Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-63
Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése Í939 december 5-én, kedden. 727 tanyenergiát szolgáltató gépeket és meg kell építenünk azokat a gépeket, amelyek az ott létesülő gyárakban fognak működni. Létesítünk porcellángyárat, hajlított bútorgyárat, fur~ nirgyárat, más fafeldolgozó gyárakat, kémiai gyárakat* amelyek, hogy egyet ne mondjak, például a szlatinai só idegen alkatrészeit dolgozák fel,- a szlatinai sónak tudniillik négy százalék olyan alkatrésze van, amely nem tiszta kősó. Ugyanezzel kapcsolatos a Tisza szabályozása, amely olcsó fuvarozási úttal kötné össze az országrészeket, de ezenkívül mindazokat a területeket is, amelyeken keresztülmegy. Ezzel kapcsolatos a Duna—Tisza-csatorna megépítése is. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ezek nemcsak tanulatlan munkaerőt igénylő munkák, hanem hidak, gépek, zsilipek létesítésével járnak. Maga a Duna—Tisza csatorna is egy csomó hidat fog igényelni, különböző tervek szerint különböző számút. Nyersanyagkincseink, bányászati kincseink, így például bauxitunk (hazai feldolgozása is ilyen foglalkoztatást ad részben magukban ezekben a művekben, részben ezek gépeinek előállítása révén. Ez mondjuk, a vasmunka, a gépipari munka és a többi hasonló munkák körébe, tartozik. Nem tudnám ma megmondani, hogy ez azt a munkáslétszámot igényeli-e, amely ma ezekben a szakmákban dolgozik, ezt praktice kiszámítani nagyon nehéz volna, mindenesetre elősegítheti azonban — a külön intézkedések révén is — az építőipar fellendülését, amely kulcsipar lévén, mindenféle más iparág fellendülését jelenti. Itt van már most az az utolsó feladat, amelyről említést tettem, hogy tudniillik el kell készülnünk arra, hogy a piacunk a háború után át fop, alakulni. Ugyanazok nem ugyanazoktól és nem ugyanazt fogják venni. Alig hiszem, hogy tömegárukkal, tömegáru nyersterményekkel — kivéve egy néhányat. így például a búzát — és ezek kivitelével boldogulhassunk. A magyar búzatermelés megélt már a 80-as években, különösen a 80-as évek elején egy ilyen korszakot az amerikai konkurrencia felléptével. Ez után a háború után is ilven fordulatok lesznek és mi nemigen fogunk tudni' legalább is nem olyan könnyen, lépést tartani nagy gazdasági egységek tömegáru produkciójával, amely gazdasági egységek egyszersmind igen nagy, nálunknál nagyobb fogyasztói is a vevő állani iparcikkeinek. Ennek a meglátásnak következménygondolata az, amely már régen arra a megállapításra indított engem, — nem is a Házban, hanem még a magam egyetemi katedráján, de azután itt a Házban is többször — hogy nekünk át kell térnünk egy variáltabb mezőgazdaságra, (Ügy van! Ügy van! <a jobboldalon és a középen.) egy kvalitástermelésre. Megmondtam azt is, hogy Magyarország abban a speciális, kedvező klimatikus helyzetben van, hogy ellentétben a többi óceánikus, tengeri területekkel. Közép- és Kelet-Európa legszárazabb területe, amely mindig kénes lesz speciális produktumokat termelni, amilyent a közelben senki más nem termel. Csak meg kell ezeket találni és elő kell mozdítani ezt a folyamatot. Ezekre is elő kell tehát készülnünk és amikor így indulunk ki a földmívelésben, mint gazdasági életünk bázisában, ugvanezen az úton kell majd haladnunk gazdasági életünk többi ágában is. Iparunkat is erre kelí tehát KÉl'VISELOHÁZI ÍTAPLÓ IIÏ, fejlesztenünk, mert a háború után autarkiára nem lehet gondolnunk. Az európai együttélés, amelyről Imrédy Béla t. barátom is megemlékezett, amelyről elég sokat írtam és amely Európának összes országait, amelyek között csak vonalhatárok vannak, de nem elválasztó tengerek, sivatagok, sarki tájak stb. egy egységes történelemben fűzi össze: ez az együttélés békeidőkben mindig olyan gazdasági életre vezet, amelyben az önellátásnak csak annyi helye van, amennyi az ország (biztonsága szempontjából szükséges. Tildy t. képviselőtársam ezekkel a kérdésekkel kapcsolatiban felemlítette azt, hogy vájjon nagyiparunk nyersanyagellátáslát biztosítani tudjuk-e és hogy a területileg centralizált nagyipar nem okoz-e a fővárosba özönléssel egészségtelen társadalmi folyamatét. Ezeken a (bajokon nem tudunk teljes mértékben segíteni. Ami azt a kérdést illeti, hogy nyersanyagellátásunkat hiztosítani tudjuk j e, azt felelhetem, hogy a törekvés erre megvan bennünk, de méltóztassék csak egy európai országot is mondanli, amely ilyen kérdésre hiztos, igenlő választ tudna adni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Bizonyos mértékű alkalmazkodóképesség is szükséges iparunk részéről ahhoz, hogy amit kaphatunk és kapunk, azt dolgozza fel. Erre gondot is fordítunk, csakhogy mem azt (kapjuk ma, amit akarunk és különösen nem olyan áron, ahogy akarjuk és nem olyan fizetési eszközökért, ahogy szeretnők, hanem azt kapjuk, ami kapható, kapjuk ott, ahol lehet és akkor, amikor lehet és nagyon kell sietni, hogy az ember akkor, ott és tényleg meg is kapja. (Ügy \van! Ügy van! jobbfelől) Áimi a centralizációt illett, ez ugyanaz a folyamat, mint a városibaözönlés folyamata. Ezen a mai állapotok között nem lehet változtatni, de egyet (mondhatok: én már magam is tapasztaltam évekkel ezelőtt Angliában, — és amiint hallom újabban Franciaországban is mindinkább ilyen tüneteik mutatkoíznak — hogy a városokból a falu felé vagy ia városoktól távolabbi területek felé való vissza özönlés folyamata megindult; megindult különböző okokból, az összeköttetésiek könnyűsége miatt, egészségügyi szempontokból, stb., stb. Elég az hozzá, hogy rnlinden teoretizálás nélkül a való életben ez a folyamat alakul ki. Ez a folyamat is, mint minden folyamat — minden gazdasági, szociális, politikai, kulturális és egyéb folyamat — végigmegy egész Eurúoán Estzaknyugat-Európa kulturáltabb vidékeiről kiindulva. Csak a folyamatok terjedésének idejében vam különbség. Annak ideién háromszáz évig tartott, amíg az erdőirtás folyamata végigment Euróoán, nia seibesebban élünk, sokkal rövidebb idő alatt haladnak ezek a folvamatök nyugatról keletre; gyorsabban fog végighaladni a vidék felé való özönlés folyamata ds a nagyvárosiasod ás és a bérkaszárnyarendszer reakciójaként. Nálunk KözéT>-Európában. ahol a bérkaszárnya-rendszer sokkal gyorsabban és sokkal tinikusabbain jött létre, mint nyugaton, talán még erősebb lesz ez a reakció is. Amint mondottam, nem tudok most az eeves országrészek ügyeire külön kitérni. Ez talán elvileg is helyesebb. Én legalább is helyesebbnek tartom, ha ilyen alkalommal az egységes országról egységesen szólunk (Helyeslés) és így teszek még én is, n. tájak sajátos jellegének 08
