Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

724 Az országgyűlés képviselőházának 63. ülése 1939 december 5-én, kedden. leg folyik, javasolttik azt is, hogy a költség­vetést necsak a pénzügyi bizottság, de vele kö­zösen a mindenkori szakbizottságok is tár­gyalják. Azt hiszem, egészben véve azt mond­hatjuk, hogy az új házszabály bevált. Nem adok most újabb széleskörű program­mot, mert ez azonos lenne azzal, amelyet feb­ruárban előterjesztettem. Anélkül tehát, hogy mesze hónapokra kiterjedő munkaprogrammot adnék, csak anyit szereitiék megjegyezni, hogy most már sorra kerül, illetőleg beterjesztésre kerül a társulati adóra vonatkozó törvényja­vaslat, az egyenesadóreform, a szociális alap­ról, a sajtójog reformjáról, a mezőgazdasági legkisebb munkabérekről szóló törvényjavas­lat, (Helyeslés a jobboldalon.) hogy csak a fon­tosabbakat említsem és természetesen közben más törvényjavaslatok is. Most rátérek t. képviselőtársaim felszóla­lásaira. Tildy igen t. képviselőtársam említette a szikesek kérdését. Imrédy ő excellenciája is reflektált annak a 600—800.000 holdnak megja­vítására, amely szikes terület és amelynek megjavítása óriási hatással lenne gazdasági életünkre. Egy törvényjavaülat van készülő­ben, amely szerint a megjavított szikes tala­jok jelenlegi kataszteri tiszta jövedelme vál­tozatlan marad. Ez ösztönzés a magánvállal­kozás részére, amely természetesen nein men­tesíti az államot az alól, hogy segítő és irá­nyító kézzel ne nyúljon a kérdéshez. (Éljenzés és taps a középen.) A másik kérés, amelyet Tildy Zoltán emlí­tett, az, hogyan lehetne a háztatarozás mintá­jára földtatarozási kedvezményt nyújtani. A pénzügyminiszteri expozéban volt utalás arra, hogy lesz ilyen intézkedés. Általában képvi­selőtársaim közül többen említettek olyan kér­déseket, amelyekre a választ minisztertársaim a költségvetés tárgyalása során már, megad­ták. Ilyen az is, amelyet Tildy képviselő­társam említett, amikor azt kérte, hogy az árak maximálása neosak a mezőgazdaságnál történjék, hanem ez a szigorúság az iparban is érvényesüljön. A pénzügyminiszteri expozé utalt arra, hogy a kormány foglalkozik ezzel, főleg oly értelemben, hogy a külföldi áremel­kedések minél kevésbbé érvényesüljenek ná­lunk. Vozáry t. képviselőtársam kérte, hogy az önállósítási alap hitelét jelentékenyen növel­jük, különös tekintettel a visszacsatolt terüle­tek ifjúságára, hogy ilymódon az ipari és ke­reskedelmi pályákra tereljük őiket. A pénzj ügyminiszter úr bejelentette, hogyha múlt évi költségvetéssel, illetőleg annak másfélszeresé­vel szeműben ez a tétel 600.000 pengős emelke­dést mutat. Nem amondom, hogy ez sok, — de ismétlem — annyi, amennyit e téren tehettünk. Szántén Vozáry képviselő úr kéri a cseh uralom idejéből -maradt hátralékos adók keze­lésében a legnagyobb kíméletességet. A pénz­ügyminiszter úr résziéről a pénzügyi tárea költségvetéséneik tárgyalásakor utalás történt arra, hogy bizottságilag történik meg ezeknek B, f hátralékoknak a felülvizsgálása és lehető kímél etességgel járnak majd el. A tűzifa kérdését is említette egyik kép­viselőtársam, egy másik képviselőtársam pe­dig^ — most hirtelen nem tudom megállapí­tani, hogy M — a vasáti tarifák megváltoz­tatásának ikérdését tette szóvá. A tűzifa ára budapest^ paritásban vagónonkint 20 pengővel lett olcsóbb, ami, tudom, hogy nem sok, De azért említettem ezt a tari faikérdéssel együtt, mert az ország formája megváltozott, jaz or­szágon belül megváltoztak a relatív távolsá­gok, különösen jelentékenyen megváltozott Kárpátaljának az ország központjától való tá­volsága. Magam is, részleteiben is foglalkoz­tam ezzel a kérdéssel és láttam, hogy a tűzifa­kérdés is Összefügg a tarifakérdésekikel, a tari­fák megváltoztatásával, lamit^ különben a sze­mélyforgalom terén már részben r keresztül ­vittünk és majd. akkor jut ez a kérdés véglege­sen és előnyösen megoldáshoz. Közi-Horváth képviselő úr felemlített egy kérdést, amelyre még vissza fogok térni, azt, hogy ne menjen minden kis jelentőségű ügy a minisztériumokba és Ikülönösen a miniszter, vagy a miniszterelnök elé. Ennek súlyát az­után igazán mi érezzük a legjobban és érzi jelesen a miniszterelnök is. rr.ert sokszor hihe­tetlenül hartmiad- és negyedrendű 'kérdések ve­szik el az ember idejét. A pénzügyminisízter úr a pénzügyi tároa költségvetésének tárgyalá­saikor említette, hogy ezzel a kérdéssel ás fog­lalkozunk. Erre más vonatkozásban még kü­lön isi rátérek. Pintér Béla t. képviselőtársam a felvidéki folyók szabályozásának szükségességére mu­tatott rá. En a nyáron végigjártam ezeket a területeket, mondjuk, Verébéi y és Ungvár kö­zött, és különösen a visszatért Felvidék «kö­zépső szakaszán láttam az állapotokat. Megnéz­tem a dolgokat, végre Is egy geográfus 1 ihidro­grafus is bizonyos mértékig és, hogy úgy mondjam, legalább félig-meddig szakértői szemmel is néztem a dolgokat. Tudom, hogy ez milyen fontos probléma, tudom, hegy az el­múlt nyáron nem kaszáltak jóformán egy boglya nem eliszapolt szénát sem ezeknek a f oly óknak mentén, vagy vidékén. Gronduník lesz erre a kérdésre és a jövő tavasz folya­mán nagyobb munkaerőt tudunk miajd erre a célra beállítani. Beniczky t. képviselőtársam említette, hogy a ZÖldkereszt-mozgalmat ki kellene szélesíteni. Az 1934—35-ben szervezett 260 egészségügyi kör­zet ebben a költségvetésben 165 új körzettel szaporodott, ami mindenesetre arra mutat, hogy ezt a munkát a képviselő úr intenciói szerint való, sőt talán még nagyobb tempóban kíván­juk folytatni. Ugyancsak ő említette a gyü­mölcstermelés előmozdítása érdekében 25 évig tartó adómentesség szükségét. Ez a probléma nemcsak ebből áll. En az idei nyár folyamán annak a híres vagy mondjuk hirhedt barack­problémának kapcsán láttam, hogy a prob­léma csak adómentességgel nem oldható meg. Ez is szükséges hozzá, de nem ez a kérdés lé­nyege. A jó gyümölcs, az exportképes gyü­mölcs termelésén múlik a dolog. Mert láttam olyan helyen, ahol panaszkodtak nekem, —pél­dául a saját kerületemben — olyan nagy kosár barackot, amelyben alig volt nem hogy export­képes, de ehető barack is, egészen egyszerűen azért, mert a termelőnek nem volt szíve a fa termését kellőleg megritkítani. Tudok viszont olyan járást az országban, például az érsek­ujvárit, ahol ez megtörtént és ahonnan kitűnő gyümölcsöt minden nehézség nélkül tudtak exportálni. A kérdés lényege tehát itt van. En már régen látom azt, hogy a gazda­sági felügyelők és a gazdasági szaktanácsadók mellett az ország különböző részein, ott, ahol speciálisan nagy a gyümölcstermelés vagy ott, ahol speciálisan nagy vagy jövedelmezőnek

Next

/
Thumbnails
Contents