mellett — legalább is azok tagjai között — és, részben e helyett annak útját egyengessem, hogy a közös i'olyosoéiet, a közös klubélet kölcsönös megértést szolgáló atmoszférája teremtessék meg. (Helyeslés.) En ezt mint professzor tanultam olyan egyetemen, amely rendkívül heterogén: a közgazdasági fakultáson, ahol öt-hat féle hallgató egészen különböző előadásokat hallgatott — itt-ott azonosakat is, de 80—90°/o,

ban különbözőt — és mégis összeszoktak. Ezt professzortársaimmal nem tudtuk másnak nevezni, mint a folyosó atmoszférájának és a folyosó nevelő, összehangoló erejének, ami ott, ahol mezőgazdasági, kereskedelmi és egyéb szakos hallgatóik voltak együtt, azt a reményt keltette bennem, (hogy ezeket a foglalkozási ágakat egyedeikben is közelebb hozhatjuk egymáshoz és ezeknek kölcsönös megértését szolgálhatjuk. Itt is ez az óhajom, mert ez a nemzet szükségessége. Nem mondom, hogy nem lesznek egyesek, akik mindig külön utat járnak, de az emberek többségét össze lehet hozni; erre megvan a reményem, a bizalmam. (Helyeslés jobb felől.) Ez nem jelenti azt, hogy ne legyenek ellentétes felfogások, hiszen közöttünk is és a pártolk között is vannak, — hála Istennek, mert így alakulnak ki a gondolatok — a pártokon belül is sokszor, a »si duo faciunt idem non est idem« elve alapján. De ennek helyes és jótékony hatása mellett mégis lehetővé válik a kölcsönös tisztelet, a kölcsönös megértés, a kölcsönös lecsiszolódás és a vitákból a helyesebb gondolatok kialakulása. (Ügy van! Ügy van!) En most nemrégen is kaptam egy gondolatot a felsőházi urakkal való tárgyalás folyamán, olyan dologban, ahol a megoldást régen kerestem és amelynek révén most megtaláltam, ha nem is a teljes, de bizonyos fokú megoldást. Azután — hogy ne időzzek egy pontnál túlságosan sokáig — a magyarok 'ós más nemzetiségeink között, (Halljuk! Halljuk!) amelyeknek viszonyát Szent István örök bölcs tanításán, annak megértésén, — főleg a magyarok által való megértésén — erre való nevelésén, a köztisztviselők, a nemzet szolgái és a közvélemény ránevelésén kezdve — szeretnénk felépíteni. Újra közelebb kívánom hozni a .nemzet vezetőit és a nemzet .közvéleményét, minden magyar embert ahhoz a bölcseletében és gyakorlatában a közelmúlt tapasztalatai szerint is kissé elfeledett nemes és

: e nemzet nagy ságálhoz méltó felfogáshoz: Szent István felfogásához és annak a mindennapi 'életben való gyakorlatához. Ezáltal fogjuk teljesíteni dunamedencei feladatunkat, amely fennmarad a nemzet életének minden formájában, de e nélkül azt nem fogjuk tudni helyesen véghezvinni. Azután a különböző tájak között: Kelet, Nyugat, Észak, l)él, de különösen Nyugat és Kelet magyarjai között, akik néha nem egészen értik meg egymás gondolkodását, azt, ami egyikünknek vagy másikunknak kellemes és fontos és ami áítal egyikünk néha szemben is áll a másikunkkal. Most ugyanennek a témakörnek egy másik részére térek át. Társadalom- és nemzetnevelő feladatként látom a magasabb, komolyabb, sokoldalúbb és főleg magyarabb műveltségre nevelést, (Helyeslés-) az eziránti érdeklődésre és eziránti törekvésre való nevelést, amelyet^ közoktatásunknak közneveléssé való alakításával, — amire mindketten törekedtünk már — tehát nem puszta tanítással, továbbá az iskolánkívüli oktatással, — nem is mondom, hogy népoktatással, mert mindenkinek iskolán kívüli oktatásával (Helyeslés.) — helyesebb népneveléssel, a társadalomnak, jelesen az ifjúsági egyesületeknek és szervezeteknek ebbe a munkába való szerves bekapcsolásával és egyéb intézkedésekkel és törekvésekkel kívánnék szolgálni és látok előmozdíthatónak. Harmadik nagy feladatként látom a társadalom összes elemeinek építőmunkára nevelését, a társadalmi osztályokét, a megyei társadalmakét, az egyesületekét és az ifjúságét, amit bizonyos állami irányítással, a feladatok megosztásával és beosztásával, a szociális titkárok munkájával megkezdett munkának mind gazdagabbá és szervesebbé tételével s egyéb hasonló gondolatokkal és intézkedésekkei tekintek, ha nem is teljesen megoldhatónak, de fejleszthetőnek, úgy hogy az egyszer így megindult munkát a fejlődő társadalom azután folytatni fogja. Itt inkább megindító, ráirányító, nevelő szerepe van az államnak; a további cél az, hogy a társadalom becsülje meg s Vegye át ezt a munkát és végezze azt: ez egészségesebb és életrevalóbb lesz, mint a folytonos pórázonvezetés. (Ügy vanl^ Ügy van!) Végül fontos a nemzet életére és fejlődésére, — de feladat is, mert előmozdítható — hogy a társadalom ismerje fel a maga feladatait, ne várjon mindent a minldenképpen kötöttebb és szabályok szerint dolgozó államgépezettől. Ezt legjava egyesületeink, önálló és céltudatosan dolgozó egyesületeink, főleg a mozgékonyabb ifjúsági egyesületek munkásságának céltudatos szervezésétől, együttműködésüknek előmozdításától várom, attól a munkától, amely országot járva tanulmányoz és tanít, szeretetet, segítséget, tanácsot, vigaszt hordozva szét, szeretetet és kölcsönös megértést kap viszonzásul és épít fel a nemzet javára. Végül egy összefogó feladat, az igazi örök nemzetépítés feladata: a szeretet megteremtése, — amelyről sokan szóltak előttem is e Házban a vita során — a szeretetrenevelés, a nemzet összes fiai kölcsönös szeretetrenevelésének munkája, a törtetés, az Önérdek, az önzés kikapcsolása, az ezektől irányított emberek kikapcsolása és visszaszorítása táTsadalmj.