Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

716 Az országgyűlés képviselőházának 63. kereskedelembe, akkor a magyar falu népe meg volna mentve attól, hogy áruját elkótyavetyélje, hogy termeivényeinek árát lenyomják és így tulajdonképpen veszteségesen termeljen. Mert ha minden községben volnának ilyen gyűjtő intézmények, amilyent mi Tordasori láttunk, akkor a falu népe tudná, hogy mit termeljen, mert onnan megkapná a szükséges utasításokat s így megfelelő minőségű termeivényekkéi vehetne részt a magyar agrártermelésben és ez az istenáldotta magyar föld, amelynek termeivényei messze földön híresek, sokkal nagyobb anyagi eredményhez segítené a falu népét, mint most. Gacs János képviselőtársam beszédébe kell bekapcsolódnom, amikor leszögezni kívánom, hogy politikánkat és életünket több optimizmussal kellene vezetnünk. Minduntalan azt halljuk, hogy szegény ország vagyunk és nem tudunk előrehaladni, mert nincs pénzünk és azután halljuk a különböző akadályok felsorolását egymásután. Nekünk, képviselőtársaim, tudnunk kell azt, amit Gacs János beszédéből is hallottunk, hogy itt van ez az istenáldotta, tehetséges magyar nép, amelynél különbet a föld nem hord hátán és itt van az istenáldotta termőföld. Hogyan lehetséges hát, hogy amikor rendelkezésünkre áll ez a mind szellemiebben, mind fizikaiakban kiváló munkaerő és a mi kiváló, kitűnő termőföldünk, mégis szegények vagyunk? (Rapcsányi László: Ez a rendszer hibája!) Sajnos, azt kell mondanom, hogy ennek talán a mi gazdaságpolitikánk, gazdaságpolitikai felfogásunk az oka. Túlságosan nagy fontosságot tulajdonítok az úgynevezett pénzpolitikai elgondolásnak és elméleteknek. (Rapcsányi László: Arany-imádat!) Ezektől kissé el kellene szakadnunk és kissé szabadabban kellene kezelnünk azt a pénzt, amely csak értékmérő, de nem lehet bálványozás tárgya. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Rapcsányi László: Munkavaluta!) Elnök: Rapcsányi képviselő urat kérem, maradjon csendben! Szakáts Pál: Nem tartom helyesnek, hogy a Nemzeti Bank — bár most már liberálisabban kezeli ezt a kérdést — mégis ragaszkodik a fedezeti arányhoz. Én is Imrédy képviselőtársam beszédéből értesültem arról, hogy a Nemzeti Bank a fedezet négyszeresének erejéig bocsáthat ki papírpénzt a nélkül, hogy ezért megadóztatnák. En talán még ezt a megadóztatást' is eltörölném, amely pedig — mint hallom — azt hivatott biztosítani, hogy a Nemzeti Bank ne bocsáthasson ki túlsók papírpénzt, mert ezzel illetéktelen anyagi előnyhöz jutna. Ezáltal azonban csak azt érjük el, hogy a termelés nem kapja meg azt az összeget, amelyre szüksége van. Feltétlenül fontosnak tartanám, hogy a kormány gyakoroljon nyomást arra, hogy mind a munka, mind pedig azok az eshetőségek és lehetőségek, ahol termelni lehet, hozzájuthassanak a szükséges tőkéhez. Mint példa, itt van erre Németország, amely egyedül honvédelmére, hadseregére rövid 3—4 év alatt 92 milliárd márkát fordított. Kérdem, miből tehette azt? Talán a fedezeti arányhoz való ragaszkodással? T. Ház! Fontosnak tartom, hogy egy sokkal élénkebb ütemű termelés induljon meg ebben az országban. A termelés során tudniillik a munkabérek megfelelő felemelésével, a munka megfelelő dotálásával az egyes egyedek gazdagodnak, az egyes egyedek jutnak méltó emberi ülése 1939 december 5-én, kedden, megélhetéshez és a fogyasztóképesség emelkedésével a magyar nép életszínvonala emelkeduek, amire mindenfélekép szükség van, mert ez a ioldi élet amúgyis súlyos, amúgyis súlyos keresztet hordozunk, amikor azt végigjárjuk, tegyük tehát ezt az életet könnyebbé azáltal, hogy a magyar nép megélhetését és boldogulásat segítsük elő ilyen eszközökkel. Rákívánok mutatni arra, hogy a munkát honorálni kell. Helytelennek tartom azt, hogy meg mindig időszerű nálunk a borravalókérdéses öntudatos, önérzetes magyarok még mindig ' csak úgy tudnak megélni, hogy meghajolva, á másik kegyétől várják azt, hogy alamizsnát adjon. En a magyar embert is és a munkát is. sokkal többre becsülöm, semhogy helyeseljem azt, hogy a munkást borra vallóval elégítik ki. Meg kellene keresni a módját annak, hogy a munkás megfelelő díjazáshoz jusson, hogy nekelljen arra várni, hogy a másik kegyesen nyújtson neki valamit. Szabályozni kell ezt a kérdést, mert lehetetlenség az, hogy továbbra is fennmaradjon ez a magyar önérzetet mélyen serto szokás. Szeretnék a magyar önérzetről ezzel kapcsolatban néhány szót szólni. Fontosnak tar* torn, hogy a magyar öntudat jobban kifejlesztessek, hogy öntudaíosabbá tegyük a magyarokat és ezt a nemzetet' minden tekintetben, hogy a lelkeket szabadítsuk fel abból az igából, amelyben az anyagi lekötöttség tartja okét. Foglalkoznunk kell az egyeddel is. Olvastam Eszterhás Istvánnak egyik kiváló könyvét, a Nemzetpolitikát, amelyben ugyanezek az elvek vannak lefektetve. Mi, ennek a generációnak a tagjai azt tartjuk, hogy ennek a nemzetnek, ennek a családnak mindenki egyforma jogon tagja, egyforma önérzettel lehet tagja; azt taríjuk, szükség van arra, hogy a magyar nemzet rálépjen a jövő fejlődésének útjára s ezért nem maradhat a munkásaz eddigi gazdasági rendszer rabszolgája, hiszen eddig azt látta, hogy folytonos, keserves munkával sem tudott annyit biztosítani magának és családjának, hogy a mindennapi kenyerén felül, még félretehessen. ' Éppen ezért, miután a mezőgazdasági öregségi biztosítás kérdését már megoldotta a. kormány, feltétlenül fontos, hogy az önálló iparosok öregségi biztosításának ügyével is foglalkozzanak. Tudom, hogy az iparügyi miniszter úr az Ipok. közgyűlésén ígéretet is tett erre vonatkozóan. Én is eljuttattam egy memorandumot hozzá ebben a kérdésben. E helyről is tisztelettel kérem, foglalkozzék ezzel a kérdéssel és oldja meg a kisiparosságnak ezt. az égető kérdését, amelynek megoldásáért mársokan fordultak énhozzám is. Egy konkrét kérésem is volna a t. Kormányhoz, mégpedig a selyemtenyésztés emelésének biztosítása érdekében. Tisztelettel kérném, hogy a selyemgubó beváltási árát emeljék fel. Most egy kilogramm selyemgubó beváltási ára 1-80 pengő. A termelők kívánsága az, hogy ez 2 pengőre emeltessék fel. Nem . nagy a különbség, mindössze 20 fillér, de ezzel a 20 fillérrel a termelők némikép megtalálhatnák a számításukat. Készítettem egy memorandumot és azt igen sok képviselőtársammal aláírattam, illetőleg kértem képviselőtársaimat, hogy azt aláírni méltóztassanak. E helyről és ezúton is nagyon kérem a kormányt,, tegye megfbntolás tárgyává ezt a kérelmet. Ezzel a 20 fillérrel elérjük, hogy kedvet csinálunk a termelőknek. Ha a mostani nagyon