Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-63

Az országgyűlés képviselőházának 63. alacsony selyemgubótermelésünket felemelhetjük, akkor ezzel elérhetjük azt, hogy az. ország nem szorul selyemfonál- és selyemszövetbehozatalra, mert azt magunk itthon is könnyűszerrel előállíthatnék. Most körülbelül 8 millió pengő értékű selyemfonalat és selyemszövetet hozunk be az országba s ha mi termelésünket 2 millió kilogrammra tudnók felemelni, akkor még kivitelre is jutna belőle, mert 2 millió kilogramm selyemgubótermelésből körülbelül 40 millió pengő értékű selyemszövet állítható elő. Fontos még tudni azt, hogy a selyemszál, a grège fontos hadicikk, most az aranyál is értékesebb. Igen sok helyről fordultak hozzánk azzal a kívánsággal, hogy juttassunk külföldre is ebből. Sajnos, magunknak is alig elég ez s a honvédelmi kincstár természetesen minden termelhető mennyiséget lefoglal. Ha tehát azt kérem, hogy az 1*80 pengő 2 pengőre emeltessék fel, ez nem nagy kérés és fontos gazdasági érdeket szolgálna vele a kormány. Mi a tulajdonképpeni mértéke a selyemgubó beváltási árának? Az, hogy egy kilogramm gubó beváltási ára egy napszámmal legyen egyenlő; már pedig, ha a napszám éy| középarányosát vesszük is, még az is meghaladja a 2 pengőt. Külföldön 2'20—2'80 pengő a selyemgubó beváltási ára. Mindenkép méltó tehát a magyar munkás is arra, hogy megkaphassa azt az összeget, amit a külföld meg tud fizetni ezért. Hogy ráfizetés nem törénhetik, azt be tudom igazolni azzal, hogy azelőtt, míg a selyemgubó beváltási ára ennél sokkal magasabb volt, — ezelőtt 2'80 pengő volt — akkor is az 1926/27. évben 2,032.000 pengő kiadással szemben 2,311.000 pengő volt a bevétel, 1927/28ban 1,802.000 pengő kiadással szemben 1,995.000 pengő volt a bevétel, 1928/29-ben pedig 1,958.000 pengő kiadással szemben 1,961.000 pengő volt a bevétel, tehát mindig bevételi többlet volt. De ettől eltekintve, sok embernek adunk kenyeret és a selyemgubók feldolgozása révén is nagyon sok ember jut munkához. Ha kétmillió kilogramm gubótermélést tudnánk előállítani, akkor 4400 ember volna foglalkoztatható. Ebből látjuk a selyemtermelés nagy fontosság-át akkor, amikor először is a selyemterrnelési idény nagyon rövid: 32—34 nap és ez is abba az időbe esik. amikor a mezőgazdasági munkákban tulajdonképpen szünet áll be. Nagyon fontosnak tartanám, hogy a kormányzat a gubóbeváltási ár felemelése mellett a tanítóság, a gazdasági ismétlőiskolák, a földmívesiskolák vezetői, valamint az egyes gazdakörök útján megfelelő propagandával odahasson.,-. hogy a lakosság foglalkozzék ezzel a termelési ággal, úgyszólván egészen mellékesen. Nemcsak az ország nyerne ezzel óriási összeget, de az egyes kisemberek is olyan mellékkeresetre tennének szert, amely különbén elmarad, amelyet mással nem pótolnának. T. Ház! Fontos, hogy az ország rátérjen olyan termelési ágakra is, amelyek sok ilyen apró, kis termelési ágból összetéve nagy öszszeget szereznek ennek az országnak. Egyik képviselőtársam^ ma délelőtt beszélte azt, hogy baromfitenyésztésből, gyümölcstermelésből és a legkülönbözőbb, ehhez hasonló termelési ágakból nagyobb jövedelmekre tesznek szert. mint az úgynevezett szemestermények termeléséből. (Ügy van! half elől.) Ha pedig ez így van, igenis rá kellene bírni a lakosságot és oktatni kellene arra, hogy ilyenekkel is foglalkozzék, mert képzeljük el, hogy rövid idő ülése 1939 december 5-én, kedden, 717 alatt csak úgy mellékesen, könnyen 40 millió pengő értéket tudna termelni. Előttünk áll egy példa, amelyet különösen meg kellene szívlelnünk és ez Japán példája. Japán tulajdonképpen a selyemtenyésztésnek köszönheti nagyságát. Amikor Kínából a selyemtenyésztést Japánba átplántálták, Japán szegény ország volt. Rátért a selyemtermelésre és igaz, hogy évek hosszú során át, de eljutott oda, hogy ezidőszerint már 300—360 millió kilogramm selyemgubót termel. Elérte, hogy ezzel a termelési ággal és ezzel a termeléssel, amely tulajdonképpen aranyértékű, hatalmassá és naggyá tette Japánt. Fontos volna a gazdákat^ rábírni arra, hogy saját földeiken is ültessenek eperfákat és ők maguk is állítsanak fel gubótermelő házakat, maguk a gazdák is foglalkozzanak vele. A magyarországi selyemtenyésztés 250 éves múltja alkalmából kiadott könyvből látjuk, hogy milyen óriási tételeket kap egy-egy kistermelő. Ha elképzeljük, hogy 500—600 pengőt is kaphat egy-egy kisember 32—34 napi munkája után, akkor beláthatjuk, hogv ez milyen nagy jelentőségű. Itt van Olaszország példája; Mussolini maga jelentette ki, hogy a »battaglia del grano«-val, a búzacsatával Olaszország a kenyerét akarja biztosítani, de a selyemtenyésztéssel arany tartalékalap ját akarja növelni. Ha ilyen példák állanak előttünk, akkor mi se késlekedjünk ennek a kérdésnek felkarolásával. Éppen ezért nemcsak a kormányt, hanem igen t. képviselőtársaimat is arra kérem, hogy kerületükben teendő kőrútjukon hívják fel a lakosság figyelmét és sajátmaguk is mindent tegyenek meg ahhoz, hogy ezt a kérdést előmozdítsuk, amely kicsi kérdésnek látszik ugyan, de az ország^ gazdasági szempontjából igenis, nagyjelentőségű. Minthogy az ország jövője és előhaladása szempontjából a kormány működését üdvösnek és hasznosnak tartom és örömmel követem, a megajánlási törvényjavaslatot elfogadom. (Éljenzés és taps jobb felől és a középen. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Kovách Gyula jegyző: Simon Ferenc! Elnök: Simon Ferenc képviselő urat illeti a szó. Simon Ferenc: T. Ház! Mint gazda kívánok a költségvetési felhatalmazáshoz hozzászólni, nem azért, mintha észrevételeim a kritikát céloznák, de a mezőgazdaság szempontjából mégis szükségesnek tartok felvetni egypár gondolatot. A költségvetési vita során alkalmam volt több értékes felszólalást hallani, többek között Laky Dezső képviselőtársam felszólalását is az iparügyi tárca költségvetése során. Képviselőtársam igen helyesen állapította meg, hogy a mezőgazdaság az a vezérlő csillag, amely körül a többi minisztérium mint bolygó forog. Ez a megállapítás szerintem nagyon helyes, azonban rossz lenne, ha ezek az említett égitestek a vezérlő csillag rovására kívánnának forogni, mert tudnunk kell, hogy ezeket az említett égitesteket nem a természet, nem is a naprendszer, de minden esetben az emberiség irányítja* igen sok esetben pedig kíméletlen üzleti számítások. Ennek a vezérlő csillagnak azonban nincs meg az az átütő sugara és fénye, amely a mezőgazdasági ágazatokra kellő hatással es melegséggel volna, mert nincs meg a költségvetésben az a számszerűleg biztosított összeg,, amely ezt lehetővé tenné.